Apróságnak tűnhet, de a legtöbb karriert ez az egy dolog akaszthatja meg a pszichológus szerint

Azonban van valami, amiről csak kevesen beszélnek: a túl sok bizonytalanság nem tesz bátrabbá vagy rugalmasabbá. Valójában csendben lemerít, túlterheli az idegrendszeredet, és hosszú távon az egyik legnagyobb láthatatlan akadállyá válhat a karrieredben. Ebben a cikkben ezért megnézzük, hogyan szerezheted vissza a fókuszt egy túlstimulált, bizonytalan környezetben.

A bizonytalanság, mint rejtett karriergyilkos

Pszichológiai szempontból a bizonytalanság nem csak egy elvont fogalom, de biológiai stresszforrás is. Az agyunk arra van programozva, hogy előre jelezze a veszélyt. Az idegtudományi kutatások is kimutatták, hogy az agy hasonló módon kezeli a bizonytalanságot, mint a halálos fenyegetést, hiszen a bizonytalanság csökkenti a jövőbeli események előrelátásának képességét. Amikor a jövő túl homályos, a stresszállapot folyamatosan fennmarad. A kortizol szintje emelkedik, a mentális tisztaság csökken, a döntéshozatal romlik.

Gyakorlati szinten a túlzott bizonytalanság így nézhet ki:

• Minden karrierlépésedet túlgondolod,
• halogatod a fontos döntéseket,
• folyamatosan több információt keresel, de nem cselekszel,
• elfoglalt vagy, mégis furcsán eredménytelennek érzed magad,
• úgy érzed, folyamatosan “tüzet kell oltanod”,
• csökken az önbizalmad a korábban könnyen meghozott döntésekkel kapcsolatban is.

Amikor eláraszt a bizonytalanság, az agyad irányító funkciói — mint a fókusz megtartása, a prioritások meghatározása és a stratégiai gondolkodás — a háttérbe szorulnak. Ez nem a hozzáállásod problémája, hanem egyszerű biológia. A bizonytalanság veszélye azonban nem a kellemetlenségében rejlik, hanem a láthatatlanságában. Lehet, hogy még mindig jól teljesítesz, tartod a határidőket, megbízható vagy, de a háttérben:

• Csak akkor jelentkezel új pozícióra, ha „100%-ban készen állsz”
• Halogatod a fizetésemelés kérését, mert „még nem jött el a megfelelő idő”
• Folytatod az ötletek finomítását ahelyett, hogy beindítanád azokat
• Maradsz a biztonságos, de stagnáló szerepedben.

Az a sejtésed, hogy a főnököd nárcisztikus? Így lehetsz biztos benne, hogy igazad van

A pszichológiában ezt optimalizálással álcázott elkerülésnek is nevezik, amikor a perfekcionizmus és a felkészülés a félelemből eredő tehetetlenséget takarja. A hosszan tartó bizonytalanság csökkenti a proaktív viselkedést, még a legmotiváltabbak körében is. Miközben tehát a „tökéletes” pillanatra vársz, a lehetőségek csendben elszállnak.

Miért nem működik a „csak legyél magabiztos” hozzáállás?

A magabiztosságot gyakran a bizonytalanság ellenszerének tekintik, ez azonban általában a cselekvés után jelenik meg, nem pedig előtte. A viselkedéstudomány szerint az énhatékonyság (a hit abban, hogy képes vagy kezelni a kihívásokat) bizonyítékok révén épül fel, nem önmegerősítések által. Magabiztosságot akkor szerzel, miközben kezeled a bizonytalanságot. Ezért az, ha csak azt mondogatod magadnak, hogy “bízz a folyamatban”, gyakran hatástalannak tűnik.

Hogyan szerezheted vissza a fókuszod, amikor minden bizonytalan?

A cél nem a bizonytalanság eltüntetése, hanem az, hogy csökkentsd az agyadban egyszerre jelenlévő bizonytalanság mennyiségét. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány eszközt, ami a segítségedre lehet ebben.

1. Kicsinyítsd le a jövőt!

Ahelyett, hogy azt kérdeznéd magadtól: „Hol látom magamat öt év múlva a karrieremben?” Tedd fel inkább ezt a kérdést bizonytalalan helyzetekben: „Mi az a következő értelmes lépés, amit a mai napon megtehetek?” Az agy sokkal jobban kezeli a rövid távú bizonytalanságot, mint a homályos, hosszú távú víziókat. Ha magas szintű a bizonytalanság-érzésed, ne mestertervet állíts össze. Néha egy irányadó lépés is elég: egy beszélgetés, egy ajánlat elküldése, egy kísérlet.

2. Válaszd szét, mi az ismeretlen és mi a kontrollálhatatlan!

A pszichológusok megkülönböztetik az ismereti (episztemikus), vagyis az ismereteink hiányából fakadó bizonytalanságot és az externális bizonytalanságot, vagyis amikor nem az ismeretek és a tudás hiánya, hanem a környezetünk kiszámíthatatlansága okozza a bizonytalanságot. Te is válaszd szét a kettőt. Amikor bizonytalan helyzetbe kerülsz, írd fel két oszlopba, mi az, amit az adott helyzetben nem tudsz (és ez frusztrációval tölt el) és mi az, amit viszont nem tudsz irányítani, mert a kontrollodon kívül áll.

Ha te is megkülönbözteted ezt a kettőt, gyakran rájössz, hogy a szorongásod felnagyítja azokat a dolgokat, amelyeket sosem voltál képes irányítani (piaci trendek, mások reakciói és véleménye, időzítés stb…). Amikor tudatosan elengeded ezeket, a kognitív terhelés csökken. A tisztánlátás tehát nem a kontrollból ered, hanem abból, hogy meg tudod különbözteti, mi az, ami felett valóban van kontrollod és mi az, amit nem tudsz befolyásolni.

3 pszichológiai megoldás, ha végre csúcsra akarod járatni a karriered

3. Hozz létre biztonsági kapaszkodókat!

Amikor a bizonytalanság foka magas, az idegrendszerednek különösen szüksége van a kiszámíthatóságra. Ha másban nem is, de ezt megtalálhatod például a mindennapos apró, stabil rutinfeladatokban. Például a heti szintű megbeszélésekben, a rendszeres feladataidban, a visszatérő ügyfelekben. Ezek a “biztonsági kapaszkodók” nem korlátozzák a növekedésedet, hanem támogatják azt. Fokozottan bizonytalan helyzetben fókuszálj arra, hogy teljes jelentudatossággal végezd ezeket a tevékenységeket.

4. Cselekedj akkor is, ha nincs motivációd!

A motiváció egy bizonytalan környezetben különösen megbízhatatlan erőforrás. A cselekvés azonban nem az. A cselekvés gyakran megelőzi a motivációt. Gondolj csak arra, amikor egyetlen porcikád sem kívánja az edzést, mégis hozzálátsz, és a végén sokkal jobban érzed magad, mint előtte. Alkalmazd ezt az elvet a karrieredben is. Csinálj meg valamit tökéletlenül. Küldd el azt az e-mailt, oszd meg azt az ötletet a feletteseddel, jelentkezz arra az állásra. A cselekvés lendületbe hoz. A lendület pedig az egyik leggyorsabb módja a bizonytalanság csillapításának.

A bizonytalanság nem személyes gyengeség, és nem is annak a jele, hogy rossz úton jársz. Az állandó bizonytalanság azonban valóban kimeríti az erőtartalékaidat. A legsikeresebbek nem azok, akik vártak addig, amíg minden világos és egyértelmű lett, hanem azok, akik megtanultak cselekedni a bizonytalanságban és elfogadni a jelenlétét anélkül, hogy az irányítaná őket.