Koppenhágában talált rá önmagára Bitter Eszter, a magyar fénytervező

Bitter Eszter dániai kalandja egy online barátságból indult, ma pedig már úgy tekint az országra, mint személyes és szakmai kiteljesedésének helyszínére. Az építészet és a fénytervezés világában dolgozó szakemberrel készült interjúnkban szó esik slow life-ról, kulturális alkalmazkodásról, Koppenhága szerethető és kevésbé szerethető arcairól, valamint arról, milyen mentális és gyakorlati kihívásokkal jár hosszú távon külföldön élni.

Mikor, minek hatására költöztél Dániába és mivel foglalkozol kint?

A történet elég hosszú és részben véletlenszerű. A gimnáziumi éveim elején online megismerkedtem egy dán lánnyal, akivel nagyon jó barátok lettünk. Sokat beszélgettünk, és egy évvel később meglátogattam őt és a családját Dániában. Rögtön megtetszett az ország, az emberek és a környezet. A barátnőm említette, hogy a felsőoktatás ingyenes, és ekkor született meg bennem a gondolat, hogy talán érdemes lenne itt továbbtanulnom. Fiatalon nem igazán tudtam, milyen irányba induljak, de a kreatív területek mindig vonzottak, ezért végül az építészet mellett döntöttem, és épülettervezőnek tanultam.

Nagyon tetszett, hogy Dániában óriási hangsúlyt fektetnek a gyakorlati tudásra, emiatt az egyetemi éveim kifejezetten pozitív élményeket hoztak. Ezt követően fénytervezésből szereztem mesterdiplomát – ez itt egy viszonylag új, de izgalmas terület. Ma egy dán cégnél dolgozom, ahol műszaki rajzolóként és fénytervezőként veszek részt különböző projektekben.

Ez tényleg izgalmas! Gondolom, szereted, amit csinálsz.

Igen, nagyon szeretem, és úgy érzem, az egyetem elvégzése után nem is kerülhettem volna jobb helyre.

Sokak szerint a dán életmód nyugodt, kiegyensúlyozott, az emberek elégedettek és boldogok. Te hogyan éled meg ezt? Valóban ennyire jó ott élni, dánként és külföldiként egyaránt? Mit tapasztalsz te ezzel kapcsolatban, és mit hallasz a helyiektől?

Érzem a saját bőrömön is, hogy itt sokkal lassabb és nyugodtabb a mindennapok tempója, mint otthon. Nagyon megbecsülik az ember idejét és a magánszféráját, és ezt tényleg komolyan is veszik. A munkahelyemen például teljesen természetes, hogy a munka és a magánélet két külön dolog. Az emberek rugalmasak, nincsenek felesleges szabályok, és megvan a kölcsönös bizalom. Sokszor mesélem otthon is, hogy ha valaki lebetegszik, senki nem kér orvosi igazolást, egyszerűen jobbulást kívánnak, és ugyanúgy megkapod a teljes fizetésed.

Az ilyen „apró”, mégis nagyon emberi gesztusok rengeteget levesznek az ember válláról. Egyszerűen könnyebb, felszabadultabb így élni. Azt persze én is észrevettem, hogy a dánok alapból zárkózottabbak, és kell egy kis idő, mire igazán közel engednek magukhoz. Sok külföldi is mondja, hogy nem könnyű barátkozni, viszont a munkahelyi környezet nagyon támogató és biztonságos. Nincs merev hierarchia, és mindenki partnerként kezel. Úgy látom, a dánok azért boldogok, mert egy kiszámítható, biztonságos rendszerben élnek, ahol jut idejük magukra, a családjukra és a hobbijaikra. Én is ezt szeretem benne, hogy

dánként és külföldiként is lehet nyugodtan, kiegyensúlyozottan élni.

Van esetleg olyan íratlan szabály, társadalmi elvárás, amihez szerinted az „alapokon” túl pluszban alkalmazkodni kell, ha valaki Dániában, azon belül is Koppenhágában szeretne letelepedni, egyről a kettőre lépni?

Őszintén, igen. Szerintem ez az egyik legfontosabb dolog, ha valaki hosszú távon szeretne itt élni. A legelején én is elkövettem azt a hibát, hogy az egyetemi évek alatt szinte kizárólag külföldi barátaim voltak. Ez bizonyos szintig működött, de egy idő után bezár egy buborékba. Amikor viszont az egyetem után elkezdtem dánokkal is ismerkedni, dánul tanulni és tényleg nyitni a helyi kultúra felé, teljesen új világ nyílt meg előttem. Akkor éreztem először igazán azt, hogy nemcsak vendég vagyok ebben az országban, hanem tényleg része a mindennapoknak.

A dán nyelv szerintem egyfajta társadalmi elvárás is. Sokan mondják, hogy Koppenhágában nincs rá szükség, mert mindenki tökéletesen beszél angolul, de ez csak részben igaz. Dán nélkül sokszor kimaradsz a kollégák közti hétköznapi beszélgetésekből, a viccekből, az apró helyi utalásokból. És ezek azok a dolgok, amik igazán közel visznek egy kultúrához. Van egy másik íratlan szabály is, mégpedig a szerénység.

Rengeteg dán él jól, de erről nem igazán beszélnek. Itt nem szokás fizetésekről vagy anyagiakról beszélgetni, és nem illik kérkedni a sikerekkel. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyél ambiciózus vagy büszke arra, amit elértél, csak azt, hogy mindezt természetesen, alázattal kezeld. Szerintem, ha valaki kíváncsi, tanulja a nyelvet és elfogadja ezeket a finom kulturális különbségeket, akkor nagyon gyorsan megtalálja a helyét ebben az országban.

A kigondolt összeg négyszeresével érdemes számolni, ha külföldre költözést tervezel

Utazóként egy laza, toleráns, környezetbarát és abszolút cool helynek tűnik Koppenhága. Te ott élőként mit szeretsz benne leginkább, mik a kedvenc helyeid és milyen programok kihagyhatatlanok szerinted? Van olyan dolog, ami kevésbé tetszik?

Nagyon szeretem, hogy itt rengeteg a zöld terület, közel van a tenger, és hihetetlenül könnyű a közlekedés a városon belül. Azt is imádom, hogy lehetetlen unatkozni, annyi a programlehetőség, hogy bár már lassan hat éve a fővárosban élek, még mindig nem sikerült mindent felfedeznem.

Szerintem a Tivoli vidámpark kihagyhatatlan! A karácsonyi időszakban egyszerűen „must-visit”, mert annyira hangulatos, hogy azonnal ünnepi hangulatba kerülsz. Természetesen a leghíresebb hely, Nyhavn is alap – a színes házak a víz mellett, Hans Christian Andersen egykori otthona, ez mindig különleges élmény. Turistás, számomra mégis megunhatatlan.