előfizetésem
Hírlevél
Többet elárul a társadalomról az év szavának kikiáltott kifejezés, mint gondolnánk
Minden év végén a vezető szótárak egyetlen kifejezéssel próbálják megragadni az adott időszak kollektív hangulatát. 2025-ben az Oxford választása a „rage bait”-re, azaz a dühcsalira esett – arra a tudatosan provokatív online tartalomtípusra, amely a felháborodást használja kattintásgeneráló eszközként. A szó robbanásszerű terjedése nem csupán digitális trendet jelez, hanem pontos látleletet ad arról, hogyan vált az érzelmi manipuláció az algoritmikus figyelemgazdaság egyik legjövedelmezőbb stratégiájává.
A világ vezető szótárai a 2025-ös év végén is számot vetettek azzal, milyen szavak írták le legjobban az elmúlt tizenkét hónap közérzetét. Az Oxford University Press shortlistjén idén olyan kifejezések versenyeztek, mint az aura farming, a biohack – és végül az a szó győzött, amelyet valószínűleg mindannyian jól ismerünk a saját hírfolyamunkból: a „rage bait”, magyarul dühcsali. A döntés nem véletlen. Az Oxford elemzése szerint a kifejezés használata egyetlen év alatt megháromszorozódott, ami pontos lenyomata annak, milyen érzelmi tónus uralja jelenleg az online teret.
Mi az a rage bait – és miért működik ennyire jól?
A „rage bait” olyan online tartalom – poszt, komment, cikk vagy videó –, amelyet kifejezetten azért hoznak létre, hogy haragot, felháborodást vagy dühöt váltson ki. Nem azért, mert igaz, fontos vagy új információt hordoz, hanem mert az indulat garantálja a reakciókat, kommenteket, megosztásokat, kattintásokat. Ismerős az élmény, amikor meglátsz egy posztot, és azonnal felmegy a vérnyomásod, mert ordító ostobaságnak tűnik? Jó eséllyel ez volt a cél. Az algoritmus szempontjából ugyanis mindegy, hogy egy hozzászólás lelkes vagy dühös – az interakció az interakció.
A düh pedig az egyik legerősebb, leggyorsabban mozgósítható érzelem.
Nem hisztis vagy, hanem dühös, és jogod van hozzá – Sőt, ideje megtanulni jól csinálni!
Tudatosabbak lettünk – de még mindig bedőlünk
Ahogy Casper Grathwohl, az Oxford Languages elnöke a theguardian.com-nak kifejtette, önmagában az is sokatmondó, hogy ma már külön szavunk van erre a jelenségre. Ez azt mutatja, hogy egyre tudatosabban érzékeljük az online térben alkalmazott manipulációs technikákat. „Korábban az internet elsősorban a kíváncsiságunkra épített – kattints ide, mert érdekes. Ma már az érzelmeinket téríti el, és azt befolyásolja, hogyan reagálunk” – fogalmazott Grathwohl.
Nem véletlen az sem, hogy tavaly az Oxford év szava a „brain rot” – magyarul agyrohadás – volt, amely az állandó, értelmetlen görgetés mentális kimerítő hatását ragadta meg. A „rage bait” ennek a folyamatnak a következő állomása. A két fogalom együtt egy veszélyes ciklust ír le: a felháborodás aktivitást generál, amit az algoritmusok felerősítenek, majd az állandó kitettség mentálisan kimerít. Ezek a szavak nem pusztán trendeket neveznek meg, hanem arra is rámutatnak, hogyan formálják át a digitális platformok a gondolkodásunkat és viselkedésünket.
Nem új jelenség – csak most lett neve
Bár a „rage bait” 2025-ben került igazán reflektorfénybe, a kifejezés gyökerei jóval régebbre nyúlnak vissza. Az Oxford University Press szerint már 2002-ben megjelent az Useneten (világszintű elosztott számítógépes kommunikációs rendszer), ahol eredetileg egy olyan helyzetet írt le, amikor egy autós szándékosan felhergeli a másikat – például villogással –, pusztán reakciót kiváltva. Innen fejlődött tovább internetes szlenggé, majd általános fogalommá, amellyel ma már vírusszerű posztokat, megosztó tartalmakat és teljes tartalomgyártó ökoszisztémákat írunk le.
Az online kultúrát elemző közösségekben – például Redditen – régóta terjed az a nézet, hogy a techcégek felismerték, a düh több interakciót generál, mint bármely más érzelem, az interakció pedig forgalmat, végső soron reklámbevételt jelent. A másik könnyen mozgósítható érzelem a félelem – ezt inkább a politika használja. Nem véletlen, hogy sokak szerint ma az influenszerkedés és az online újságírás egy része is erre a logikára épül. Minél megosztóbb, annál jobban teljesít.
Tényleg te döntöd el, mit lájkolsz, vagy már az algoritmus irányítja az ízlésed?
Természetesen nem csak az Oxford választ év szavát. A Cambridge Dictionary 2025-ben a „paraszociális” kifejezést emelte ki, amely az egyoldalú, érzelmileg átélt kapcsolatot írja le egy hírességgel vagy a mesterséges intelligenciával. A Collins Dictionary győztese pedig a „vibe coding” lett – amikor egy programozó nem kódol, hanem elmondja egy mesterséges intelligenciának, mit szeretne, és az megírja helyette. A Dictionary.com szerint az év szava a mémmé vált 67 volt. Az indoklás szerint a 67-es szám a mesterséges intelligencia és az emberi kreativitás közötti feszültség, a bizonytalanság jelképévé vált. Mindegyik választás ugyanabba az irányba mutat.
Az érzelmeink, a figyelmünk és a technológia kapcsolata ma fontosabb kérdés, mint valaha.
Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó szerint érdekes, hogy a Cambridge Dictionary-nál, a 2025-ös nyertes a paraszociális, ami 2026-ban is nagyon fontos szó marad. A magyar nyelv és kultúra szerint az év ifjúsági szava a „gósztol”. Egyik se túlságosan pozitív. „Az érzelmi huzalozottságunk és a belső világunk a nyugalommal nem tud mit kezdeni, mert nem kell vele semmit sem kezdenie. Az úgy jó ahogy van, nem kell rajta változtatni, legfeljebb az lehet a kérdés, hogy meg tudjuk-e élni.”
Úgy látja, a düh viszont nagyon fontos visszajelző, mert határátlépést, veszélyt (ránk vagy a csoportunkra, közösségünkre) jelez és olyasmit, ami kis vagy nagy mértékben, de mindenképp kiemelt jelentőséget kap. Egy ilyen helyzet rendezést kíván ezért igyekszünk valamilyen eszközzel megküzdeni vele: énvédő mechanizmusok, stressz levezetés (mozgás, humor).
A rendezés azt is jelenti, hogy úgymond rend lesz a világban körülöttünk és ebben benne van például az igazságos világba vetett hit, ami egy szociálpszichológiai jelenség és az is, hogy az online térben nehezebben tartjuk meg a feszélyező, frusztráló érzéseket, érzelmeket. A legkézenfekvőbb, leggyorsabb és legkönnyebb megoldás pedig az, hogy még több információt szerzünk vagyis elfogyasztjuk a tartalmat és utána – általában hozzászólással – kiadjuk magunkból a frusztrációnkat.
De hogyan befolyásolja a mentális egészségünket és a társadalmi párbeszéd minőségét a folyamatos dühcsali-fogyasztás? Beszélhetünk-e egyfajta érzelmi kifáradásról vagy apátiáról a sok mesterségesen generált felháborodás után? A szakértő szerint ez nagyon jó kérdés, mert leírja a működési láncolatát. A düh nem csak egy nehéz és sok szempontból kibillentő állapot, de azt is magával hozza, hogy ilyen színezetben látjuk a világot, az embereket, a történéseket.
Rossz élményeket „gyűjtünk”, ami hozzáállásban, előfeltételezésben és általános hangulatban is lecsapódik rajtunk és a társadalmi beágyazódottságunkat és az emberi kapcsolódásainkat is gyengíti, erodálja, merthát „ilyenekhez”, minek közelebb menni? A párbeszéd pedig eltűnik, helyette személyeskedés, trágárság és kioktatás veszi át a helyét, ami nagy mértékben felerősíti a nárcisztikus impulzusokat is, az énközpontú látásmódot és hozzáállást.
Az algoritmusok világában a lassú olvasás lehet a mentális egészség kulcsa
„Korábban, az influencerekkel kapcsolatban már felmerült a dilemma, hogy az úgynevezett trash/challenge tartalmak nagy elérést produkálnak, de a tartalmuk, az üzenetük megosztó, káros és időnként veszélyes is.Will Smith is táncolt a Szabadság hídon és sokan követni akarták, ahogy mosógép kapszulát enni is „menő” volt, a listát pedig rengeteg hasonló kihívással folytathatnánk.” – fejti ki Villányi. Ebben a tartalomszolgáltatók és a tech óriások is hibásak, ugyanis nagyon ritkán húznak tartalom tekintetében határt és sokszor az is mondvacsinált.
A nézettség, a forgalom és a nyereség az elsődleges a cégeknek és a tartalomgyártóknak is, vagyis a recept változatlan, ami a legtöbb megtekintést hozza, az jóváhagyott, elfogadott és támogatott tartalommá, majdhogynem normává válik. Ez a stratégia azonban egyfajta keretet, hozzáállást is mutat, vagyis a fiatalok nem azért követik ezt a vonalat, mert „elromlottak”, hanem mert ez ad kitörési lehetőséget és egy egyszerű receptet, másféle, szofisztikáltabb tartalmakhoz több erőfeszítés és háttértudás kellene, mi emberek pedig hajlamosak vagyunk a legkisebb erőfeszítést igénylő utat választani, ez is evolúciós örökség, de a mai világunk sokkal komplexebb lett azóta.
Annak a tudatosítása mindenképpen segít, ha tudjuk, hogy szánt szándékkal manipulálnak minket. „Talán nem túl erős azt kimondani, hogy hülyének néznek minket. Ahogy a clickbait (kattintásvadász) jelenségeknél is láthattuk, a recept alig változott, a lényeg még mindig az, hogy nagyot kell mondani, túl kell hangsúlyozni vagy ki kell hagyni bizonyos aspektusokat. Ez árulkodó jel is, mert a hírek nagy része nem ilyen és egy kiegyensúlyozottabb című cikknél általában részletesebb tájékoztatásra is számíthatunk.” – magyarázza Villányi.
Ha olyan oldalt, médiumot találunk, ami ezekre épít, akkor letilthatjuk, hogy ne dobja fel legközelebb az algoritmus – a szűrés, a letiltás amúgy is az online önvédelem része, mi is felelősek vagyunk azért, hogy az online környezetünket rendben tartsuk. A „rage bait” év szavává választása nemcsak diagnózis, hanem figyelmeztetés is. A dühre optimalizált tartalom nem fog eltűnni – de az, hogy mennyire válunk a részévé, már rajtunk múlik. És talán az első lépés az, hogy felismerjük, nem minden felháborító poszt érdemel reakciót. Némelyik pontosan arra vár.
