előfizetésem
Hírlevél
És te tudod, hogy nem tudod? – A Dunning-Kruger hatás és az önbizalom paradoxona
Amikor 2015-ben elkezdtem a nagybetűst a fővárosban, hiába voltam szerény anyagi helyzetben, elégedettséget éreztem. Jóleső izgalommal tekintettem a jövőbe. Aztán még közelebb kerültem a hazai kreatív szcénához, azon belül is a divatszakmához, és ahogy teltek az évek, egyre távolabb sodort az élet tőle.
Ebben egy különös jelenség is közrejátszott, ami nem más, mint a Dunning-Kruger hatás.
Mi az a Dunning-Kruger hatás?
David Dunning és Justin Kruger 1999-ben publikálták az Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One’s Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments című tanulmányukat, ebből a kutatásból származik a Dunning-Kruger hatás fogalma. Ez egy pszichológiai jelenség, amely szerint minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál hajlamosabb túlbecsülni a képességeit. Ezzel szemben azok, akik valóban jártasak valamiben, gyakran alulértékelik a tudásukat.
Bridget Jonest már nem tudjuk úgy ünnepelni, mint 25 évvel ezelőtt
Poós-Nagy Fruzsina life- és business coach, viselkedéselemző, közgazdász, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja szerint ez a magabiztosság paradoxona: minél kevesebbet tud valaki, annál inkább elhiszi, hogy mindenre képes. „Eközben azok, akik kiemelkedően jól teljesítenek inkább alábecsülik saját teljesítményüket, mert azt feltételezik, hogy a számukra könnyű feladatok, tevékenységek, másoknak sem okoznak nehézséget” – fejti ki a szakember.
A kutatások szerint az inkompetens emberek nemcsak saját képzettségüket hajlamosak túlbecsülni, de nem képesek felismerni azt sem, ha más ért hozzá, és azt sem, hogy nekik mennyire nincs tudásuk az adott területen. Az is igaz azonban, hogy ha fejlesztik magukat, akkor idővel fel tudják ismerni, hogy korábban nem értettek valamihez, és elindulhatnak a fejlődés útján.
A fölény illúziója
A fenti hipotézis igazolására a kutatók egy tesztsorozatot végeztettek el a Cornell Egyetem hallgatóival. A teszt során a saját logikus érvelési képességüket, nyelvtani ismereteiket és a humor felismerésére való képességüket kellett értékelniük. Az eredmény szerint azok, akik jó eredményeket értek el, jól becsülték meg, vagy alábecsülték, hogy a többi résztvevőhöz képest mennyire teljesítettek jól, viszont azok, akik rosszul teljesítettek, jelentősen túlbecsülték a saját képességeiket.
Az elmélet a megjelenése kapott hideget-meleget, az azonban biztos, hogy a mai napig többeket foglalkoztat ez a kérdéskör. Sokat gondolkoztam a Dunning-Kruger hatás mögötti dinamikákról és a kutatók által megfogalmazott illusory superioriry-ről (a főlény illúziója), és rájöttem, hogy ennek működését már nem egyszer láttam a saját szememmel, még ha akkor nem is realizáltam, hogy miről van szó pontosan.
Mindenütt jelen van
Ahogyan arra Poós-Nagy Fruzsina is rámutat, a Dunning-Kruger hatással szinte az élet minden területén találkozhatunk: legyen szó munkahelyi környezetben tapasztalt inkompetens vezetőkről, vagy akár a mindennapi életben megfigyelhető önhitt viselkedésformákról. Legyen az egy tudálékos főnök, egy akaratos, „mindent is tudok” ügyfél vagy kolléga, esetleg egy együttműködésre képtelen, okoskodó szomszéd, a magabiztos, látszólag asszertív kommunikáció elfedheti a valódi tudás, illetve az IQ és az EQ hiányát.
Karl Lagerfeld, a kreativitás és szépség halhatatlan őrzője - hat éve távozott a divatlegenda
Korábban magam is tapasztaltam, hogy vannak, akik – érzésem szerint – nem jól mérik fel a tudásukat és feladataikat, mégis ügyesen pozicionáljak magukat bizonyos körökben és egyre több lehetőségük adódik. Ez pozitív visszacsatolásokat hoz számukra, így egyre nő az önbizalmuk, ami hatással van rájuk, a hozzájuk közel állókra, vagy adott esetben a követőikre, a közönségükre. Teljes erőbedobással állnak ki olyan dolgok mellett, amelyekhez nincs meg a kellő ismeretük, tapasztalatuk, vagy épp csendben szövetkeznek azok ellen, akiket maguknál alkalmasabbnak, felkészültebbnek gondolnak.
Ennek tükrében korábban többször éreztem belső bizonytalanságot a magam részéről; megkérdőjeleztem a tudásomat, a tapasztalatomat, az ösztöneimet. Vajon ez imposztor szindróma, vagy egyszerűen csak felismertem, hogy bizonyos dolgokban nem vagyok olyan jó, mint hittem, és van még dolgom ezzel vagy azzal kapcsolatban? Vagy csupán mások árnyékában éltem, dolgoztam ezidáig? Lehet, de talán nem is fontos ennek most a végére járni.
A lényeg, hogy felfogtam: senki sem lehet mindenben kiemelkedő, hiszen a tudásnak számtalan formája és rétege létezik. És talán az ember egyik legfontosabb életfeladata az, hogy rájöjjön, mi az, amiben ténylegesen kiteljesedhet és belső vívódások nélkül önmaga lehet.
Változni ér
A divatban töltött aktív évek egy intenzív időszakot hoztak, tele felemelő élménnyel és kijózanító felismerésekkel. Az elmúlt években sokat változtam. Ez egy természetes folyamat – az ember érik, tapasztal, már nem azokat az impulzusokat keresi, mint korábban, és így tovább. Emellett egyéni és kollektív traumákat is átéltem, illetve olyan gondolatok, tevékenységek, irányzatok kértek és kaptak teret az életemben, amelyekre korábban egyáltalán nem gondoltam.
Felejtsd el, hogy ötven felett már nem vár rád új kapcsolat: a szerelembe esés fiziológiai élménye nem változik az életkorral
Talán kijelenthetem, hogy ma már tudatosabb döntéseket hozok, elfogadom, hogy nem az enyém az egyetlen igazság, igyekszem megválogatni, hogy kikkel és miben közösködöm, közben pedig próbálom megőrizni a mentális egészségemet, amivel korábban egyáltalán nem foglalkoztam tudatosan. Éppen ezért védem magam az olyan dolgoktól és olyan emberektől, amelyek/akik mellett nem hozhatom a legjobb formám.
Mást, máshol
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy számos elismerésre méltó, nagytudású, értékteremtő kreatív szakember van ma Magyarországon, akiktől magam is sokat tanulhattam, tanulhatok. Nem beszélve arról, hogy egy új generáció is színre lépett, akik friss lendületet képviselnek, itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Ezzel együtt azt gondolom, ha az életünk egy adott pontján úgy érezzük, hogy ideiglenesen vagy véglegesen ki kell lépnünk valahonnan, és mást, máshol kell csinálnunk, annak mindig oka van és arra az érzésre reagálni kell valahogyan.
És ha már nemzetközi szint, érdekes tény, hogy Dunning és Kruger kutatásai a kulturális különbségekre is kitértek: míg az észak-amerikai kultúrákban az önbizalom nagyra értékelt tulajdonság, addig a kelet-ázsiai társadalmakban inkább az egyéni fejlődés áll a középpontban. „Ezek a különbségek rávilágítanak arra, hogy mennyire meghatározó a környezet és a kultúra az önismeret és az önbizalom alakulásában” – összegzi Poós-Nagy Fruzsina.
Introspekció és önkritika
„Fontos, hogy ne csupán mások hibáit ismerjük fel, hanem saját magunkban is tudatosítsuk, hogy miben vagyunk még kezdők” – javasolja Poós-Nagy Fruzsina. A szakember szerint az érintettek az introspekció, a visszajelzések tudatos feldolgozása és az önkritika segítségével nemcsak hatékonyabban fejleszthetik magunkat, de empatikusabbak is lehetnek másokkal szemben.
Milliók imádata sem tudta feledtetni Avicii-vel, hogy nem a saját életét éli
Minden életút egyedi, ahogyan a tudás is számtalan formában és módon mutatkozhat meg. Ami engem illet, a Dunning-Kruger hatás tanulmányozása ráébresztett, hogy az önismeret és a folyamatos fejlődés a valós magabiztosság legerősebb alapjai. Akár visszatérek a divathoz, akár nem, szeretném hinni, hogy megéri akarni tanulni, megéri hallgatni az intuíciókra és megéri megélni az önazonosságot. És idealisztikus vagy sem, azt is remélem, hogy előbb-utóbb a legtöbb ember megtalálja az ikigai-t, vagyis azt, hogy hogyan tud ténylegesen hasznos tagja lenni a társadalomnak, miközben feltételek nélkül jól érzi magát.