Tele van az internet a fotóiddal, és még csak nem is tudsz róla
Több mint egy évtizede jelen van az életünkben a közösségi média. Az emberek megosztják a boldog, kevésbé boldog, izgalmas, unalmas, vicces vagy épp szomorú pillanataikat videó vagy fotó formájában. És azokon a felvételeken nagyon sokszor olyanok is szerepelnek, vagy egyenesen főszereplői lesznek, akiket senki sem kérdezett meg arról, hogy ezt szeretnék-e. Például téged kedves olvasó, aki hacsak nem egy lakatlan szigeten élsz, egészen biztosan fotózott már le úgy valaki, akár csak háttérszereplőként, vagy mondhatnánk úgy, hogy "biodíszletként", hogy neked fogalmad sem volt róla.
Ezeket láttad már?
Sőt, egészen biztos, hogy a te fotóidra és videóidra is kerültek teljesen idegenek. Jobb esetben véletlenül, vagy mert máshogyan nem tudtad megkomponálni a felvételt. Még jobb esetben ezek az idegenek nem felismerhetőek. Legrosszabb esetben - és az interneten ilyen akad szép számmal - azért, hogy viccet csinálj, vagy gúnyolódj azon az idegenen. Hogy mit lehet tenni az ellen, hogy te is így járj? Na ez már egy izgalmasabb kérdés, és egy nagyon ijesztő tendencia.
Bárki, bármikor préda
Ahhoz, hogy egy-egy videóban feltűnj, még csak nem is kell rossz időben rossz helyen lenned. Lehet, hogy teljesen jó helyen vagy, mondjuk egy buliban, ahol remekül érzed magad, mégis másnap a rólad készült felvétel bejárja az internetet. Azt hiszed, hogy ez elképzelhetetlen? Gondolj csak Pumped Gabora, aki semmi mást nem csinált, mint önfeledten táncolt egy fesztiválon. Neki sikerült hírnévre váltani a hirtelen jött népszerűséget, vannak azonban olyanok, akik még a gondolattól is kiborulnak, és ez teljesen érthető.
A 25 éves Mitchell Clark arról mesélt, hogy ő a munkahelyén csak azt látta, hogy van egy telefon, elésétál egy fiatal nő miniruhában, és lehajol, hogy a szoknyája mindent láttatni engedjen. Clarknak szó szerint tátva maradt a szája, és a mellkasához kapott a meglepetéstől. Aztán ez a videó az Only Fans modell Instagramján kötött ki.
Clark egyik áldozata annak a trendnek, ami arra épül, hogy emberek reakcióját veszik, majd teszik közzé az engedélyük nélkül. Vagy azért, hogy megszégyenítsék őket, vagy hogy rájuk süssék, mennyire ijesztő módon viselkednek. Miután Clark egy videóban jelezte, hogy mennyire kényelmetlenül érintette az eset, többen reagáltak, és egyetértettek azzal, hogy a nyilvános helyen való videózás mennyire veszélyes is lehet.
Kérdezz meg bárkit a világon, hogy szeretné-e, hogy valaki az engedélye nélkül lefilmezze és közzétegye a videót az interneten. Aki azt mondja igen, azzal valami gond van.
Milliós nézettség vagy emberi jogok?
A dráma, amit az engedély nélkül filmezett másik fél válasza is gerjeszt, hogy ezeknek a tartalmaknak a milliós nézettsége arra kényszerít mindenkit, hogy tudomásul vegye: a legnépszerűbb közösségi médiás tartalmak egy része nem konszenzusos felvétel. Ha valaki konfrontálódik egy másik emberrel, mert az tilosban parkol, akkor az egyikük veszi azért, hogy közzétegye a szabálysértést, a másikuk pedig azért, mert “Karen megőrült”. Idegenek megszégyenítése, kigúnyolása vagy nevetségessé tétele népszerű, még úgy is, hogy mindannyian tudjuk, hogy ez nem helyes.
Honnan indult ez az egész?
Most mondhatnánk azt, hogy a késztetés arra, hogy másokból gúnyt űzzünk egy idős az emberiséggel, és ezek voltak a pletykálkodás alapjai is, de az igazság az, hogy az internet megjelenése ezen sokat rontott. Először blogok űztek gúnyt abból, hogy ki hogyan öltözik, majd az Instagram itthon, és külföldön is egyre több ilyen oldalnak ad helyett, amelyek egyre népszerűbbek. Van olyan oldal, ami a New York-i metró furcsának tűnő utasait ekézi, akiknek sokszor annyi a bűnük, hogy pont ugyanúgy fekete kabátban, farmerben és tornacipőben indultak el dolgozni, mint aznap a mellettük ülő utas is.
De a repülőgépen utazók és az influenszerek megszégyenítésére is van már külön oldal. 2018-ban legendássá vált az a sztori, amikor egy utas a repülőn előtte ülők állítólagos egymásra találását közvetítette, majd később, miután a sztorit felkapták, és a felek is jelezték, hogy szó sem volt ilyesmiről, elnézést kellett kérnie, miközben milliók követték figyelemmel a történetet anélkül, hogy bárki megkérdőjelezte volna, hogy etikus-e.
Mit lehet tenni?
A legegyszerűbb az lenne, ha a világ megállapodna abban, hogy ismeretlen embereket filmezni az utcán nem etikus. De ez sem igaz minden esetben, gondoljunk arra, hogy a videó George Floyd haláltusájáról hogyan világított rá a szisztematikus rendőri túlkapásokra, és lett világmozgalom az esetből. De mindenre van ellenpélda is: egy nőhöz kedvesen odament egy afroamerikai táncos, megérintette, mire a nő sírni kezdett. A videó az internetre került, a nőt rengetegen vádolták rasszizmussal, még azután is, hogy a testvére elmagyarázta, hogy az autizmusa és súlyos OCD-je miatt az érintés ilyen hatással van rá.
Hogy mit tudsz tenni, ha így jártál? Kérheted a videó készítőjét, hogy vegye le a felvételt. Bejelentheted a közösségi oldalnak is, aki elbírálja, de sajnos nem biztos, hogy a javadra dönt. Fordulhatsz a rendőrséghez, és indíthatsz rágalmazás ellen is pert, ha például rasszistának állítanak be egy felvételen, kiragadva azt a valódi kontextusból, és a valóságot elferdítve, az események sorozatának új magyarázatot adva jelenítik meg, mi is történt. Egyikkel sem lesz könnyű dolgod, de sokak szerint ez így van rendjén.
Még a jogvédők is azt gondolják, hogy ilyen helyzetekre törvényt hozni kétélű fegyver. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a deepfake-korszakban mekkora a veszélye annak, hogy az arcképed egy olyan videóban köszön vissza, amihez aztán végképp nincsen semmi közöd.
Csináld ezt!
A tudatosság az egyetlen, amit tehetsz. És az, hogy te magad nem csinálsz ilyen felvételeket. A legbiztosabb módja, hogy ne legyenek hasonló tartalmak, ha az emberek jelentős százaléka úgy dönt, hogy ehhez nem asszisztál. Nem kattint, nem nézi, és megmutatja az algoritmusnak, hogy ez nem olyan tartalom, amire vágyik. Minél többen teszik ezt, annál kevésbé kapják fel ezeket a videókat és fotókat a közösségi oldalak, a kevesebb lájk pedig már nem feltétlenül ösztönző a készítőknek sem. A közönségen múlik, hogy meghatározzák azokat a kulturális normákat, amikből kiderül, hogy az interneten mi az elfogadható elfogadható viselkedés, és mi nem az.
Már most is folyamatosan rögzítenek minket – a biztonsági kamerák, a telefonjaink, amelyek nemcsak a helyzetünket, hanem minden billentyűleütésünket követik, és mások kamerái is –, de mi döntjük el, hogy közzétesszük-e a saját videóinkat vagy sem. És sose felejtsük el, hogy a lájkok száma, vagy a hírnév nem igazolja azt, hogy amit csinálunk az etikus, tisztességes, illetve társadalmilag és morálisan is elfogadható.
A videón szereplő ember pedig nem egy tárgy, eszköz vagy kiegészítő, hanem egy érzésekkel, gondolatokkal, saját élettel rendelkező személy, mások megalázása és kigúnyolása pedig sosem volt és nem is lesz értékteremtő tartalom. Az ellen nem tudsz tenni semmit, ha valaki még szerepel a videódon vagy a fotódon, de hogy te erre hogyan reagálsz, milyen kontextusba helyezed a történetet, és fókuszba helyezed-e az illetőt, nos, az már a te döntésed. A mesterséges intelligencia pedig segíthet abban, hogy a háttérben lézengő embereket eltávolítsa.
