előfizetésem
Hírlevél
Egyre többen vágyunk az offline ismerkedésre, de a randiappok miatt elfelejtettük, hogy kell
A mai randizás merőben más, mint a húsz-huszonöt évvel ezelőtti volt. Félünk, szorongunk, online álarcok mögé bújunk, de üdítő, hogy egyre inkább mást akarunk. Szakértővel vizsgáltuk meg hogyan lehet a high-tech randikor elől menekülve valami újat, értékeset és szépet alkotni, ha egy emberi kapcsolat létrehozásáról van szó.
500 match, 20 kiábrándító profil, ghostingolás és pár sikertelen randi után kijelenthetjük: az emberek jelentős része nem tudja, hogyan kell a másikkal beszélni, viselkedni, de még az is nehézségeket okoz, hogy leküzdjék az élő találkozás alatti szorongást. A megfelelő szociális kompetenciák híján pedig nehezen lehet bármiféle tartós, harmonikus vagy boldog emberi kötelék kialakítását várni. Népbetegség lenne ez? Igen. De szerencsére már egyre többen vannak azok, akik a jövőbe néznek és az online randizás helyett a valódi, hús-vér ismerkedést részesítik (vagy részesítenék) előnyben.
Változó szokások
Abban mind egyetérthetünk, hogy a randizási szokásaink merőben mások, mint húsz évvel ezelőtt. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy hol és hogyan is ismerkedünk. Ha akkoriban találkozni, beszélni akartál valakivel, felhívtad, vagy átmentél hozzá. Direkt volt a kommunikáció, amiből sokkal kevesebb félreértés következett. Nagyobb volt a privát szféránk, emellett kevesebb volt a választási lehetőség is, ami ahhoz vezetett, hogy a kapcsolatok könnyebben és gyorsabban fordultak szorosra.
Nem volt előzetes közösségi médiás lecsekkolás, csak az, amit a valóság adott. Elsősorban az iskolai és a munkahelyi románcok, a baráti körök és a szórakozóhelyek bizonyultak a tökéletes ismerkedési pontoknak. Ma viszont, ez nem igazán valósul meg, mert főként csak a randi appokra szűkül az ismerkedőhelyek száma. A randiappokkal viszont van egy-két probléma - például, hogy az általuk biztosított végtelen lehetőség illúziója választási problémákat szül, ami miatt még nehezebben ismerkedünk és köteleződünk el a másik mellett.
A csúf igazság: a randiappoknak nem érdeke, hogy párt találj
Kövesi Eszter pszichológus, pár- és családterapeuta is megerősíti: „Az emberi kapcsolatok tekintetében, a párkapcsolatokban és az ismerkedésben egészen más világot élünk, mint két évtizeddel ezelőtt. Az Y generáció tagjai szórakozóhelyeken ismerkedtek, szemeztek egymással, a mai Z generáció (sőt, már a korábbi generációk) tagjai viszont főként csak a társkereső appokon, a telefon kijelzőjén döntik el, tetszik-e nekik a másik.
Régebben az ötdimenziós ismerkedés működött, amikor az öt érzékszervünk segítségével, élőben döntöttük el, hogy vonzódunk-e a másikhoz. Ma már a legtöbb esetben csak az egyik érzékszervünkre, a szemünkre támaszkodunk, amikor az appokon csak a feltöltött képek alapján döntünk arról, hogy meg akarunk-e ismerkedni valakivel.” – mondja a szakértő.
Egyre kevesebb a valós idejű kapcsolódás
Az online ismerkedések csak elenyésző százaléka jut el az élő találkozóig, írja a 2023-as Pew Research Center tanulmánya. A kutatás szerint az online ismerkedők 44%-a soha nem találkozik személyesen a chatpartnerével, ami rengeteg összetört szívet, ghostingolást, szerelemből való kiábrándultságot és azt a bizonyos randizási fáradtságot is eredményezi, amit valószínűleg mindenki ismer, aki már valaha is ismerkedett online.
Nyersen fogalmazva: ma már szabályosan ki kell érdemelni a személyes találkát, ez viszont régen elképzelhetetlen volt, mert természetesnek vettük. „Ha szerencsés a két fél, akkor összejöhet az élő randevú. De ehhez hosszú az út: 500 félrehúzott profil és 20 kiábrándító match az önbecsülés elég komoly sérüléséhez vezethet. Felmerülhetnek a kérdések: biztosan nem voltam elég szép, érdekes, humoros és így tovább. Sorra jönnek az önpusztító gondolatok, mire végül sokan eljutnak arra a következtetésre, hogy „értéktelenek”, ezért az ismerkedésnek is igazán értelme” – mondja a szakértő, aki szerint a kétezres évek lassú világához képest a felpörgetett, technológiaközpontú high-tech kor csak látszólag tágította ki a lehetőségeinket.
Kövesi Eszter szerint azért, mert egyre inkább individualistábbá válik a társadalom, amikor is az „én” és nem a „mi” kerül előtérbe. Ennek pedig az emberi kontaktusaink isszák meg a levét. „Még, ha az online ismerkedéstől el is jutnak oda, hogy végre élőben is találkoznak valakivel, akkor ott van a következő kihívás, hogy mit kezdenek élőben egy másik emberrel, aki velük szemben ül, és beszélgetni kellene vele.
A japán fiatalokat tréningeken tanítják a szemkontaktusra, mert nem megy nekik
„Sajnos a teljes szociális élet és az emberi kapcsolódások is eljutnak oda, hogy egyre kevesebb a valós idejű kapcsolódás: lassan elveszítjük annak tudását és tapasztalatát, hogy milyen a kollektív lét, és hogyan kell boldogulni a szociális életben. Pedig már a modern idegtudomány is bebizonyította, hogy az emberi kapcsolódás a biztonság érzésének a legfőbb alapja, Stephen W. Porges elmélete a bolygóidegről kifejezetten ezt a témát tárja fel.”
Az elmélet szerint a lelkünk és a testünk jóllétéhez, a vegetatív idegrendszerünk megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen a valós kapcsolódás érzése. Amikor látjuk, halljuk és érezzük, hogy a másik ott van velünk, támogat és vigyáz ránk – mondhatni teljes valójában, az ötdimenziós térben is jelen van. Online ez nem alakulhat ki. Ergo, az sem fog feltétlenül kialakulni, hogy egy kapcsolódás esetén valóban érezzük azt, hogy az adott személy, a chatpartnerünk tényleg figyel ránk, számíthatunk rá és az törődik is velünk.
Mindenkinek elege van az online ismerkedésből
„A kapcsolódás érzésének mélyen meghúzódó szükséglete mindannyiónkban ott van, de vagy nem feltétlen tudatosul bennünk, vagy ismeretlennek, esetleg fenyegetőnek tűnhet. A covid időszaka teljesen izolálta a fiatalokat a saját kortársaiktól és a párkapcsolatoktól, aminek a jelenre is hatása van. De a járvány időszakától függetlenül is, kevésbé van tere a szociális érintkezés kimondott és kimondatlan szabályainak, a társas etikának és a morálnak a megtapasztalására.
Sajnos a pótolhatóság, a könnyű váltás, a jobbak vélt másikra való gyors lecserélés annyira hétköznapivá vált, hogy kevés olyan embert tudunk felmutatni, akiben a szociális sérülékenység érzése ne lenne ott, és ez ne bénítaná a társas kapcsolatait” – foglalja össze a pszichológus, aki szerint ezen azonban lehet javítani, mert a szociális kompetenciák tanulhatóak. Egészen kisgyermekkortól kezdve tanuljuk ezeket, lesve szüleink, tanítóink, kortársaink viselkedését és kommunikációját, amelyek aztán az intim kapcsolatainkba is beépíthetőek, ez által mélyíthetjük az emberi kapcsolódásainkat is.
Bármikor beszélhetünk a másikkal, paradox módon pont ezért beszélünk egyre kevesebbet
Így fejleszd a kompetenciáid
A kevésbé fejlett vagy kifinomult szociális kompetenciák, illetve azok hiánya nehézségeket szülhet az életünkben. Egyrészt ebből kifolyólag nem olvassuk jól a romantikus jeleket, nem vesszük észre, ha valaki flörtöl velünk, vagy elkezdünk szorongani párkapcsolatunk elején. Ezeken idővel lehet javítani, ha megtapasztaljuk a szerelmet, és megéljük a biztonságos kötődést. Nagyobb gond az, hogy kifejlődhet bennünk egy olyan intim és érzelmi együttléttel járó szorongás, amit csak nagyon nehezen lehet feloldani. Jó hír azonban, hogy az érzelmi biztonságot is fokozatosan fel lehet építeni, nem kell, hogy minden azonnal jöjjön egy párkapcsolatban.
„Még egy sérült családi mintából jövő ember is képes lehet biztonságos kapcsolatba lépni, ha a két fél egymás iránti elkötelezettsége, tisztelete és nem utolsó sorban őszintesége hozzásegíti őket ahhoz, hogy bízni tudjanak egymásban és megtanulják egymás segítségével, hogyan működik egy egészséges párkapcsolat.”
A lényeg pedig igazából ezen múlik: az elkötelezettségen, a tiszteleten és az őszinteségen. Ha ez a három dolog megvan, akkor a szociális kötelékeink és az emberi kapcsolataink alapján véve rendben lesznek – feltéve akkor, ha ez nem csak belőlünk jön, hanem a másikból is.
Egy ember ugyanis nem tud köteléket építeni, csak akkor, ha a másik is részt vesz ebben.
A hajlandóság régebben sokkal nagyobb volt az emberek között, aztán 10-15 évvel ezelőtt volt egy nagy „törés”, most pedig az a tapasztalat, hogy újra van igény a valódi, értékes kapcsolatok megteremtésére. Az Impact 360 Institue tanulmánya szerint a Z generáció 54%-a már határozottan többre értékeli az offline kapcsolatokat, mint az online-okat. A British Standards Institutions (BSI) intézmény tesztje pedig kimutatta, hogy a jelenlegi a 16–21 éves fiatalok 46%-a valójában egy internet nélküli világra vágyik, ahol a társkeresés is már offline zajlik.
Járj el, beszélgess, kezdeményezz
Mindezeket figyelembe véve egyértelművé válik, hogy a modern randizás hatalmas változásokon megy keresztül. Ami öt évvel ezelőtt állandónak bizonyult, az már szinte nem is létezik, és a jelenlegi helyzet is folyamatosan fejlődik. Az biztos, hogy mindannyian vágyunk őszinte, emberi kapcsolatokra, a többségnek pedig elege van a sokszor képmutató online ismerkedésekből. Érdemes ezért a való világra (is) összpontosítani: járj el, beszélgess, kezdeményezz!
„Az ismerkedéshez nem tudok jobb tanácsot adni annál, mint azt, hogy add magad, és azt mutasd meg, ami benned van! Ami téged tégeddé tesz, mert nincs vonzóbb, és semmi nem ad nagyobb komfortérzetet, mint az önazonosság. Ha pedig, a másik fél vevő erre, akkor ő is könnyebben tudja megmutatni valós énjét, és máris egy őszintébb kapcsolódáson alapuló helyzetben találjátok magatokat, amelyből jó eséllyel alakulhat ki komolyabb vonzalom, sőt, akár párkapcsolat is.”
