előfizetésem
Hírlevél
Jackie Chan filmjeivel kezdődött a szenvedélye, ma Magyarországot képviseli Pekingben a fiatal diplomata
Hogyan lesz egy kínai szakos hallgatóból a pekingi Liszt-intézet vezetője? Milyen kihívásokat tartogat a diplomácia egy fiatal nő számára Ázsiában? Milyen a főváros testközelből? Honecz Anna Lujza mindenre választ ad.
Egy külföldi tanulmányút során szeretett bele Kínába, és azóta az élete szorosan összefonódott az országgal. Munkája eseménydús, mindig akad tennivaló. Külön öröm számára, hogy manapság egyre nagyobb figyelem irányul Magyarországra Kínában.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kínai kultúrával?
Ez kiskoromig nyúlik vissza. Nagy rajongója voltam – és a mai napig vagyok – Jackie Chan filmjeinek. Határozottan emlékszem arra, amikor az ötödikes történelemórán a tanárnőnk az első kínai császárról, Csin Si Huang-ti-ről mesélt. Már akkor lenyűgözött Kína történelme és kultúrája.
Milyen út vezetett a Liszt-intézetig?
Az egyetemi alapképzésem során lehetőséget kaptam arra, hogy tíz hónapot Pekingben töltsek egy nyelvi ösztöndíj keretében. Ez az időszak meghatározó volt számomra: ekkor szerettem bele igazán az országba, és itt döntöttem el, hogy a későbbiekben is Kínában szeretnék tanulni. A Liszt-intézethez véletlenszerűen kerültem. A doktori tanulmányaim alatt hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem úgy, hogy szakmai gyakorlatra jelentkezem a magyar külképviseletre. Ennek során lehetőségem nyílt az intézet munkájában részt venni. Eredetileg nem terveztem diplomáciai pályát, de ez az élmény végül meghatározó fordulóponttá vált a karrieremben.
Imádják a budapestiek a tatár fotós képeit, aki úgy mutatja meg a várost, mint senki
Milyen jellegű feladatokat látsz el a mindennapokban, és miből áll egy átlagos munkanapod?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám rendkívül változatos, nincsenek igazán átlagos napjaim. Természetesen a pozícióm adminisztrációs feladatokkal is jár, de sok időt töltök terepen is. Számos tárgyalást folytatunk annak érdekében, hogy új együttműködő partnereket találjunk, például galériákat, koncerttermeket, múzeumokat és befektetőket. Emellett rendszeresen kapunk meghívásokat helyi rendezvényekre, kiállításmegnyitókra, szakmai konferenciákra és koncertekre.
Gyakran adok elő szakmai fórumokon, főleg az oktatásügy területén. A magyar és kínai egyetemek, kutatóintézetek, kulturális szervezetek közötti együttműködések kiemelten fontosak, és ezek előmozdításában aktívan részt veszek előadóként, kapcsolattartóként egyaránt. Fontos feladatunk továbbá a Magyarországról érkező hivatalos delegációk és művészeti csoportok fogadása. Számos saját programot is szervezünk, amelyek a kisebb eseményektől a több száz vagy akár ezerfős rendezvényekig terjednek.
Ezek megtervezése és lebonyolítása rendkívül időigényes, de a pozitív visszajelzések alapján mindenképpen megéri. Öröm, hogy egyre nagyobb figyelem irányul Magyarországra itt Kínában. A munkám mindig eseménydús és aktív, nincs hiány teendőkből.
Fiatal nőként hogyan tudsz érvényesülni egy alapvetően férfiak dominálta közegben?
Nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést, mert a téma különösen közel áll hozzám, és úgy gondolom, hogy fontos róla nyíltan beszélni. Függetlenül attól, hogy a diplomáciáról vagy a versenyszféráról van szó, a nők még mindig gyakran szembesülnek kihívásokkal a vezetői szerepek betöltése során. Bár az elmúlt években egyértelműen tapasztalható a helyzet javulása, a változás mértéke jelentős eltéréseket mutat a földrajzi és kulturális tényezők függvényében.
Európában a nemek közötti egyenlőség előmozdítása régóta napirenden van, így az ilyen típusú akadályok kevésbé érzékelhetők, és a nők vezetői szerepvállalása egyre természetesebbé válik. Ugyanakkor Ázsiában, különösen Kínában, a hagyományos társadalmi berendezkedés még mindig erősen befolyásolja a vezetői szerepekhez való hozzáállást. Gyakran tapasztalom, hogy egy tárgyalás során engem először nem vesznek komolyan, ha nem inkább az idősebb férfi kollégákhoz fordulnak. Ez nem feltétlenül tudatos megkülönböztetés, hanem inkább a bevett normák és elvárások következménye.
Azt gondolom ugyanakkor, hogy határozott kiállással, szakmai felkészültséggel és világos célokkal ezeken az akadályokon túl lehet lépni.
Milyen kulturális különbségekkel szembesültél a munkád során?
A kulturális különbségek számos területen megfigyelhetők – a kommunikáció stílusától kezdve a társadalmi viselkedésen, az üzleti etiketten és az értékrenden át, egészen a mindennapi élet szokásaiig. Úgy gondolom, hogy aki huzamosabb időt eltölt egy másik országban, az tud alkalmazkodni ezekhez. Ezért is szeretek együtt dolgozni a helyi kollégáimmal, akikkel nagyon jól kiegészítjük egymást a feladatok hatékony kezelésében.
Mesélj egy kicsit Pekingről!
Peking egy igazán sokszínű város, tele lehetőségekkel, érdekességekkel, gazdag kultúrával és gasztronómiával. Amikor van egy kis szabadidőm, szeretek barangolni a városban, új helyeket felfedezni. A pekingi hutongok a kedvenceim, nagyon különleges sétálni ezeken a régi, hagyományos utcákon. Az egyik hely, ami igazán közel áll a szívemhez, a Dob és Harangtorony környéke. Ott valahogy mindig más a hangulat, és számomra jellegzetesebb, mint bárhol máshol a városban.
Ha jó idő van, gyakran robogóval járom a várost, és ilyenkor igazán jól látszik a régi és új városrész közötti kontraszt. A helyiek is gyakran kártyáznak vagy madzsongoznak az utcákon, de pár száz méterrel odébb már egy hatalmas felhőkarcoló áll. Nagyon élvezem az itteni életem.
A személyiségedre hogyan hatott az, hogy Kínában élsz?
Önállóbb, alkalmazkodóbb, nyitottabb lettem. A külföldi lét kihívásai – mint például az ügyintézés, a beilleszkedés – új képességeket hoznak elő az emberből, de ez talán minden kiköltöző esetében így van.
Nyitottság nélkül pedig nehéz boldog életet fenntartani, azt gondolom.
Rájöttem arra is, hogy többre vagyok képes, mint azt valaha gondoltam volna magamról. Akármennyire is az életem része a kínai kultúra, mindig is fontos volt számomra, hogy a magyar vonalat is képviseljem. Sajnos ritkán tudok hazalátogatni, ezért számomra elengedhetetlen, hogy a hazai dolgok jelen legyenek az életemben.
Százezer forint a különóra, de a gyerek egyedül is elmehet boltba: ilyen az élet magyarként Dél-Koreában
A megjelenésedben is felfedezhető a kínai és a magyar stílusjegyek ötvözése. Fontos számodra a divat?
Szeretek öltözködni, és kifejezetten tetszenek a magyaros és kínai stílusjegyek – ezeket szívesen keverem a mindennapi viseletemben. Itt például nagyon népszerű a neokínai stílus, vagyis amikor modern ruhákon jelennek meg hagyományos kínai elemek. Ezek egyszerre különlegesek és elegánsak. Szerintem az is egyfajta tiszteletnyilvánítás a fogadó ország felé, ha az ember az öltözködésén keresztül is nyitott a helyi hagyományokra. Magyaros darabokat is viselek, mert fontosnak érzem, hogy a sokszínű magyar kultúrát képviseljem, láthatóvá tegyem a mindennapokban is.
Van konkrét kihívás vagy elérendő cél, ami különösen inspirál, motivál?
A karrieremben szeretnék megvalósítani egy-két nagyobb szabású projektet, amelyek – reményeim szerint – maradandó emléket hagynak másokban is. Egyelőre nem árulok el konkrétumokat, de ha ezek sikerülnek, biztos vagyok benne, hogy lesz visszhangja.
Az élet egyéb területein kisebb, de számomra fontos mellékprojektjeim vannak. Szeretnék megtanulni még legalább egy idegen nyelvet folyékonyan, emellett nemrégiben elkezdtem ismerkedni egy hagyományos kínai hangszerrel, a pi-pával. Ezek a célok leginkább az önfejlesztésre irányulnak – fontos számomra, hogy az életem ne váljon monotonná, mindig legyen valami új, ami motivál. Régi álmom egy Kínán átívelő motorostúra is – bízom benne, hogy ennek is eljön az ideje.
