Megszakítottam a kapcsolatot a képernyőmmel – és újra embernek éreztem magam

2025. július 8.
A dopamin „méregtelenítés” csökkenti a túlságosan stimuláló tevékenységeket a természetes egyensúly helyreállításáért.
A dopamin „méregtelenítés” csökkenti a túlságosan stimuláló tevékenységeket a természetes egyensúly helyreállításáért.
Fotó: Launchmetrics/Spotlight

A képernyőidőm az elmúlt héten átlagosan 4 óra 21 perc volt. Persze–persze, írtam rajta e-maileket, intéztem ügyeket, befizettem számlákat, és hallgattam zenét is. A fennmaradó időben pedig dopamin után futottam. Amikor szüntelenül görgetünk, vásárolni indulunk, ha rossz kedvünk van, vagy süteménybe fojtjuk a szorongásunkat, szintén boldogsághormonokat hajkurászunk.

Mit nyerhetünk azzal, ha egy időre tudatosan eltávolódunk ezektől a könnyen függőséggé alakuló szokásoktól? Utánajártunk, mire jó a dopamin detox.

A dopamin hatása a viselkedésünkre

Először is, talán jó tudni: nincs olyan igazából, hogy dopaminméregtelenítés. És ez jó dolog! Szükségünk van dopaminra az élethez. „Dopamin nélkül nem vennénk a fáradságot, hogy olyan dolgokat tegyünk, mint az evés, a testmozgás, a szaporodás vagy a társas kapcsolatok. Nem törődnénk vele, mert nem lenne motivációnk. Szükségünk van némi örömre az életünkben” – magyarázza Dr. Susan Albers pszichológus.

Lépjünk ezért egy kicsit hátrébb, és nézzük meg, mi is pontosan a dopamin. A dopamin egy neurotranszmitter és hormon, amelyet az agyunk természetes módon termel. Ez nem egy méreganyag. Az agyunk a dopamint hírvivőként használja: olyan jeleket küld az egész testben, amelyek lehetővé teszik annak működését. Amikor élvezetes tevékenységeket végzünk – eszünk, zenét hallgatunk, a közösségi médiát görgetjük –, dopamin szabadul fel, ami „jutalom”-érzést kelt bennünk, és arra ösztönöz, hogy megismételjük ezeket a tevékenységeket.

Bár a dopamin önmagában nem káros, a túl sok stimuláció felboríthatja ezt a természetes egyensúlyt. Idővel az agy hozzászokik a magas dopaminszinthez, ezért egyre intenzívebb ingerekre van szükségünk ahhoz, hogy ugyanannyi örömöt érezzünk. Ez az állandó ingertúltelítettség válik az alapállapottá, majd amikor kiszakadunk a folytonosan váltakozó színek, hangok és fények világából, a világ mérhetetlenül unalmasnak és lassúnak fog tűnni.

glamour plusz ikon Az agy dopaminrendszerének legnagyobb ellensége: a közösségi média

Az agy dopaminrendszerének legnagyobb ellensége: a közösségi média

Hogyan szakadjunk ki ebből az ördögi körforgásból? Az interneten fellelhető cikkek általában első körben egy hetet javasolnak a „diétából”, de egy órától elkezdve tarthat akár egy hónapig is. A cél nem a radikalizáció, hanem egy fenntartható szokásrendszer kialakítása. Ugyanakkor a dopaminméregtelenítés nem szó szerinti „méregtelenítést” jelent abban az értelemben, hogy eltávolítjuk a dopamint a szervezetünkből, mint mondjuk egy léböjtkúra esetén. Ehelyett olyan tevékenységekből veszünk vissza, vagy csökkentjük őket nullára, amelyek túlságosan stimulálják a dopamintermelést. Így segítjük elő, hogy az agy a jutalmazási rendszerét visszaállítsa.

Ezen stimulánsok csökkentésével esélyt adunk az agyunknak az újrakalibrálódásra, ami segít visszanyerni az irányítást a fókusz, a motiváció és az egyszerű, mindennapi tevékenységekből származó örömök felett. Ha mostanában feltűnt, hogy csökkent a motivációd, így a mindennapi feladatok – például a tanulás vagy a munka – mérhetetlenül unalmasnak tűntek a képernyők vagy más ingerek izgalmához képest, vagy azt veszed észre magadon, hogy nehezebbé vált az olyan tevékenységekre való összpontosítás, amelyek nem nyújtanak azonnali kielégülést.

De akár azt is tapasztalhatod, hogy a túlzott dopaminstimuláció olyan szinten kifárasztotta az agyad, hogy mentális kimerültség és kiégés szélére kerültél. Akkor lehet, hogy az állandó dopaminlöketek utáni loholás egészségtelen méreteket öltött nálad is. Erre utalhat a közösségi média kényszeres ellenőrzése vagy a „binge-watching” is. Azáltal, hogy visszalépünk ezektől a stimuláló tevékenységektől, egy kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb viszonyt alakíthatunk ki az élvezetekkel.

Elsőkörben fontos ráeszmélnünk, melyek is azok a könnyű dopaminforrások, amikhez bármikor korlátlanul hozzáférünk? Hosszas önvizsgálat után azonosítottam azokat a tevékenységeket, amelyek engem azonnali boldogsághormonnal látnak el. Az én listámra felkerült a közösségi média, a streamingvideók és a számomra komfortot jelentő sorozatok, az online böngészés, valamint bizonyos ételek fogyasztása is. De ilyen konkrét dopaminfüggőséghez vezető cselekedetek lehetnek emellett a videojátékok, a pornó és a túlzott vásárolgatás is.

glamour plusz ikon Kérdezd inkább a ChatGPT-t? – A közösségi média és AI hatása a gyerek-szülő bizalomra

Kérdezd inkább a ChatGPT-t? – A közösségi média és AI hatása a gyerek-szülő bizalomra

A saját listámon belül specifikáltam, hogy pontosan mit érzek, mely sorozatokat vagy tartalomgyártókat keresem fel leginkább. Fontos: nemcsak komfortot adó dolgok lehetnek köztük, hiszen akár a politikai tartalmak fogyasztása is vezethet függőséghez, valamint folytonos kényszerhez, hogy tisztában legyünk a legfrissebb történésekkel. Ez a lista segített abban, tudjam, miktől kell egy kis időre megszabadulnom.

Végletek helyett középút

Oké, letöröltem az összes alkalmazást a telefonomról – nem végleg, csak úgy kísérletképpen. Hiszen Susan Albers pszichológus is azt ajánlja: először döntsük el, miért is szeretnénk változni. Az én esetemben például úgy éreztem, egyszerűen túl zajos a világ, túl sok információ jön kívülről, ezért elvesztettem a saját belső békémet.

Regisztációhoz kötött tartalom logo Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!

Majd ha ez megvan, tegyük magunkat kihívás elé. Nem kell rögtön nyomógombos telefonra váltani. Töröljük le egy kis időre a közösségi médiát, némítsuk egy napra le telefonunkat, vagy tegyük repülőüzemmódba. A módszer élethelyzettől függően alakítható. Én egy hétig eltűntem az online felületekről.

Unatkoztam? De még mennyire! Az egylépéses szórakozás helyett – ahol elég bekapcsolni valamit, és máris lefoglaltam az agyam –, most erőfeszítéseket kellett tennem. És ez, habár az első pillanatban kellemetlenséget okozott, miután nekiálltam ezeknek az alacsonyabb, ugyanakkor egyenletesebb dopaminfelszabadulással járó tevékenységeknek, valami sokkal mélyebb öröm vette át a helyét.

Hiba lenne azt gondolni, hogy csak az instant dopaminfelszabadító dolgok izgalmasak. Elmélyedni egy könyvben, nézni, ahogy a hullámok lassan táncolnak a parton oda és vissza, festeni (ki gondolta volna, hogy szeretek festeni?), vagy leporolni a sarokban álló hangszerünket, és felidézni egy rég megtanult számot – tartósabb elégedettségérzést ígér, és elősegíti a relaxációt. A dopamintól való „méregtelenítés” kihívást jelenthet, különösen egy olyan társadalomban, ahol folyamatosan magas dopaminszintet kiváltó tényezők vesznek körül minket.

glamour plusz ikon Nem, nem akarok elmenni nyaralni. És ez teljesen oké.

Nem, nem akarok elmenni nyaralni. És ez teljesen oké.

Akkor mégis hogyan egyensúlyozzunk a mormon lét és a folyamatos ingerekre ráfüggött társadalom között? Ha azon kapjuk magunkat, hogy visszakúsznak az eddigi szokásaink, finoman, ítélkezés nélkül térjünk vissza eredeti elhatározásunkhoz. Nem egy átgörgetett óra jelenti a dopaminfüggőséget, hanem ennek a rendszeressége. A „méregtelenítés”, szokásaink átírása fokozatos folyamat, és az esetleges rosszabb napok, „visszaesések” az út részét képezik.

Ebben segíthet, ha felállítunk képernyőidő-korlátokat. Fedezzünk fel olyan alkalmazásokat, vagy használjuk a telefonunk beépített funkcióit, amivel a közösségi médiában vagy más digitális platformokon töltött képernyőidőt nyomon tudjuk követni, esetleg korlátozni. Ha sikerül elszakadni ezektől az instant dopaminoktól – legalábbis a leválás nem olyan fájdalmas –, akkor könnyebben kikristályosodhatnak, mik azok a hobbik vagy tevékenységek, amelyekben kiélhetjük valódi igényeinket a személyes kapcsolódás és az önkifejezés iránt.