előfizetésem
Hírlevél
Életünk felét merengéssel töltjük, jó hír, hogy ez sokkal hasznosabb az agynak, mint gondoltuk
Sokszor álmodozol napközben? Jót teszel vele az agyadnak! Egy új magyar kutatás szerint az elmerengésnek – angolul mind-wandering – nemcsak árnyoldalai vannak: bizonyos helyzetekben kifejezetten segítheti az információk feldolgozását.
A mind-wandering kifejezés a figyelem elkalandozását jelenti: azt, amikor valaki nem a környezetére vagy az éppen végzett feladatra összpontosít, hanem elkalandoznak a gondolatai. Az ELTE PPK két kutatója, Simor Péter és Németh Dezső nemzetközi együttműködésben vizsgálta az elmerengés és az információfeldolgozás kapcsolatát. Eredményeik szerint az agy akkor is képes tanulni, amikor nem teljes koncentrációval figyelünk, hanem gondolataink közben elkalandozunk. Simor Péter egyetemi docenssel, alváskutató pszichológussal beszélgettünk.
Kezdjük a legelején: mit nevezünk figyelemnek?
A figyelem rendkívül komplex folyamatok összjátéka. Amikor figyelünk valamire, az agyunk megnövelt súllyal dolgozza fel az arra vonatkozó információkat. Összpontosítás közben a figyelem tárgya tölti ki a tudatunkat, és mentális erőforrásainkat ennek megfelelően irányítjuk.
Milyen hosszan képes az agy összpontosítani?
Ez rendkívül változó. Függ az egyéntől, valamint a belső motiváció is nagyban befolyásolja. Előfordulhat, hogy az agyunk csupán két másodpercig sem tud koncentrálni, máskor viszont órákon át képesek vagyunk kizárni a külvilágot. Az információ iránti érdeklődés és annak jutalmazó értéke határozza meg, hogy meddig tudunk figyelni. Amikor nem vagyunk képesek fókuszálni, vagy csak nehezen, a figyelmünk elkezd mindenfelé elkalandozni.
Az unalom ereje: hihetetlen módon segíti az agyat és a kreativitást a tétlenség
Miért pont a mind-wandering-et kezdtétek el vizsgálni?
Érdekesnek találtuk, hogy az emberek idejük körülbelül felében elmerengenek. Egy ilyen belső gondolatfolyam lehet negatív vagy pozitív töltetű is. A lényeg, hogy az illető ilyenkor leszakad a külső környezetről, és a belső folyamatok szabályozzák a figyelmét. Ennek a jelenségnek elég rossz a híre a kognitív pszichológia területén. Oktatási vagy laboratóriumi környezetben ugyanis azt látjuk, hogy az elkalandozó figyelem kifejezetten erős teljesítménycsökkenéssel jár.
Korábbi kutatások szerint az emberek jellemzően ilyenkor követnek el figyelmi vagy emlékezeti hibákat. Ide tartozik például, amikor nem tudunk követni egy szöveget, vagy véletlenül rossz helyre küldünk egy e-mailt. Nagyon kevés kutatás vizsgálta azonban azt, hogy az elmerengésnek lehet-e bármiféle pozitív szerepe. Minket az érdekelt, hogy ez a jelenség csupán egy melléktermék, esetleg „hiba”, vagy lehet valamilyen funkcionális haszna is. Azzal a feltételezéssel vágtunk bele a kutatásba, hogy az elmerengés segítheti az információk feldolgozását.
Mivel alváskutatással is foglalkozom, tudom, hogy az agy soha nem csak egyetlen dolgot csinál: a külső és belső folyamatok között folyamatosan váltakozik. Egy új információ befogadása után szükség van egy feldolgozási időszakra is – ez az az időszak, amikor az agy rögzíti az adatokat, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Érdekes módon ez a folyamat akár alvás közben is végbemehet.
Hogyan zajlottak a vizsgálatok?
Két vizsgálatot végeztünk. Az elsőre a Covid-járvány idején került sor: ez egy online felmérés volt, amelyben 135 fő vett részt. A résztvevők egyszerű reakcióidő-feladatokat hajtottak végre, úgynevezett viselkedéses feladatokat. Ezek a feladatok nem igényeltek komolyabb odafigyelést, mivel mindössze annyi dolguk volt, hogy gombokat nyomjanak meg a tér különböző pontjain megjelenő ingerekre reagálva. Az ingerek azonban egy rejtett szabályszerűséget követtek, amelyet a résztvevők a gyakorlás során – tudattalanul – elsajátítottak.
A kísérlet során időnként megkérdeztük tőlük, hogy éppen a feladatra figyelnek-e, vagy elkalandozott a gondolatuk. Maga a feladat automatikus és monotonnak mondható, így könnyedén elvégezhető volt még figyelemelterelés közben is. Az eredmények azt mutatták, hogy az agy akkor is tanul, amikor az alanyok nem figyelnek tudatosan a feladatra. Ebből arra következtettünk, hogy az elmerengésnek nem volt káros hatása – sőt, az alanyok jobban teljesítettek azokban az időszakokban, amikor épp nem a feladatra fókuszáltak, hanem elkalandoztak.
Meglepő módon tehát az időnkénti elmerengés javította az eredményeiket. Tapasztalataink szerint az agynak szüksége van az elmerengésre ahhoz, hogy a korábban beérkezett információkat feldolgozza.
Sokkoló: mire felnövünk, a gyermekkori kreativitásunk mindössze 2 %-a marad meg
Miben tért el a második vizsgálat?
A második vizsgálat már laboratóriumi körülmények között zajlott, 37 résztvevővel. A vizsgálat során a résztvevők fejére EEG-eszközt helyeztünk, amely az agy elektromos aktivitását rögzítette. A kutatásban fiatalok egyetemisták vettek részt. Úgy véljük, hogy a nem tudatos tanulás egy általános érvényű folyamat, és ezek a jelenségek más korosztályokban vagy társadalmi csoportokban is hasonlóan működnek. Az elmerengés folyamata tehát párhuzamba állítható a tanulás utáni alvással: lehetőséget ad arra, hogy az agy feldolgozza, rendszerezze, és az emlékezeti rendszerekben rögzítse a korábban tapasztalt élményeket.
Mi számotokra a következő lépés?
Nagyon érdekes lenne megvizsgálni, hogy az elkalandozás milyen kapcsolatban áll az alvással. Az agyban ugyanis bizonyos területeken alvásszerű jegyek jelentek meg. Ezek az alvásra emlékeztető idegrendszeri mintázatok összefüggésben álltak mind az elmerengéssel, mind a jobb teljesítménnyel. Egy következő vizsgálat során szeretnénk utánajárni, hogy pontosan milyenek ezek az alvásszerű állapotok: valóban lokális alvásról van-e szó, és ha igen, ennek van-e köze a REM fázishoz, vagyis az alvás legintenzívebb, álmodással járó szakaszához.
