előfizetésem
Hírlevél
Magyarok, akik Amerikában keresték a szabadságot, a sikert és egy új élet lehetőségét
Amerikai Álom - Magyarok az Egyesült Államokban 1776-2026 címmel nyílt kiállítás nyár közepén a Magyar Nemzeti Múzeumban az USA függetlenségének 250. évfordulója alkalmából. A tárlat a migráció, a szabadság és a siker történetein keresztül mutatja be a tengerentúlra vándorolt magyarok sorsát. Dr. Radnóti Klára PhD történész-főmuzeológussal, a kiállítás egyik kurátorával beszélgetünk.
A tárlat nem kizárólag az USA-ba emigrált magyar bevándorlók történetét mutatja be, hanem olyan emberekét is, akik aktívan részt vettek az Egyesült Államok történetében, és jelentős hatást gyakoroltak a világ fejlődésére. Hiszen az amerikai álom nem kizárólag az amerikaiak álma, univerzális vágy, hogy mindannyian boldogulni szeretnénk. Az amerikai álom azt a hitet jelenti, hogy szorgalommal és kitartással bárki javíthat a sorsán, és elérheti vágyott céljait.
„A kiállítást három részre osztottuk: a szabadság vágya, a siker, valamint a jólét ígérete – de ezek között persze nincs éles határvonal. Fontos volt számunkra, hogy ne csak a sikeres emberekkel foglalkozzunk, hanem azokkal a tömegekkel is, akik a saját boldogulásuk reményében vándoroltak ki. A magyar emigráció, vagyis az amerikai-magyar diaszpóra életét akartuk bemutatni.” - meséli Radnóti Klára.
A magyarok 1776-tól, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megjelenésétől kezdve álmodoznak Amerikáról. Becslések szerint az 1880-as évektől az első világháborúig zajló nagy kivándorlási hullámban mintegy másfél-kétmillió magyar állampolgár vándorolt ki a tengerentúlra. A gazdasági kivándorlók nagyrészt nehéz sorsú, föld nélküli parasztemberek és munkások voltak. Esetükben gazdasági okok motiválták a kivándorlást: sok millió más európaihoz hasonlóan ők is szerencsét próbálni indultak az Újvilágba.
Kevésbé ismert, hogy egy magyar katona, Fabriczy Kováts Mihály fontos szerepet játszott a huszárság meghonosításában a tengerentúlon. Fabriczy Kováts tizenhat éves korától katonáskodott: először Mária Terézia, majd XV. Lajos szolgálatában is állt, és a lengyel függetlenségi küzdelmekben is részt vett. Sokáig nem találta a helyét, és már ötvenéves volt, amikor kitört az amerikai függetlenségi háború.
Ne csináljátok utána: a magyar tanár stoppal, egyedül járta be Amerikát
Nagyon sok esetben közös pont az Amerikába kivándorolt magyarok történetében, hogy nem találták a helyüket itthon vagy nem volt biztonságos opció a maradás. „Sok európai katonát vonzott a jó megélhetés és a katonai sikerek lehetősége, mivel Európában akkor elcsendesedtek a harcok. Fabriczy Kováts Mihály levelet írt az akkor Párizsban tartózkodó Benjamin Franklinnek, amelyben felajánlotta szolgálatait Amerika függetlenségéért az Egyesült Államoknak.”
Fabriczy találkozott George Washingtonnal, az Egyesült Államok első elnökével is. Egy lengyel nemes, Kazimierz Pułaski ajánlására kapott jelentős szerepet a seregben, majd megszervezte a könnyűlovas Pułaski-légiót, ezzel pedig hozzájárult a jellegzetes magyar fegyvernem, a huszárság meghonosításához. Később ezredesi rangot kapott, és Charleston ostrománál esett el, életét adva az ország függetlenségéért.
Kossuthot ott is szerették
A demokrácia alapjai, a szabadság és a függetlenség iránt hatalmas igény mutatkozott a magyarok részéről, annak ellenére, hogy itt nem láttak kiforrott demokráciát. A felvilágosodás eszméi, valamint az amerikai és francia forradalmi mozgalmak hatására az emberi szabadság és egyenlőség eszméje hazánkban is egyre inkább teret nyert.
Emellett Kelet- és Közép-Európából is nagyon sokan vándoroltak ki, főképp a szegényebb területekről. Általában a megélhetés volt a fő cél: elsősorban pénzt szerettek volna gyűjteni, majd hazatérni. Az USA-ba kivándorló kelet-európaiak azonban nyelvtudás és szaktudás hiányában csak a legnehezebb munkákat tudták elvégezni, ami nemritkán 12 órás bányászati munkát jelentett.
A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István is tervezte, hogy tanulmányútként az Egyesült Államokba látogasson. Tervei szerint kinti tapasztalatait itthon hazája fejlődésére fordította volna. Többször próbált útlevelet kérni, de a bécsi kormányzat nem engedélyezte számára az utat. Nem így történt Kossuth Lajos esetében.
Annak idején Kossuth munkásságát, valamint az 1848–49-es európai, és így a magyarországi mozgalmakat is nagy érdeklődéssel kísérték figyelemmel Amerikában, mivel úgy érezték, hogy Európában az amerikai mintát követik. „Kossuth Lajos a szabadságharc leverése után Törökországba menekült, ahonnan az amerikai kormányzat támogatásával, egy angliai kitérőt követően utazhatott az Egyesült Államokba 1851-ben. Érkezését hatalmas lelkesedéssel fogadták: a magyar szabadság és a demokrácia egyik bajnokát látták benne.” - meséli a muzeológus.
Kik voltak az amerikai „dollárhercegnők”, akik visszahozták a pénzt Európába?
Amerika egyenlő a demokráciával?
A demokrácia bölcsőjét a mai napig ideálisnak látja sok szempontból a világ: a tehetséggondozás, a technológia, a pénzügyi szektorok -és még sorolhatnánk - központjai mind-mind ott találhatóak. A szegényebb rétegek ugyanúgy vágynak oda, mert azt látják, hogy egy élhetőbb jövőkép áll előttük odakint. Mit tud Amerika, amit a világ máig nem tudott meghonosítani más országokban?
„A függetlenség és a demokrácia kérdései, Amerika gyors gazdasági fejlődésének titkai az érdekesek a gondolkodók számára. Ugyanekkor, vagyis a XIX. század első felében Európában királyságok voltak. Az Egyesült Államok az 1770-es évektől függetlenedett a brit koronától. Ezt követően köztársaság lett, és egy egészen más berendezkedésű állam jött létre, mint ami addig ismert volt. Magyarország akkor a Habsburg Birodalom részeként, feudális viszonyok között létezett. Érezhető volt, hogy gazdaságilag is egyre inkább elmaradunk, ezért mindenki kereste a megújulás lehetőségét.”
Természetesen az Egyesült Államok megpróbálta szabályozni a bevándorlást. Megtiltotta, hogy alacsonyabb bérért dolgozó munkásokat érkezzenek a határokon túlról, később pedig kritérium lett az angol nyelvtudás. „A kelet-európaiakat gyakran lenézték, főleg az első világháború után. Inkább az angolszász világból érkezőket részesítették előnyben. A bevándorlás kritériumai szigorodtak a kvótatörvények bevezetésével is. A két világháború közötti időszakban a magyarországi kivándorlás jelentősen visszaesett, így az 1920-as években már csupán évi néhány száz magyar állampolgár érkezett az Újvilágba szerencsét próbálni.”
A harmincas évektől, a szélsőjobboldali eszmék terjedésének következtében azonban fordulat következett, ekkor már értelmiségi családok tucatjai is vándoroltak ki Amerikába Magyarországról.
Ötvenezer forint a háziorvos, de van otthon medence és őr: ilyen az élet magyarként Floridában
Akik nagy karriert futottak be
Gábor Zsazsa Magyarországon 1936-ban szépségkirálynő lett, majd Hollywoodban több mint 50 filmben szerepelt, és jelentős nemzetközi karriert futott be. Az ő története azonban csak egyike azoknak a magyar sorsoknak, amelyek megmutatják, milyen különböző utakat jártak be az Amerikába kivándorlók.
A XX. század történelmi viharai elől sokan menekültek az Egyesült Államokba. A második világháború éveiben és az azt követő időszakban több hullámban érkező magyarok számára az Újvilág a biztonság, a szabadság és az újrakezdés reményét jelentette.
Bartók Béla, a XX. század egyik legjelentősebb zeneszerzője és zenetudósa 1940-ben hagyta el Magyarországot, biztos zeneakadémiai állását is feladva. „A náci hatalom térnyerése riasztotta, és egyre sötétebben látta Európa, benne Magyarország jövőjét. Édesanyja halála után végül a politikai emigráció mellett döntött. Amerikában azonban nem érezte otthon magát: honvágy gyötörte, betegsége miatt komoly anyagi gondokkal küzdött, nem tudott koncertezni, és az egyetemi oktatással is fel kellett hagynia.”
Hasonlóan összetett Karády Katalin története is. A sikeres magyar színésznő, a „végzet asszonya” a második világháború utáni Magyarországon ellehetetlenült. „Dalait és filmjeit betiltották, nem kapott szerepeket, így 41 évesen elhagyta az országot. Amerikába azonban csak hosszú idő után juthatott el, mivel náci és szovjet kapcsolatokkal is gyanúsították. Bár később sikeres üzletasszony lett és kalapszalont nyitott, színészi karrierje véget ért.”
Az amerikai emigrációra való igény a mai napig fennáll, a különbség azonban, hogy a történelmi kényszer kalandvággyá formálódott.
