A kor csak egy szám – így találják meg újra önmagukat a nyugdíjas nők

„A nyugdíj? Nekem az csak egy papír. Dolgozni kell, amíg az ember bírja.” Sok idős vallja ezeket a nézeteket, akik még mindig aktívan dolgoznak családi vállalkozásban vagy az előző munkahelyükön, ahonnan nyugdíjba vonultak. Egyre több idős magyar dönt úgy, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követően sem hagyja ott a munkát, sőt, sokan még csak akkor kezdik el igazán élvezni azt, amit csinálnak. De ez csak az egyik ok, a másik tényező, hogy tulajdonképpen muszáj tovább csinálniuk, ha meg akarnak élni valamiből.

Ez a jelenség, amit a szakirodalomban időnként „visszavonulásmentes nyugdíjazásnak” vagy „aktív időskornak” is neveznek, új fényt vet arra, hogyan gondolkodunk a nyugdíjról, az idősödésről, és a társadalomban betöltött szerepekről.

Nők 40, férfiak 65 – és mi történik utána?

Magyarországon jelenleg a nyugdíjkorhatár 65 év, ugyanakkor a „Nők 40” program révén már 40 év jogosultsági idő után is elmehetnek a hölgyek nyugdíjba, életkortól függetlenül. De a statisztikák azt mutatják, hogy nem mindenki ül le keresztrejtvényt fejteni és szalonnát sütögetni a nyári konyhában, amint megkapja az első nyugdíját. Sőt, a nők nagy része még nincs 60 éves sem, amikor eléri ezt a korhatárt, miért is akarna otthon üldögélni a sok esetben csekély jövedelmével?

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2023-ban a 65 év felettiek közel 10%-a még aktívan dolgozott valamilyen formában, általában részmunkaidőben, megbízással vagy vállalkozóként. Ez az arány egy évtizeddel ezelőtt még alig haladta meg a 4%-ot. Már ez is sokat elmond a jelenlegi helyzetről.

Lehetőség, nem pedig krízis: Így éld túl az életközepi válságot

Mi hajtja az időseket a munka világában maradásra?

A motiváció sokrétű, az egyik kézenfekvő ok a pénz. Az alacsony nyugdíjak miatt sokan kénytelenek tovább dolgozni. Az átlagos öregségi nyugdíj összege 2024 elején 231 ezer forint körül mozgott, de sokan ennél jóval kevesebbet kapnak, különösen azok, akik alacsonyabb bérrel vagy megszakításokkal dolgoztak korábban. Sok idős alig 150 ezer forintból próbál megélni, és ha nem dolgozna heti 2-3 alkalommal, akkor nem tudná ellátni sem magát, sem segíteni a gyerekek vagy az unokák életét.

Ugyanakkor nem mindenkit a pénz hajt. Sok idős érzi úgy, hogy a munka nemcsak megélhetést, hanem célt is ad. Egy korábban végzett kutatás szerint a nyugdíjas korú, de dolgozó személyek 58%-a elsődlegesen olyan pszichológiai okokból, mint önmegvalósítás, szellemi frissesség megőrzése, valamint a közösséghez tartozás miatt vállal továbbra is munkát. Ezt én magam is meg tudom erősíteni. Édesanyám nemrég vette igénybe a „Nők 40” program által nyújtott lehetőséget, így nyugdíjba vonult. De ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Képtelen lett volna 58 évesen otthon ülni, és várni a semmit.

Hiába van kertje, állatai, neki muszáj az elméjét is frissen tartani. Eladóként nem szakad meg, folyamatosan találkozik emberekkel, nem punnyad be, és megy el az életkedve attól, hogy senkivel nem beszélget, csak a szomszédokkal. Persze nála is közrejátszott az, hogy a plusz jövedelem azért nem jön rosszul, de nem ez volt a fő motivációja. Fiatalnak érzi magát, akiben még bőven van 7-8 év munka, mindezt úgy, hogy van mellette egy fix jövedelme.

A nyugdíjas, aki tanít, gyógyít, szerel

A munkaerőpiac is egyre inkább felismeri az idősebb munkavállalók értékét. A pedagógushiány, az orvoselvándorlás, vagy éppen a szakmunkások hiánya olyan területeken is ajtót nyit az idősek előtt, ahol korábban ritkaságszámba ment a 65 év feletti munkavégzés. Nem beszélve arról, hogy a munkavállalók költségei is csökkenhetnek, hiszen a nyugdíjasok után jóval kevesebb a befizetendő adó, ezáltal pénzt takaríthatnak meg.

Az egészségügyben például több kórház és rendelőintézet kifejezetten számít a nyugdíjas orvosokra és nővérekre. A szakképzésben is egyre gyakoribb, hogy nyugdíjas mesterek tartanak gyakorlati oktatást, sokszor nem pénzért, hanem szenvedélyből. Elmondható tehát, hogy a nyugdíjas nagymama nemcsak lekvárt főz otthon. Sok esetben vállalkozik, tanácsot ad, önkénteskedik, és ez így is van jól. Rengeteg élettapasztalatuk van, amit át tudnak adni a fiatalabb generáció számára.

A kétszeres Oscar-díjas Robert de Niro tényleg ezért az vállalta élete első sorozatát?

Az idősekről alkotott kép formálódik, és ezzel együtt változik a társadalmi elvárás is. Míg korábban az „aktív élet” a fiatalok kiváltsága volt, ma már az idősebb korosztály is egyre gyakrabban él „második tavaszt”, aktívan, hasznosan, közösségi szerepvállalással élik a mindennapjaikat. Nem véletlen az sem, hogy a civil szervezetek és önkormányzatok is egyre több programot indítanak „idősbarát munkahelyek” létrehozásával, illetve olyan mentorprogramokra, ahol a nyugdíjas szakemberek fiatalokat segítenek, például vállalkozásindításban, kézműves szakmában vagy oktatásban.

Nem mindenki tud vagy akar

Fontosnak tartom azonban kihangsúlyozni, hogy a „visszavonulásmentes” nyugdíj lehetősége nem mindenki számára elérhető vagy adatik meg. Az egészségi állapot, a fizikai munka megterhelése vagy éppen a mentális kiégés miatt sokan örülnek, ha végre pihenhetnek. Azok, akik évtizedeket töltöttek el megterhelő fizikai tevékenységgel, sokszor nem tudnak, és nem is akarnak igazán már dolgozni. Ami teljesen érthető, hiszen nem ritka, hogy mindenféle egészségügyi problémával küzdenek.