Lehet, hogy a komfortzónád miatt maradsz le az előléptetésekről? A kockázatvállalás pszichológiája

Aktuális Karrier Kedd cikkemben ezért megnézzük, hogyan tudsz ésszerűen kockázatokat vállalni, annak érdekében, hogy közelebb kerülj karriercéljaidhoz. Kezdjük is az egyik legfontosabb fogalommal: a komfortzóna az a biztonságos buborék, ahol pontosan tudod, mit várnak tőled, hol vannak a határaid, mik a feladataid, és hogyan csinálod „jól” a munkád. Lelki szempontból ez egy kellemes, kényelmes hely: itt kevesebb a szorongás, kiszámíthatóbbak a mindennapok, nagyobb a kontrollérzet.

Csakhogy ha túl sokáig maradsz ebben a kényelmi zónában, az egy fejlődés‑stopot jelenthet a karrieredben: kevesebbet tanulsz, ritkábban érzed magad izgalmasan, pozitív kihívások elé állítva, riktábban ér sikerélmény és amikor a vezetők az új lehetőségekre keresik a legmegfelelőbb embereket, te egyszerűen nem kerülsz rá a radarjukra.

A munkaadókat nemcsak az érdekli, hogyan végzed a jelenlegi feladataidat, hanem az is, hogyan lépsz be új, bizonytalan helyzetekbe és sokszor ez az, amit a vezetők potenciálnak neveznek.

Kockázatvállalás és előléptetés: mit mond a pszichológia?

Több kutatás is azt mutatja, hogy azok, akik kezdeményeznek és ésszerű kockázatokat vállalnak, nagyobb eséllyel jutnak előrébb a ranglétrán. A “proaktív személyiség” például olyan embereket jelöl, akik észreveszik a lehetőségeket, javaslatokat tesznek és nem csak a munkaköri leírásuk minimumát hozzák. Náluk statisztikailag gyakoribb a magasabb fizetés és az előléptetés.

Három tipikus jele van egy bántalmazó vezetőnek, ha kettőt napi szinten tapasztalsz, nincs kérdés, hogy érintett vagy

Azok az alkalmazottak, akik egyfajta “tulajdonosi szemlélettel” működnek, azaz változtatásokat, fejlesztéseket indítanak el és komplexebben tekintik át a vállalati folyamatokat, a vezetőik szemében sokkal inkább „előléptethető” kategóriába kerülnek.

És van egy meglepő rész: a pszichológiai kutatások szerint a felettesek még akkor is kompetensebbnek látták azokat a személyeket, akik ésszerűen, de kockáztattak — akkor is, ha a próbálkozás nem sikerült tökéletesen —, mint azokat, akik inkább teljesen biztonsági játékot játszottak. A túlzott óvatosság tehát hosszú távon kevésbé biztonságos, mint amilyennek belülről tűnik.

Miért mondasz reflexből nemet?

Ha magadra ismersz abban, hogy inkább maradsz a megszokott „kis sarkodban”, az nem jellembeli gyengeség. Néhány tipikus háttérfolyamat, ami lejátszódhat benned:

• Veszteségkerülés: Az agyunk jobban utálja a veszteséget, mint amennyire szereti az ugyanakkora mértékű nyereséget. Ezért a leégés, a kudarc vagy a cikis helyzet lehetősége veszélyesebbnek tűnik, mint az esetleges nyereség mértéke.
• Status quo: A jelenlegi helyzet, még ha nem is ideális, ismerős. Az ismerős pedig automatikusan „biztonságosabbnak” és kiszámíthatóbbnak érződik, mint az ismeretlen.
• Félelem az ítélkezéstől: Talán benned is titokban ott fut a „Mi van, ha túl ambiciózusnak/problémásnak tartanak?” típusú program. Így háttérbe húzódás nemcsak szakmai, hanem társas szempontból is biztonságosabbnak tűnik.
• Imposztor szindróma: Félsz attól, hogy megpróbálod, kockázatot vállalsz, majd kiderül, hogy valójában egy imposztor vagy, aki egyáltalán nem is alkalmas a szerepére.

Ha voltak korábban rossz tapasztalataid vagy jelenleg is túlterhelt vagy, teljesen érthető, hogy kapaszkodsz abba, amit irányíthatónak érzel. A cél nem az, hogy bedobd magad az oroszlánok közé, hanem hogy úgy védd magad, hogy közben a jövődet is építed. Hogyan gyakorold okosan a kockázatvállalást? Nem kell azzal kezdened, hogy felmondasz vagy céget alapítasz. Gondolj úgy a kockázatvállalásra, mint egy izomra: kicsi, ismételhető gyakorlatokkal erősödik.

1. Írd újra, mit jelent számodra a kockázat

Írj le három konkrét karrierlépést, ami most kicsit félelmetesnek tűnik. Például:

• „prezentálni az egész csapat előtt”,
• „megkérdezni a főnökömet az előléptetési lehetőségekről”,
• vagy „jelentkezni egy projektre”.
• Pontozd 1-től 10-ig, mennyire ijesztő az adott karrierlépés, ahol az 1 = enyhén kényelmetlen, a 10 = gyomorgörcsöt okoz. Válassz a 3–5‑ös tartományból gyakorlásképpen. A komfortzónád fokozatos tágítása építi igazán az önbizalmat.

2. Cseréld le a „Mi van, ha beégek?” kérdést erre: „Mit tanulhatok belőle?”

A proaktív személyek nem azért sikeresebbek, mert nekik minden elsőre összejön, hanem azért, mert a mellélövésekből is információt, irányt, tapasztalatot nyernek. Mielőtt belevágsz valamibe, tedd fel maganak a kérdést: „Ha ez nagyon bénán sül el, mi az, amit akkor is nyerek?” Lehet, hogy tapasztalatot szerzel a prezentálásban, jobban megismered a főnököd gondolkodását vagy tisztábban látod, milyen típusú feladatok nem passzolnak hozzád. Így a kockázat érzelmileg nem értelmetlen ugrás lesz, hanem tanulási befektetés.

A legerősebb karriercél, amit még soha nem tűztél ki, pedig mindent megváltoztatna

3. Építs mini „támogatói testületet” magad köré

Az előléptetésnél gyakran számít, ki az, aki látja, hogy kilépsz a komfortzónádból, ráadásul sokat segít, ha nem egyedül rettegsz. Állíts össze egy támogatói testületet magad körül: keress egy mentorfigurát (lehet egy tapasztaltabb kolléga is), egy bizalmas kortársat, aki szintén fejlődni akar és egy barátot a munkahelyeden kívül. Mondd el nekik, mi lesz a következő kis kockázatos lépésed, és kérd meg őket, hogy kérjenek számon, mi történt, miután meglépted a tervezett lépést, illetve emlékeztessenek, miért akartad ezt annyira, amikor előtte bepánikolsz.

4. Ne az eredményt, hanem a bátorságot és a cselekvést értékeld

Ha csak akkor ismered el magad, ha a kockázat azonnal előléptetéshez vezet, nagyon gyorsan kifáradsz, ezért érdemes lehet legalább 30 napig egyfajta „bátorság‑naplót” vezetned. Minden nap írj le egy apró dolgot, ami egy kicsit eltért a megszokottól: felszólaltál egy meetingen, kérdeztél, megosztottál egy ötletet, jelentkeztél valamire, kapcsolatba léptél valakivel, aki „egy szinttel feljebb” van. Egy hónap után látni fogod: lassan kialakul egy új identitásod: olyasvalakivé válsz, aki nem vár évekig arra, hogy majd végre őt választják.

Mikor NEM érdemes kockáztatni?

Az egészséges kockázatvállalás nem egyenlő azzal, hogy hagyod magad kihasználni vagy hazardírozol a mentális egészségeddel. Érdemes óvatosnak lenni, ha a lépésed:

• azon múlik, hogy egy toxikus főnök egyszer csak csodával határos módon megváltozik;
• tartósan irreális munkaterhet jelentene;
• vagy olyan anyagi kockázattal jár, amit jelenleg nem tudsz elbírni.

A legjobban általában azok járnak, akik mernek lépni, de közben józanul mérlegelik, mit bír el a testük, az idegrendszerük, a pénztárcájuk. Nem vakon bátrak, hanem okosan. Ha úgy érzed, a karriered kényelmesre van állítva, lehet, hogy nem csak a munkahelyed, hanem a saját komfortzónád is üvegplafont húz a fejed fölé. Nem kell teljes személyiségcserét végrehajtanod. Elég egy sor apró, tudatos kockázat, amivel lassan, de nagyon egyértelműen azt üzened: „Itt vagyok, készen állok a következő szintre.”