előfizetésem
Hírlevél
Egy ott élő magyar szerint a portugálok olyanok, mint mi, csak elégedettebb kiadásban
Sok külföldi hasonlítja a portugálokat a magyarokhoz, Budapestet Lisszabonhoz. És tényleg: közel egyforma a két ország mérete, a lakosok száma, a történelmünkben, a gazdasági helyzetünkben és a mentalitásunkban is vannak átfedések. Mégis van, amiben tanulhatnánk tőlük: az életszeretetüket illetően. Erről beszélgettem Krisztinával, aki a portugál fővárosban él és dolgozik.
Mielőtt nemrég Lisszabonba utaztam volna, olvastam a két ország közötti egyezésekről, aztán turistaként magam is mosolyogva fedeztem fel jónéhányat. Például a városrészek hangulatát illetően. A Castello de Sao Jorge (Szent György vár) környéke kísértetiesen olyan, mintha Szentendre színes házai és macskaköves szűk utcácskáin sétálnánk. Vagy folyójuk, a Tejo partjáról induló híres bevásárló utca, a Rua Augusta és a budapesti Váci utca közötti egyezéseket sem lehet nem észrevenni.
Az LX Factory, azaz az egykori ruhagyárból kiépült negyed épületei szakasztott mása a Csepel-Gyártelepnek, azzal a különbséggel, hogy a portugálok, miután megszűnt a textilipar, bohémnegyeddé alakították át az egykori varrodákat és gyárépületeket. Nappal különleges kézműves boltok, este éttermek várják a vendégeket a hátrahagyott épületekben.
Rosszabbul élnek, mégsem stresszelnek annyit
De van még valami, ami szembetűnő volt: az a kicsit búskomor, melankolikus hozzáállás, ami mindkét nép sajátja. Kíváncsi voltam, azok is látják-e a hasonlóságot, akik régebb óta ott élnek. Megkerestem egy volt kolléganőmet, aki közel 4 éve él az országban. Gurics Krisztina Dél-Afrikában született, majd kisgyerekként költözött Budapestre, ahol élete nagy részét töltötte. Egy nagy szerelem miatt költözött ki, és időközben annyira beleszeretett a portugál életérzésbe, a könnyedségbe, a szabadságba, hogy a kapcsolat múltával is ott maradt. Élvezi, hogy mennyire sokszínűek és élhetőek a mindennapok.
Nem véletlen, hogy az expatok, azaz az ott élő és dolgozó külföldiek körében végzett tanulmányok szerint, Lisszabon vezeti a külföldiek számára legélhetőbb, legvonzóbb városok világranglistáját. „Imádom az éghajlatot, az óceán illatát a levegőben, hogy a nap egész évben simogatja az arcomat, hogy mindig fúj a szél, hogy lélegzetelállítóan gazdag a természet, és hogy az emberekben van könnyedség. Nem idegeskednek, nem stresszelnek, nincs bennük annyi düh és frusztráltság, mint amit otthon gyakran tapasztalni – meséli Kriszti. - Nem zavarja őket a gyakran kaotikus közlekedés sem – ha ki van írva, hogy mikor jön a busz és késik 30-40 percet – vagy a bürokratikus káosz. Pedig nekik sem egyszerű, az ország nincs éppen jó gazdasági helyzetben.”
A békéscsabai nő kislányként Baliról álmodott, végül egy indonéz képviselő felesége lett
Nagy a munkanélküliség. Nem élnek jól az emberek, nehéz a megélhetés, a havi átlagkereset a magyar alatt van, 800 euró. Közben az ingatlan árak az egekbe szöktek az elmúlt években. „Csak hogy a számokat érzékeltessem, amikor én kiköltöztem 4-500 euróért lehetett garzont bérelni a belvárosban, most 1200 euró alatt nem tudsz kivenni egy értékelhető állapotú kis lakást. A legtöbb portugál és sok expat is szobát bérel, és másokkal lakik együtt. Sokan egyre jobban kiszorulnak a fővárosból, és órákat ingáznak egy távolabbi településről, hogy Lisszabonban dolgozhassanak. És bár a helyzet közel sem rózsás, nekem úgy tűnik, valahogy mindig megpróbálják a legjobbat kihozni abból, ami éppen van.”
A saudade ellenére is tudnak örülni az életnek
A portugálok mintája talán azért is lehet példaértékű nekünk, mert mindkét nép mentalitásában, temperamentumában sok a párhuzam. „Én úgy érzékelem, hogy mind a magyaroknak, mind a portugáloknak nemzeti alaphangulata a múlton való nosztalgiázás, a kesergés, hogy „bezzeg régen milyen jó volt”. Csakhogy míg a magyarokban – főleg az idősebbekben – egy megemészthetetlen, feldolgozatlan düh él a múlttal kapcsolatban és vissza akarnák szerezni, ami egykor a nemzeté volt, a portugálok beletörődtek abba, hogy a múlt elmúlt, s nincs ez az állandó elégedetlenség és pattanásig feszülés.
Náluk saudade van (ejtsd: szodád), ami egy csendes, édes-keserű nosztalgiázás, vágyakozás azután, ami elveszett. Egy hiányérzet és melankólia valami olyan iránt, ami elmúlt és talán soha nem is tér vissza. Szóval, nem hangosan jókedvűek, mint a szomszédos spanyolok, de életigenlőek. Tudják a jelent élvezni, az élet egyszerű dolgainak szívből örülni, azokat értékelni: összejönni a családdal, beülni egy egyszerű étterembe, egy jót enni. Fontos nekik a család, a barátok, az összetartás. És ilyenkor elfelejtik minden bújukat-bajukat.”
Békében élnek egymás mellett a különféle nációk
Emellett rokonvonás, hogy alapból sem mi, sem ők nem vagyunk befogadóak, nem vagyunk túl nyitottak az újra, a változásra. „A portugálok sem örülnek igazán a sok külföldi bevándorlónak, úgy érzik, mintha megszállták volna őket. Az amerikai, orosz és ukrán nyugdíjasok és üzletemberek, tech guruk mellett érkeztek tömegesen pakisztániak, indiaik és van sok német és francia is. A portugálok pedig úgy fest - a magyarokhoz képest - jobban együtt élnek azzal, hogy nem tudnak mit tenni ellene, nem tudják mesterségesen elzárni magukat a „beáramló másságtól”.
„A németek nem szeretik a harsányságot, sokan úgy néztek rám, mintha épp a cirkuszban lennék”
Azt gondolom, lehet és kell is törvényileg szabályozni a betelepülést, de a világ változása elkerülhetetlen. A külföldiek rengeteg jó dolgot hoztak és hoznak magukkal. Friss ötleteket, tapasztalatokat, lelkesedést, aminek köszönhetően elképesztő fejlődésen mentek át azok a városrészek, ahol megvetették a lábukat. Gombamód szaporodnak az olyan minőségi üzletek, szolgáltatások, szállások, amik azelőtt nem voltak elérhetőek. Az éttermek, kávézók többsége például korábban úgy nézett ki Lisszabonban, mintha visszautaznánk az időben 1975-80-ig. Vidéken tízből tíz hely még mindig ilyen. Valahogy nem akartak megújulni, ragaszkodtak ahhoz, ami volt és közben nem akarták tudomásul venni, hogy a világ változik.
Sok jó újdonságot hoznak a külföldiek. Például a kedves kiszolgálást, igényes stílust. Ugyanakkor, az is igaz, hogy a lakhatási problémákat, a magas bérleti árakat is ők generálják, ami nagyon nagy terhet jelent a portugálok számára. Mindezekkel együtt szerintem azért is olyan népszerű Lisszabon, mert itt bárkit elfogadnak és ettől otthon érezheti magát. Időnként, ahogy ülök a metrón és nézem a sokféle nemzetet együtt utazni, az jut eszembe, hogy ha nem tudnám, hol vagyok, meg sem tudnám állapítani. Békében élünk egymás mellett. Még akkor is, ha néha furcsa és nagyon más a másik.”
Árak pro és kontra
Az élelmiszereket tekintve, van, ami olcsóbb, mint Magyarországon, például a sajtok, halak és tenger gyümölcsei, az olívaolaj, a kávé és a borok (Portugália egyébként világelső az őshonos szőlőfajtákban, így a boraik nagyon magas minőséget képviselnek). A zöldség és a gyümölcs többsége hasonló áru a magyarhoz, de a déli gyümölcsök (avokádó, mangó, füge), a paradicsom olcsóbb. A népszerű turistahelyeken lévő éttermekben magyar árakon lehet enni, de az adagok jóval nagyobbak, mint otthon. A zsibongó belvárosi részeket elhagyva, az eldugottabb helyeken viszont a magyar árakhoz képest jóval olcsóbban lehet jól lakni.
Sőt, aki szereti a klasszikus, erős feketét, a legtöbb helyi kávézóban 80 centért, azaz 290 forintért ihat egy finom eszpresszót.
Viszont a szolgáltatásokért - az orvos, a fodrász, a manikűr és a többi - sokkal többet kell fizetni, mint Magyarországon, és a szakmai hozzáértés sem éri el a magyar szintet. Kriszti szerint otthon szinte mindent lehet kapni, valóságos kánaánban élünk, és nem is tudunk róla. Portugáliában sok minden, ami nálunk átlagtermék (élelmiszer típusok, kozmetikumfajták), itt egyáltalán nem beszerezhetőek, vagy csak nagyon drágán. És ahogy mondja, nem csak ebből a szempontból vagyunk nagyon szerencsések, hanem abból is, hogy a budapesti és úgy egyáltalán a magyar kulturális élet, a programválaszték összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint Lisszabonban.
Jackie Chan filmjeivel kezdődött a szenvedélye, ma Magyarországot képviseli Pekingben a fiatal diplomata
Művészparadicsom és spirituális fellegvár
Abban, hogy Kriszti nagyon szereti Lisszabont, az is közre játszik, hogy itt a mostani munkájában, a festészetben könnyen ki tudott teljesedni. Amióta csak ismerem kreatív, szabad és világlátott művésznek tartom, akit nem lehet beskatulyázni. Pályáját sminkesként kezdte, majd női magazinok szépségszerkesztője lett, foglalkozott aromaterápiával, masszázzsal, most pedig absztrakt képeket fest és egy energiapszichológiai módszerrel dolgozik, mellyel gyermekkori traumáinkat, fóbiáinkat tudjuk feloldani és önkorlátozó hiedelmeinket átalakítani.
„A portugálok és főként az itt élő expatok nagyon nyitottak a különféle önismereti módszerekre és mondhatni a mindennapi élet része, hogy sámánhoz vagy reiki kezelésre, illetve coachoz járnak vagy éppen egy teljesen ismeretlen terápiát próbálnak. Talán ez is az oka, hogy a ma világhírű, nemzetközi spirituális tanítók is gyakran megfordulnak itt előadásokat, workshopokat tartani. De tele a város művészekkel is – a kormány hivatalos állami és alapítványi ösztöndíjakkal, világszintű művészrezidencia-programokkal támogatja a portugál és az itt élő külföldi művészeket egyaránt. Mindemellett a természet közelsége, a napsütés, a mediterrán szabadságérzet is nagyon inspiráló számukra” – mondja.
Tippek, mielőtt oda költöznél
Aki azt tervezgeti, hogy Lisszabonba költözne kalandvágyból vagy tanulni, dolgozni, kibontakoztatni a művészi vénáját, annak íme néhány fontos tanács Krisztitől.
- Még Magyarországról találj munkát, vagy legyen online végezhető hivatásod, ezért például digitális nomádoknak ideális választás lehet. A lényeg, hogy ne Portugáliában kezdj el keresgélni.
- Figyelj arra, hogy milyen lakást veszel ki. A tradicionális, romantikus, csempés házak nagyon vonzóak mindenkinek, de becsapósak: télen sok kellemetlen meglepetést tartogatnak. Ugyanis egyáltalán nincsenek szigetelve se a falak, se az ablakok és gázfűtés nincs sehol, sőt, fűtő légkondicionálók sem. Télen ugyan nincsenek kinn mínuszok az óceán hűtő-fűtő hatása miatt, de éjszaka 5-6 fokra hűl le a levegő, és emiatt benn 13 fok van a lakásban. El lehet képzelni, milyen érzés fagyban zuhanyozni, vagy egész nap ülő munkát végezni home office-ban… A portugálok bírják ezt, nem panaszkodnak, de mi magyarok nem ehhez vagyunk szokva. Plusz penészednek is a régi lakások, ami egészségkárosító. Ahol fapadlók vannak, abban bogarak telepedhetnek meg és a csatornaszag sem ritka. Szóval a romantikának ára van! Érdemesebb modernebb lakásban gondolkodni, akár külsőbb kerületekben, ahol már legalább fűtő légkondi vannak. Ugyanakkor azzal számolni kell, hogy ezeknek a lakbére még magasabb.
Lakásbérlés helyett kishajót vett, ma a vízen él egy magyar lány Londonban
- Az idővel való kapcsolatodat át kell alakítanod, ha itt élsz. Ne érezd magad rosszul azért, mert elkésel valahonnan a közlekedés miatt. Ne idegeskedj, ha kimarad egy busz, vagy ha a viharos szél miatt nem járnak a kompok, hajók. Ez ott teljesen normális, elfogadott.
- A tv paprika, a tejföl, a túró nem létező műfaj a portugáloknál. Orosz vagy román boltokban lehet beszerezni a tejfölhöz hasonló tejterméket.
- Nincsenek nagy drogérialáncok, ahol jó minőségű és kedvező árú kozmetikumokat lehetne kapni, mint Magyarországon. A hipermarketekben vagy a patikákban vehetsz arcápolókat, higiéniai kellékeket, de drágán és silányabb minőségben.
- Ha megnéznél egy operát, balettet, hangversenyt, akkor egy évre előre meg kell venned a jegyet, mert kevés helyen és ritkán tekinthető meg.
