Ezen az egy kérdésen múltak birodalmak sorsai évszázadokon át

Ma már természetesnek vesszük, hogy egy hercegnőből egyszer királynő lehet, és talán kevesebbet gondolkodunk el azon, miért, hogyan alakult ez így. Pedig hosszú-hosszú időn keresztül birodalmak sorsa múlott csupán egyetlen kérdésen: azon, hogy egy uralkodó fiút vagy lányt kapott-e örökösül.

Mindig tudtam, hogy lányos anyuka leszek, de a biztonság kedvéért háromszor is megkértem az ultrahangos kollégát, hogy esküdjön meg mindenre: a babám tényleg lány. Nem is olyan régen azonban még korántsem lehetett ilyen lazán kezelni a kérdést, hiszen évszázadokon át óriási nyomás nehezedett a várandós nőkre, hogy fiút szüljenek. Minél nagyobb vagyon forgott kockán, annál inkább. Európa uralkodóházaiban pedig szó szerint életek, sorsok és birodalmak múltak azon, hogy egy-egy királyi gyermek fiúként vagy lányként érkezett-e a világra.

Amikor 1980-ban Svédország kimondta, hogy – legyen fiú vagy lány – az elsőszülött örökli a trónt, egy ezeréves rend kezdett szétporladni. A modern dinasztiák ma már természetesnek veszik a trónörökösnőket, de ez egy hosszú folyamat eredménye: a történelem nagy részében egy lány születését egyáltalán nem ünneplendő eseményként, hanem megoldandó problémaként kezelték.

Problémás lányok

A forgatókönyv a legtöbb társadalomban kiábrándítóan hasonló volt. A lányok házasságkötésükkor elmentek a családtól, magukkal vitték a munkaerejüket, és hozomány formájában gyakran a családi vagyon egy részét is. Az életüket sokszor végigkísérő különbségtétel már a születésük pillanatában elkezdődött. Kínában a kisfiúk megérkezését egyhónapos korukban pirosra festett tojásokkal hirdették ki a rokonságnak, a lányok születését viszont sokszor egyáltalán nem ünnepelték meg.

Sőt, bizonyos kultúrákban a leánygyermekek megölése és/vagy szándékos elhanyagolása sem volt ritka: egyszerűen nem érte meg a gyerekek felnevelésével járó befektetés. Ha valaha úgy érezted, hogy A szolgálólány meséje és a Testamentumok hátborzongató, akkor érdemes újragondolnod a dolgokat, ugyanis a lánygyerekek valós sorsa néha minden fikciónál ijesztőbb volt.

A konfuciánus Kínában a fiúk vitték tovább a családnevet, ők végezték az ősök tiszteletére rendelt szertartásokat, és ők örökölték a földet is; így a lányokat egyenesen „kiöntött víznek" nevezték, akik házasságkötésükkor egy másik háztartásba „ömlöttek”. A Tudor-kori Angliában VIII. Henrik Rómával való szakításának és az anglikán egyház megalapításának egyik oka az volt, hogy első felesége csak egy lányt szült neki. A királynét félreállítva az uralkodó egy másik asszonytól remélt fiúörököst. Nem is sejtette, hogy végül a hozzá hasonlóan lángoló vöröshajú lánya fogja I. Erzsébet néven örökölni a trónt, és vaskézzel irányítani az országot.

Nem leszel rossz anya attól, ha nem imádod a gyermeked az első pillanattól kezdve

A történelem elfelejtett kivételei

Ugyanakkor mindig is léteztek társadalmak, amelyekben a lányokat fenntartás nélkül, sőt akár előnyben részesítve fogadták. A bronzkori Kréta freskóit fontos munkát végző nők népesítik be: papnők, sportolók, közéleti szereplők és természetesen istennők. Az ókori Egyiptomban pedig a nőknek vagyonuk lehetett, vállalkozhattak, és fiútestvéreikkel egyenlően örökölhettek; sőt, Hatsepszut nőként két évtizedig uralkodott. Még Spárta is – pedig nehezen lehetne feminista paradicsomként értelmezni – lehetővé tette a lányoknak a földbirtoklást és a tanulást.

Társadalmuk olyan kivétel volt az ókori Görögországban, amelyen az amúgy felvilágosultságukról híres athéni írók is megbotránkoztak. Az észak-amerikai Irokéz Konföderációban a jogok anyai ágon öröklődtek, és a klánanyák választhatták meg a főnököket. A hosszúház – a klán otthona – az asszonyok birodalma volt, a férjek pedig a házasságkötés után a feleségük családjához költöztek, nem pedig fordítva.

Világuk még a 19. századi amerikai feministákat is megihlette, akik pontosan az irokéz nők helyzetére hivatkoztak, amikor azt akarták bizonyítani, hogy a női egyenlőség nem utópia. Igenis van rá példa, hogy a nők egy működőképes társadalom középpontjában állnak. Ezek a történetek pedig mind ugyanazt bizonyítják: a fiúk előnyben részesítése kulturális választás volt, nem biológiai végzet. Egy kislány akár olyan világba is érkezhetett, amely nemcsak egyenlő, hanem egyenesen kedvezőbb lehetőségeket biztosított számára, mint a férfitársainak.

A királyi fordulat

Az európai történelem nagy része azonban nem így alakult. Olyannyira, hogy a Franciaország és Anglia között száz évig tartó háborút részben az indította el, hogy egy angol király anyai ágon tartott igényt a francia koronára. A magyar történelem leghíresebb kivétele Mária Terézia császárnő. Apja, III. Károly még 1713-ban kiadta a Pragmatica Sanctiót, hogy biztosítsa lánya öröklési jogát. A döntés örökösödési háborúhoz vezetett, de Mária Terézia végül negyven évig uralkodott a Habsburg Birodalom felett.