Külföldre költözni sokak számára egyet jelent az újrakezdéssel, a szakmai lehetőségekkel, a magasabb életszínvonallal és azzal a szabadsággal, hogy az ember egy teljesen új környezetben építheti fel az életét. A közösségi médiában gyakran látunk napfényes tengerpartokat, luxuslakásokat, izgalmasabb mindennapokat, miközben a külföldi élet kevésbé látványos oldala ritkábban kerül előtérbe. A honvágy, a magány, az állandó alkalmazkodás és az otthoni kapcsolatok átalakulása azonban sokkal több embert érint, mint gondolnánk.
Ezeket láttad már?
Különösen nehéz lehet azoknak a magyaroknak, akik több országban is éltek már, rendszeresen költöznek, vagy a munkájuk miatt folyamatosan változó környezetben töltik a mindennapjaikat. Ilyenkor az embernek nemcsak egy új várost kell megismernie, hanem újra és újra fel kell építenie a saját rutinját, a társas kapcsolatait és a biztonságérzetét is. De miért jelent ekkora mentális kihívást a külföldi élet, és hogyan lehet úgy élvezni az előnyeit, hogy közben a lelki egyensúlyunk ne sérüljön?
A honvágy nem feltétlenül akkor jelentkezik, amikor számítunk rá
Sokan azt gondolják, hogy a honvágy elsősorban a költözés utáni első hetekben a legerősebb. Valójában azonban a hiányérzet sokszor csak hónapokkal később jelentkezik, amikor az új környezet már megszokottá válik, és a kezdeti izgalmak helyét átveszi a hétköznapi rutin.
Az első időszakban rengeteg új inger éri az embert. Új helyeket fedez fel, ügyeket intéz, lakást rendez be, munkába jár, és folyamatosan alkalmazkodik az ismeretlen szabályokhoz. Ez a kezdeti lendület akár el is fedheti a veszteségélményt, amely a megszokott környezet elhagyásával jár. Később azonban feltűnhetnek azok az apróságok, amelyek korábban természetesnek tűntek. Egy spontán családi ebéd, egy baráti kávézás, a jól ismert utcák vagy akár egy magyar nyelvű beszélgetés a boltban. Ezek a mindennapi élmények az otthonosság érzésének fontos részei, amelyek hiánya idővel érzelmi megterhelést jelenthet.
A honvágy ráadásul nem mindig az adott ország vagy város iránti vágyakozásban jelenik meg. Előfordulhat, hogy valaki nem szeretne visszaköltözni Magyarországra, mégis hiányzik neki az a fajta biztonság, amelyet a régi környezete nyújtott számára. Ez a kettősség könnyen bűntudatot okozhat, különösen akkor, ha az illető úgy érzi, hogy külföldön minden lehetősége adott a boldog élethez.
Egy Dubajban élő magyar elárulta, mikor éri meg a luxus városába költözni, és mikor várj vele inkább
Az állandó alkalmazkodás láthatatlanul is kimeríthet
Egy másik országban élni sokkal több, mint új lakóhelyet választani. Az embernek meg kell tanulnia eligazodni az eltérő társadalmi szokások, a hivatalos ügyintézés, a munkahelyi kultúra és a mindennapi kommunikáció világában. Még akkor is jelentős lehet ez a terhelés, ha valaki jól beszéli a helyi nyelvet. A kulturális különbségek ugyanis nem kizárólag a szókincsben vagy a nyelvtani szabályokban jelennek meg. Más lehet az emberek közötti távolságtartás, a konfliktuskezelés, a barátkozás módja, a munkahelyi hierarchia vagy akár az is, hogy mennyire természetes a spontán társas érintkezés.
A folyamatos alkalmazkodás során az embernek gyakran tudatosan kell olyan dolgokat megoldania, amelyek otthon szinte automatikusan működtek. Ez a többletfigyelem hosszabb távon fárasztó lehet, különösen akkor, ha a munkahelyi elvárásokkal, a költözéssel vagy a pénzügyi bizonytalansággal is egyszerre kell megbirkózni. A helyzetet tovább nehezítheti, ha valaki rendszeresen úgy érzi, hogy kívülálló. Lehet, hogy a munkahelyén kedvelik, vannak ismerősei, és egyébként jól is érzi magát az új országban, mégsem tapasztalja azt a természetes összetartozást, amelyet korábban a családja vagy a régi baráti köre jelentett neki.
A magány nem ugyanaz, mint az egyedüllét
Azt is fontos tudni, hogy a társas kapcsolatok mennyisége nem feltétlenül jár együtt a valódi érzelmi közelséggel. Lehet valakinek nagyon gazdag társasági élete, eljárhat minden éjjel partikra, kaphat felszínes kommenteket a közösségi médiában, de a jó ismerős szintről nehéz tovább lépni, és igazi barátságokat kötni.
Az Egészségügyi Világszervezet migrációval foglalkozó jelentései is kiemelik a társas támogatás, a közösségi kapcsolatok és a biztonságos környezet szerepét a mentális jóllét szempontjából. A családtól és a barátoktól való elszakadás, a társadalmi elszigetelődés és az új környezethez való alkalmazkodás egyaránt jelenthetnek pszichés terhelést. Ez nem jelenti azt, hogy minden külföldön élő ember mentális problémákkal fog küzdeni, de rámutat arra, miért fontos tudatosan foglalkozni a társas kapcsolatainkkal.
Különösen nehéz lehet az ünnepi időszak. Karácsonykor, születésnapokon vagy fontos családi eseményeken sokkal erősebben érzékelhető a fizikai távolság. Az időeltolódás, a munkarend vagy a repülőjegyek ára miatt nem mindig lehetséges hazautazni, de a videóhívások soga nem lesznek képesek teljesen pótolni a személyes jelenlétet.
Hogyan őrizhető meg a mentális egyensúly külföldön?
Az egyik legfontosabb lépés a kiszámítható hétköznapok kialakítása. A rendszeres alvás, a megfelelő étkezés, a mozgás és a pihenés nem csupán az általános egészség szempontjából fontos, hanem a lelki stabilitást is támogatja. Különösen azok számára lehet lényeges a tudatos rutin, akik több ország között ingáznak, rendszertelen műszakokban dolgoznak, vagy gyakran költöznek.
Ha viszont a szorongás, a tartós lehangoltság, az alvászavar vagy az elszigeteltség érzése hosszabb ideig fennáll, érdemes szakember segítségét kérni. Külföldön különösen hasznos lehet olyan pszichológust vagy mentálhigiénés szakembert keresni, aki ismeri a migrációval, a kulturális alkalmazkodással és az élethelyzet változásaival járó nehézségeket.
Kuponok - GLAMOUR 
