előfizetésem
Hírlevél
Emiatt az egy dolog miatt szabotálod a saját karrieredet, és a baráti kapcsolataidat is
Van valami nyugtalanító abban, ahogyan a gyermekkori események észrevétlenül végigkísérik a felnőtt életünket. Egy elmaradt ölelés, egy rosszul hangsúlyozott mondat az édesanyánktól, egy kiszámíthatatlanul érkező dicséret vagy szidás mind olyan apró momentumok, amelyek mélyen bevésődnek a személyiségünkbe. Sokkal jobban, mint azt gondolnánk. Mire eljutunk az első munkahelyünkig vagy megszerezzük az első komoly barátainkat, addigra már rég olyan gyermekkori kötődési élmények rögzülnek az agyunkba, amiket nehéz levetkőzni.
A pszichológia egyik legnagyobb felismerése az volt, amikor a múlt század közepén rájöttek arra: az emberi kapcsolatok minősége nem csak kellemes vagy kellemetlen emlékek halmaza, hanem olyan belső működési modell, amely meghatározza, hogyan szeretünk, hogyan bízunk, miként reagálunk a kritikára, és milyen szerepet keresünk magunknak egy adott közösségben.
A kötődéselmélet szerint azok a gyerekek, akik biztonságos, kiszámítható érzelmi közegben nőnek fel, később stabilabb emberi kapcsolatokat alakítanak ki. Akik azonban elutasítást, érzelmi távolságot vagy következetlenséget tapasztalnak, gyakran felnőttként is bizonytalanul mozognak az intimitás és az önérvényesítés útjain.
„A gyermekkorban kialakult kötődési mintáink alapvetően arról szólnak, hogy megtanuljuk: mennyire biztonságos másokra támaszkodni, mennyire számíthatunk rájuk, és hogy a saját szükségleteinknek van-e helye egy kapcsolatban. Ezek a minták felnőttként sem tűnnek el, csak „átköltöznek” más helyzetekbe, például a munkahelyi működésünkbe.” - monda el Combos Zita, okleveles pszichológus, sématerápiás konzultáns jelölt. Hozzátette, hogy a munkahely különösen érzékeny terep ebből a szempontból, mert egyszerre van jelen benne a teljesítmény, a visszajelzés és a hierarchia, ami könnyen aktiválja a korai kapcsolati tapasztalatokat.
Tanulható a biztonságos kötődés – Beszélgetés Bak Laura pszichológussal a kötődéselméletről
A főnök mint szülőfigura
Nem véletlen, hogy egyes alkalmazottak görcsösen vágynak a vezetői elismerése, míg mások reflexszerűen bizalmatlanok mindennel és mindenkivel szemben. A főnök alakja sok esetben akaratlanul is szülőfigurává válik, hiszen minden tekintetben meg akarunk neki felelni. A biztonságosan kötődő emberek általában könnyebben fogadnak visszajelzéseket, kevésbé omlanak össze egy-egy kritikától, és nem érzik úgy, hogy egy szakmai konfliktus a személyiségük teljes elutasítását jelenti.
„A biztonságosabb kötődésű működés abban különbözik, hogy képes egyensúlyt tartani: tud kapcsolódni, de közben megőrzi a saját határait, tud segítséget kérni, és a visszajelzést nem az önértékelés közvetlen veszélyeként éli meg.” - emeli ki Combos Zita, aki szerint a konfliktuskezelésben ezek a minták még látványosabban jelennek meg. Ezzel szemben a szorongó kötődésű munkavállaló gyakran túlzott bizonyítási kényszerrel dolgozik, állandóan megerősítésre vágyik, és hajlamos a kiégésre. Az elkerülő kötődésű kolléga pedig sokszor távolságtartó, nehezen kér segítséget, és az együttműködést a kontroll elvesztésének élheti meg.
„A vezetőkhöz való viszony gyakran nem pusztán szakmai kérdés, hanem erősen kötődési alapú működést tükröz. A szorongó kötődésű működésben az egyén fokozottan keresi a visszajelzést, könnyen bizonytalanná válik, ha nem kap megerősítést, és hajlamos túlalkalmazkodni, mert a kapcsolat megtartása elsődleges számára. Ezzel szemben az elkerülő kötődésű működésben inkább a távolságtartás dominál: nehezebb segítséget kérni, a függés kényelmetlen, és erősebb az igény az önálló, kontrollált működésre.” - tette hozzá a szakember.
A kiégés mögött gyakran nem is a munka áll
A pszichológusok szerint sok esetben nem maga a munka mennyisége töri meg az embert, hanem a belső készenléti állapot, amelyben folyamatosan bizonyítani akar. Aki gyerekként azt tanulta meg, hogy a szeretet feltételekhez kötött, felnőttként is könnyen abba a hitbe kapaszkodik, hogy csak akkor lehet értékes, ha hibátlanul teljesít.
Ez a dinamika különösen látványos egy perfekcionista világában. A tökéletes prezentációk, a késő esti munka, az állandó elérhetőség mögött gyakran nem is az ambíció rejlik, hanem egyfajta mély szorongás húzódik meg. A modern vállalati kultúra ráadásul sokszor még jutalmazza is ezt a kizsigerelő működést.
A kötődési minták azonban nem csak a gyengeségeinket befolyásolják, hiszen hatással vannak a későbbi erősségeinkre is. A biztonságosan kötődő emberek sokszor empatikusabb vezetőkké válnak, stabilabban kezelik a krízishelyzeteket, és képesek egészségesebb munkahelyi légkört teremteni. Ők azok, akik nem rettegnek a konfliktusoktól, hiszen nem érzik azt a kapcsolat végét jelentő fenyegetésnek.
Ez a dolog határozza meg, hogy szorongó, perfekcionista felnőtt lesz-e a gyermekedből
A választott család - avagy a baráti kör hatása
A romantikus kapcsolatok mindig nagyobb hangsúlyt kapnak, és éppen ezért, keveset beszélünk a barátságok pszichológiájáról. Pedig ezek a kapcsolatok legalább annyira árulkodóak. A barátaink között sokszor újrajátsszuk azokat az érzelmi forgatókönyveket, amiket gyerekkorunkból hozunk.
„A szorongóbb működés gyakran túlközelít: magyaráz, igazol, próbálja helyreállítani a kapcsolatot, mert a feszültséget a kapcsolat elvesztésének előjeleként értelmezi. Az elkerülőbb működés ezzel szemben inkább távolodik: minimalizálja a helyzetet, elkerüli a konfrontációt, vagy kivonul, mert számára a konfliktus túl intenzív érzelmi aktivációval jár.” - emelte ki a pszichológus, majd hozzátette, hogy az együttműködés szintjén mindez abban jelenik meg, hogy mennyire tudunk rugalmasan mozogni az autonómia és a kapcsolódás között. „A szorongóbb működés gyakran túlzott igazodással jár, míg az elkerülőbb inkább izolációval, és mindkettő megnehezítheti a valódi együttműködést.”
Van, aki minden társaságban a megmentő szerepébe bújik, mert korán hozzászokott mások érzelmi terheinek cipeléséhez. Mások képtelenek igazán közel engedni bárkit magukhoz, még akkor is, ha látszólag aktív társasági életet élnek. A szorongó kötődésű emberek gyakran túlérzékenyen reagálnak a távolságtartásra, így amikor valaki nem válaszol nekik azonnal, rögtön elutasításként csapódik le bennük.
Ezzel Combos Zita is egyetértett, aki szerint a baráti kapcsolatainkban a gyermekkori minták általában kevésbé látványosan, de ugyanolyan következetesen jelennek meg. „A szorongó működésben erősebb lehet a visszajelzés igény, a túlérzékenység a távolságra, vagy az, hogy a kapcsolat minőségét folyamatosan „ellenőrizni” kell. Az elkerülő működés inkább abban mutatkozik meg, hogy nehezebb mélyebb érzelmi közelséget megengedni, vagy hogy a kapcsolat egy ponton túl „túl soknak” érződik.”
Ilyen, amikor a saját családod nem ad biztonságot, ezért választasz magadnak egy másikat
Nem véletlen, hogy a barátságokban különösen érdekes jelenség az úgynevezett érzelmi újrarendeződés. Sok ember életében megjelenik egy olyan barát vagy közösség, amely képes részben felülírni a korábbi negatív tapasztalatokat. Egy stabil, elfogadó kapcsolat ugyanis idegrendszeri szinten is képes biztonságérzetet teremteni.
Ez azt is jelenti, hogy a kötődés nem végzet, hanem egy formálható mintázat.
„Ami ezekben közös, hogy nem tudatos döntésekről van szó, hanem idegrendszeri szinten rögzült mintákról, amelyek gyorsabban aktiválódnak, mint ahogy reflektálni tudnánk rájuk. Éppen ezért a változás kulcsa nem az, hogy „másképp kellene működnöm”, hanem az, hogy felismerjük: ami most történik bennem, az részben egy korábbi kapcsolati tapasztalat újraaktiválódása.”
Egy generáció, amely már ismer és érti önmagát
Az utóbbi években sokat változott az, ahogy a társadalom a mentális egészségről beszél. Míg korábban a gyermekkori traumák emlegetése sokszor túlérzékenységnek számított, addig ma már egyre többen értik azt, hogy az érzelmi fejlődés legalább olyan fontos, mint az, hogy valakinek anyagi biztonsága és kitűnő iskolai teljesítménye legyen. Ma már nem ritka tehát, hogy valaki felismeri saját kötődési mintáit, terápiába kezd, vagy tudatosan próbál másképpen működni az egyes kapcsolataiban. A feldolgozatlan érzelmi minták ugyanis nemcsak a saját boldogságunkra vannak hatással, hanem a munkahelyi kultúrát, a családi és baráti működést is alakítják.
Fontos tehát, hogy időben felismerjük azokat a láthatatlan mintázatokat, amelyek a döntéseinket mozgatják. Mert bár a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de az, hogy mit és hogyan viszünk tovább, az igenis alakítható.
