Programozóból lett népi iparművész a magyar nő, akinek kézzel festett bútorait külföldön is keresik

ma 08:01
Székely Csilla 2016-ban Király Ferenc torockói bútorfestő mester tanfolyamán sajátította el tudását, azóta itthon és külföldön is rengetegen keresik munkáit
Székely Csilla 2016-ban Király Ferenc torockói bútorfestő mester tanfolyamán sajátította el tudását, azóta itthon és külföldön is rengetegen keresik munkáit
Fotó: Székely Csilla

Ahogy belépek Székely Csilla műhelyébe, egyből megérint a friss fenyő illata. Az asztalon kibontott festékek sora várja, hogy a bútorfestő folytassa velük a munkát, az ablakon beszűrődő nap fénye pedig megvilágítja a szoba közepén álló kelengyeládát. Az aprólékos, finom ecsetvonások szinte életre keltik a hagyományos népi motívumokat.

Miközben én a színek és formák harmóniájában gyönyörködöm, Csilla átveszi a szót: „Ezt a kelengyeládát egy esküvőre készítem, az egyik néptánccsoport rendelte két tagjának nászajándékba. Az ifjú pár nevét és a házasságkötésük dátumát is ráfestem” – mutatja be aktuális munkáját. Csilla napjait ma már a bútorfestés tölti ki, és műhelyében gyönyörű kézzel készített asztalok, székek, tárolók, dísztárgyak és ékszerek sorakoznak. Ám nem volt ez mindig így, a népi iparművész ugyanis hosszú éveken keresztül programozóként dolgozott, és a családalapítást követően váltott szakmát.

Kreativitás és értékteremtés

„A gyermekeim születése után valahogy megváltozott az értékrendem és az érdeklődésem. Egyre nagyobb volt bennem az alkotás és a kreatív munkavégzés iránti vágy. Ezért amíg otthon voltam, elvégeztem egy lakberendező képzést, de utána még visszamentem programozni, mert ez nem hozott igazi áttörést számomra. Azt láttam, hogy a szakmában inkább a trendkövetés jellemző, és a lakberendezők jelentős része a nagy nemzetközi bútorházak kínálatából szemezget. Én viszont ennél több egyediségre vágytam, és az értékteremtés különösen fontossá vált számomra” – emlékszik vissza a kezdetekre Székely Csilla, a Csillaműhely megalapítója.

Az alkotás szeretetét és az önkifejezés igényét gyermekkorából hozta magával, otthon ugyanis igazi művészkörnyezet vette körül. „Az édesapám elismert dekoratőr volt, egy fantasztikusan kreatív ember, aki sokféle anyaggal és számos technikával dolgozott. Az ő műhelye volt az én játszóhelyem és sok praktikát ellestem tőle” – mesél a gyökereiről Csilla. „Ráadásul én Székelyudvarhelyen nőttem fel, ahol a nagymamám szőttesei, korondi cserepek és míves fabútorok vettek körül. A férjem pedig Torockón született: náluk olyan autentikus környezettel találkoztam, ami a magyar örökség részeként ma is meghatározó értéket képvisel.”

Imádják a budapestiek a tatár fotós képeit, aki úgy mutatja meg a várost, mint senki

Virágokba festett örökség

Miután Csilla családjával Magyarországra költözött, a mindennapokban egyre inkább hiányozni kezdtek neki azok a tárgyak, amelyek gyermekkorában Erdélyben körülvették. Arra is felfigyelt, hogy a lakberendezési piacon alig találhatók olyan bútorok, amelyek saját kulturális örökségünket hordozzák.

A népi bútorfestés több mint száz éven keresztül a magyar és a Kárpát-medencei kultúra kiemelkedő hagyománya volt, azonban ma már kevesen űzik ezt a mesterséget. Csilla 2016-ban Király Ferenc torockói bútorfestő mester tanfolyamán sajátította el ezt a tudást, majd rengeteget tanulmányozta múzeumok és magángyűjtemények festett tárgyait is. A célja először a saját otthonuk berendezése volt, de ahogy elmélyült a tanulásban és az alkotásban, egyre tisztábban látta, hogy az útja erre viszi tovább.

„Rájöttem, hogy az alkotásaimmal hidat képezhetek az idősebb és fiatalabb generációk között. Én abban a kultúrában nevelkedtem, amelyben ezeket a bútorokat még használták, ezért fontosnak éreztem, hogy ezt az örökséget azok számára is továbbadjam, akik ma már csak múzeumokban találkoznak vele. Ugyanakkor nagyon figyeltem a használhatóságra, hogy a díszes bútorok valóban a mai otthonok részévé váljanak. Ezért egyedi bútordarabokat is terveztem, és asztalosokkal együttműködve elkezdtem olyan formák kialakításán dolgozni, amelyek illeszkednek a modern lakáskultúrához. Ebben nagy hasznát vettem a lakberendezői képesítésemnek. Úgy állítottam össze a kollekcióimat, hogy azok egy letisztult, minimál stílusú otthonba is beilleszthetők legyenek, ugyanakkor a díszítés a múlt és jelen harmonikus ötvözetét adja.”

Csilla bútorai kiemelkednek a térből és fókuszpontot képeznek, akár egy különleges dizájntárgy, de alkotásaival mindig igazodik az adott enteriőrhöz. Éppen ezért, mielőtt egy felkérésnek eleget tesz, fotót kér a belső térről vagy helyszíni felmérést végez, majd az adott tárgy szín- és formavilágát a környezethez igazítja. Lakberendezőként a bútordarabok megfelelő elhelyezésében is segít. Ugyanakkor azt is megmondja a megrendelőnek, ha az elképzelt tárgy nem illeszkedik jól az otthonába, és ilyenkor más megoldásokat javasol.

true
Jó, hogy itt vagy! Ez a prémium tartalom csak a GLAMOUR közösség tagjainak érhető el – és te közénk tartozol.

Nem hagyta abba a tanulást

Bár főként a hagyományos erdélyi-székely motívumokkal, torockói mintákkal dolgozik, miután gyakran kap egyedi felkéréseket, így folyamatosan bővíti tudását, és keresi az utat a fejlődésre. Egy-egy tájegység motívumvilágának megismerését szakirodalmi és múzeumi kutatással kezdi: forrásokat keres, kiállított tárgyakat tanulmányoz, jegyzetel és fotókat készít. „Fontosnak tartom, hogy visszamenjek abba a korba, amikor az eredeti mintázatot festették. Megfigyelem a jellegzetes színárnyalatokat, a vonalvezetést, majd miután már a kezemben és a fejemben is megvan az adott motívumvilág, akkor tudok szabadon alkotni” – mondja Székely Csilla.

A bútorfestés aprólékos munka: egy-egy tárgyon akár hetekig is dolgozik, és két egyforma darab nem kerül ki a műhelyéből. De az alkotás megéri a ráfordított időt: hagyományos népi bútorai és lakberendezési tárgyai számos kiállításon kerültek bemutatásra, több zsűrizett, Páva védjegyes alkotással rendelkezik, megszerezte a népi iparművész minősítést, és szakmájában elsőként kapta meg a FolkTrend díjat.

Mindez megerősítette abban, hogy jó úton halad, és munkáit ma már külföldön is keresik: Svájcból, Németországból, Olaszországból és az Egyesült Államokból is kapott megrendeléseket. A legnagyobb szakmai kihívást mégis a festett mennyezetek rekonstrukciója jelenti számára:

két templom felújításában is részt vett, ahol a templomok mennyezetét az eredeti kazetták alapján alkották újra.

Nem mindegy, miként nyúlunk egy régi bútorhoz

Csilla régi, megkopott festésű bútorok felújítását is vállalja, de csak alapos állapotfelmérést követően, ha a darab még megmenthető, és érzelmi értéket képvisel a tulajdonosa számára. Fontosnak tartja, hogy ezek a családi örökségek újra az otthonok szerethető és használható részeivé váljanak.

Bár napjainkban divat lett a régi bútorok saját kezűleg történő átfestése, az iparművész óva int attól, hogy minden tudás és tapasztalat nélkül nekiessünk a nagyszülői örökségnek. „Sok olyan videót láthatunk a közösségi oldalakon, hogy fognak egy régi bútort és krétafestékkel lefestik, ami valóban mindent elfed, de a kérdés az, érdemes-e ezt így csinálni. Először a fa állapotát kell megvizsgálni és felújítani a szerkezetet, hogy a bútor később is elláthassa a funkcióját. Mindemellett nem árt érteni a festékekhez és a felületkezelési eljárásokhoz, de ha egy szép intarziás darabról van szó, vagy olyan népi bútorról, aminek a motívumvilága követésre méltó, akkor jobb, ha inkább szakértő kezekbe adjuk a munkát.”

Vannak, akik a motívumok helyreállítására is vállalkoznak otthon, ugyanakkor sokan nem tudják, hogy a festett minták mélyebb jelentést is hordoznak. Ezek értelmezése tájegységenként változott, de vannak általánosan is használt szimbólumok, mint a szív, a rózsa, a tulipán, az életfa, vagy a madarak. „Vegyük csak a nőiesség szimbólumát, a tulipánt. A székely bútorfestészetben több mint negyvenféle tulipánmotívum ismert: a bimbótól a hulló virágig formájuk az élet különböző szakaszait jeleníti meg, a fiatal lánytól a férjezett asszonyon át az idősödő hölgyig. Sokan a szimbólumvilág ismerete nélkül kezdenek el mintákat másolni, de a végeredmény hasonló sem lesz az eredetihez. „A hagyomány nem másolandó mintaanyag, hanem forrás, amelyet előbb meg kell érteni, aztán lehet személyesen és mai módon továbbadni.”

Fiatal alkotóknak ad ugródeszkát a galéria, ahol nem luxus a kortárs művészet

Fiatal alkotóknak ad ugródeszkát a galéria, ahol nem luxus a kortárs művészet

Kelengyeládák titkai

Nem véletlen, hogy az egyik legkeresettebb népi bútordarab ma is a „tulipános láda”, amit napjainkban leginkább nászajándékba kapnak a párok. A díszes kelengyeládák évszázadokon keresztül fontos szerepet játszottak a házasságkötéseknél, a lány hozományát jelentő kelengyét ugyanis ebben vitték a vőlegény házához. A szokás előbb a nemesi, majd a paraszti családokban terjedt el, a kelengyeládák száma és díszítettsége pedig a család társadalmi helyzetét tükrözte: lehetett egy vagy több, gazdagon díszített, illetve örökölt és átfestett darab.

A kelengyeláda mindig rendelésre, egyedileg a párnak készül. A bútorfestő először kérdez a házasulandókról, kitalálja a motívumokat, az otthon színeihez igazítja az árnyalatokat, és igény szerint a láda belsejébe festi a pár nevét, az esküvő dátumát, valamint egy személyes idézetet. A láda a mai otthonokban is praktikusan használható: ágyneműt, plédet, apróbb tárgyakat, gyermekholmit, játékokat is lehet tárolni benne, a nappaliban pedig díszes asztalkaként is funkcionálhat.

A tulipános ládák szimbolikájáról és kultúrájáról a Kelengyeládák titkai a Kárpát-medencében című kiállításon is megtudhatunk érdekességeket, amit Csilla több bútorfestő társával együttműködve hozott létre. A tárlaton 64 kézzel festett ládán figyelhető meg a Kárpát-medence különböző tájegységeinek egyedi díszítővilága. A vándorkiállítás Balassagyarmatról indult, jelenleg a komáromi Duna Menti Múzeumban látható, és a tervek szerint Erdélyig folytatja útját. A tárlat sikere is azt mutatja, hogy Csilla gyermekkorától formálódó életútja az alkotásban teljesedett ki: a családjából és szülőföldjéről hozott örökséget továbbvíve, végül a bútorfestésben találta meg valódi hivatását.