Van egy furcsa érzelmi limbo, amelyet sokan átélünk egy nagy áttörés előtt: ez az az érzés, amikor már kinőtted a régi életedet, de az új még nem érkezett meg teljesen. Lehet, hogy a munkád már nem lelkesít, de félelmetesnek tűnik a felmondás gondolata, vagy a párkapcsolatod már nem passzol hozzád, de bizonytalansággal tölt el a szakítás, mert félsz, hogy nem találsz majd új partnert. Tudod, hogy többre vágysz, mégis egyszerre érzed magad megrekedve, érzelmileg túlterhelve és furcsán kimerülten.
Ezeket láttad már?
Ha tapasztaltál már hasonlót, akkor üdv az átmeneti időszakban! Abban a pszichológiai térben, ahol már nem az vagy, aki voltál, de még nem érkeztél meg teljesen ahhoz, akivé válni szeretnél. Bármennyire kellemetlen is ez az ideiglenes állapot, a kutatások szerint ez nem annak a jele, hogy valami baj lenne veled. Sőt: gyakran éppen azt jelzi, hogy a fejlődés a színfalak mögött már elkezdődött.
Szervezetpszichológusként gyakran látom, hogy ambiciózus, magas teljesítményű emberek pánikba esnek az átmeneti időszakok során, mert a bizonytalanságot kudarcként értelmezik. Pedig pszichológiai szempontból ez a bizonytalanság gyakran az identitásváltozás természetes velejárója. Mielőtt azoban az emberek szintet lépnek az életükben, gyakran ideiglenesen elveszítik a stabilitásérzetüket.
Miért utálja az agyunk az átmeneteket?
Ahogy a legutóbbi Karrier Kedd cikkemben is kifejtettem, az emberi agy biológiailag a kiszámíthatóságot preferálja, az ismerőset keresi. Idegtudományi kutatások kimutatták, hogy a bizonytalanság az agyban sokszor ugyanazokat a területeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom vagy a fenyegetettség érzése. Más szóval: az agyad gyakran inkább benne tart egy ismerős, de boldogtalan helyzetben, mint hogy kockázatokat vállaljon.
Ezért maradnak emberek évekig olyan munkákban, amit nem szeretnek és ezért halogatják a vállalkozás elindítását, a költözést, a könyvírást vagy azt a lehetőséget, amire valójában régóta vágynak.
Ne félj negyven felett karriert váltani, pszichológus magyarázza el, miért
Az átmeneti időszak létrehoz egy úgynevezett kognitív disszonanciát: a jelenlegi valóságod már nem egyezik a jövőbeli vágyaiddal. A régi identitásod túl szűknek érződik, az új pedig még nem tűnik teljesen „kiérdemeltnek”.
A sikerrel kapcsolatos egyik legnagyobb tévhit az, hogy az átalakulás végig egy izgalmas érzés, pedig valóságban gyakran először gyásznak érződik. Hiszen nemcsak valami újat építesz, hanem el is engeded önmagad régi verzióját: a régi rutinokat, a kapcsolati dinamikákat, a berögzött hiedelmeket, sőt akár régi túlélési mechanizmusokat is. Sokan arról számolnak be, hogy fejlődési időszakokban magányosnak, izoláltnak és érzékenyebbnek érzik magukat.
Még a legsikeresebb emberek is átmentek ezen
Oprah Winfrey, híres amerikai televíziós műsorvezető, nyíltan beszélt arról a bizonytalanságról, amelyet akkor érzett, amikor otthagyta a helyi híradózást, hogy egy teljesen más típusú televíziós műsort hozzon létre. Akkoriban ez kockázatos és szokatlan döntésnek számított. Pszichológiai értelemben azonban valami sokkal mélyebbet jelentett: bízni egy jövőbeli identitásban még azelőtt, hogy a külső bizonyítékok megérkeznének.
Hasonlóképpen, J.K. Rowling, a Harry Potter könyveket életének egyik leginstabilabb időszakában írta meg: munkanélküliként, egy válás után, depresszióval küzdve. Amit ma „sikernek” nevezünk, a valóságban egyszerűen egy hosszú bizonytalansági időszak volt.
Miért érezzük magunkat hirtelen ennyire kimerültnek?
Sokan a fejlődési időszakok alatt jelentkező érzelmi fáradtságot gyengeségként értelmezik, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy az átmenetek óriási mentális energiát emésztenek fel. Az agyad egyszerre próbálja elképzelni a lehetséges jövőt, miközben folyamatosan elemzi a kockázatokat, kezeli a stresszt és a félelmet és közben megpróbálja fenntartani a mindennapi működést. Ez döntési fáradtsághoz és érzelmi túlterheltséghez vezet.
A szervezet-pszichológiai kutatások azt is kimutatták, hogy a bizonytalanság növeli a stresszhormonok szintjét, mert az agy folyamatosan a lezárást keresi. Csakhogy az átmeneti időszakok ezt a lezárás érzést ritkán adják meg azonnal. Ezért válik ilyenkor annyira csábítóvá a túlgondolás is. Azt hisszük, ha eleget analizálunk, akkor találhatunk egy szánunkra kellemes “lezárást” vagy végső megoldást és igazságot, ami aztán megszüntetheti a bizonytalanságot.
48 óra alatt radikálisan jobbá teheted az életedet, íme egy magyar pszichológus 3 módszere
A rejtett ok, amiért úgy érzed, hogy lemaradtál
A közösségi média még nehezebbé tette az átmeneti időszakok megélését, mert többnyire mások sikertörténeteit látjuk, nem pedig a zavaros köztes fejezeteiket.
- Látjuk az előléptetést, de nem látjuk az éveken át tartó önbizalomhiányt, tanulást és imposztor szindrómát.
- Látjuk a fitt és egészséges életmódot, de nem látjuk az önfegyelmet kívánó nehéz pillanatokat.
- Látjuk a sikeres vállalkozást, de nem látjuk a háttérben zajló, többemberes kemény munkát.
Ez létrehozza azt, amit a pszichológia összehasonlítási torzításnak nevez, vagyis amikor a saját belső bizonytalanságunkat mások gondosan megszerkesztett eredményeihez mérjük. A valóságban azonban szinte minden ember, akit csodálsz, átélt már olyan időszakot, amikor mindent megkérdőjelezett.
Egy pszichológus 5 módszere, hogy az elengedés többé ne legyen szenvedés
Steve Jobs-ot például kirúgták az Apple-től, mielőtt később visszatért volna és teljesen új szintre emelte volna a vállalatot. Akkoriban pusztító élményként élte meg ezt az időszakot. később viszont élete egyik legfontosabb fordulópontjaként beszélt róla. Az átmenet gyakran előbb érződik szétesésnek, mint fejlődésnek.
Tudományosan alátámasztott módszerek az átmeneti időszakok kezelésére
1. Ne várj arra, hogy „készen állj”!
Bár közhely, de a legtöbb közhely mély igazságot rejt. Az önbizalommal kapcsolatos pszichológiai kutatások következetesen azt mutatják ugyanis, hogy az önbizalom legtöbbször a cselekvés után érkezik, nem pedig előtte. Sokan azt gondolják, hogy a sikeres emberek félelem nélkül vágnak bele egy változásba vagy egy új projektbe. A valóságban azonban az önbizalom gyakran úgy épül fel, mint ahogy egy izom épül: újra és újra cselekszünk a bizonytalanság ellenére. A tisztánlátás gyakran cselekvés közben érkezik meg.
2. Ne csak a célokra koncentrálj, az identitásodra is!
A viselkedés-pszichológiai kutatások szerint a tartós változás sokkal hatékonyabban működik, ha az emberek identitásalapú szokásokat alakítanak ki, nem csupán eredményalapú motivációt követnek. Ne azt kérdezd meg, hogy „Mi van, ha elbukom?”, hanem inkább azt, hogy „Mit tenne most önmagam új verziója?” Ez az apró szemléletváltás segíti abban, hogy a félelemkezelő üzemmódból egy fejlődés-orientált üzemmódba válts.
Teszt: Te hogyan kezeled a változást? Most kiderül, mi a domináns megküzdési stílusod
3. Normalizáld az érzelmi ellentmondásokat!
Lehetsz egyszerre hálás azért, ahová eljutottál, miközben úgy érzed, hogy teljes káoszban van az életed. Lehetsz egyszerre lelkes és rémült az új kihívásokkal szembesülve. És lehetsz egyszerre kimerült, de motivált. Az átmeneti időszakok érzelmileg összetettek, mert az idegrendszered egyszerre próbál alkalmazkodni a bizonytalansághoz és az identitás-változáshoz.
4. Hozz létre „biztonsági kapaszkodókat”!
Bizonytalan időszakokban a kis rutinok segítenek szabályozni az idegrendszert. Ilyen lehet:
- a reggeli séta,
- a rendszeres edzés,
- a naplóírás,
- a strukturált munkarend,
- a terápia vagy coaching,
- a doomscrolling csökkentése,
- vagy a társas kapcsolatok fenntartása.
Amikor az élet érzelmileg instabilnak érződik, a rutinok szerepe még inkább megsokszorozódik.
Mit jelent valójában a szintlépés?
A szintlépés ritkán jelent szimplán külső sikert. Sokkal inkább azt a képességet jelöli, hogy elég sokáig el tudod viselni a bizonytalanságot ahhoz, hogy közben valaki új válhasson belőled. Mielőtt az új fejezet láthatóvá válna, gyakran eljön egy olyan időszak, amikor már semmi nem érződik teljesen biztosnak. De ez a köztes állapot nem elvesztegetett idő. Sokszor itt épül csendben a reziliencia, az önbizalom, az érzelmi érettség és a valódi tisztánlátás.
