előfizetésem
Hírlevél
Eljöhet a „dizájner‑bébik” kora, akiknek külsejét előre meghatározzák a szüleik?
Génszerkesztéssel kezelhetők a genetikai betegségek, de akár hajszínt, testalkatot vagy intelligenciát is választhatnánk leendő gyermekünknek. Ami néhány évvel ezelőtt legfeljebb a sci-fi drámák forgatókönyvíróinak a fejében létezett, az mára hús-vér valóság. Szó szerint. De mit jelent pontosan a génszerkesztés, és hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? Vajon a szülők tényleg dönthetnek a születendő gyermekük tulajdonságairól?
2018 végén He Jiankui kínai kutató bejelentette: megszülettek az első CRISPR‑Cas9 technológiával szerkesztett embriókból kialakult ikrek, Lulu és Nana, ezzel pedig egyszer és mindenkorra megváltoztatta a családtervezésről évszázadok óta fennálló tudományos tényt, mely szerint nem szólhatunk bele abba, hogy milyen gyermekünk születik. Mert ezt csak Isten tudhatja - és már a tudósok.
A kutató azt állította, hogy a két kislány embriójának DNS-ét még a beültetés előtt módosította, hogy eltávolítsa belőle a CCR5 nevű gén egy részét. Ez a gén normál esetben egy fehérjét kódol, amelyet a HIV-vírus „ajtóként” használ a sejtekbe jutáshoz. He célja – legalábbis a hivatalos magyarázat szerint – az volt, hogy immunitást biztosítson a gyerekeknek a HIV-fertőzéssel szemben, mert az édesapjuk HIV-pozitív volt. A kínai kutató felfedezése érthető módon megrengette a világot, habár legtöbben csak legyintettek, mondván úgysem lesz ebből semmi.
Elvégre ki akarná előre megmondani, hogy pontosan hogyan nézzen ki a gyermeke?
Meglepő módon elég sokan. Így aztán a biztonság kedvéért a kínai hatóságok elítélték a tudóst az etikai normák súlyos megsértésének vádjával. Ehhez hozzátartozik, hogy He Jiankui a génszerkesztést egyes betegségek, például az izomsorvadás vagy az örökletes Alzheimer‑kór megelőzése esetén továbbra is alkalmazhatta. Csakhogy ezzel tovább feszegette a technológia határait, ami visszafordíthatatlan következményekhez vezetett.
Vajon a gének vagy a környezeti hatások számítanak jobban egy-egy betegség megjelenésében?
Személyre szabott orvoslás
A embriókra génszinten személyre szabott “terápia” gyorsan elterjedt. A humángenom-szekvenálás költsége pedig folyamatosan csökkent, míg ezzel együtt az adatvédelmi kockázatok nőttek, így egyre több orvos fért hozzá a genetikai információkhoz. A beteg, a páciens, és még maga a betegség fogalma is új értelmet nyert, hiszen az emberek már születés előtt is pácienssé válnak - legalábbis biotechnológiai értelemben.
De hogy fest ez a gyakorlatban? Az utód génszerkesztéssel történő “tervezése” több lépésből áll, és jelenleg leginkább a lombikprogramok (IVF) keretében történik. Először a szülőktől származó petesejteket és spermiumokat egy laborban egyesítik, majd a létrejött embriókból genetikai mintát vesznek. Ezt a mintát teljes genom-szekvenálással elemzik, ami megmutatja, milyen öröklött tulajdonságok, mint például szem- és hajszín, magasságra való hajlam, izomfelépítés vagy bizonyos kognitív képességekhez kapcsolódó génvariánsok milyen arányban vannak jelen.
Teszik mindezt egy szabad szemmel alig látható embrióval. Ezután két út van: preimplantációs genetikai szelekció, amikor egy új, a kívánt tulajdonságokkal rendelkező embriót ültetnek be, vagy amikor egy nem kívánt génváltozatot módosítanak, és ezzel új adottságokat építenek a születendő gyerekbe.
Ez nem sci-fi, ez a valóság
Már látjuk, hogyan működik a génszerkesztés, pontosabban az embrió tulajdonságainak módosítása. De vajon hol és hogyan élnek vele a leendő szülők? Az Egyesült Államokban jelenleg legálisan csak betegségek megelőzésére használható az eljárás, miközben több magánklinika kiegészítő genetikai szűrést kínál a nem, a külső jegyek és a bizonyos képességekhez köthető genetikai markerek alapján. Utóbbi szolgáltatással ügyesen megkerülik a törvény által megtiltott génszerkesztést.
Ázsiában, főleg Kínában és Dél-Koreában a szabályozás rugalmasabb, és a kutatások is előrébb járnak, így több terük van a szülőknek arra, hogy befolyásolják leendő fiuk vagy lányuk külsejét. Európában ezzel szemben a legtöbb ország szigorúan tiltja a nem orvosi célú génszerkesztést, és a preimplantációs szűrés is kizárólag súlyos genetikai betegségek kiszűrésére engedélyezett.
Lombikturizmus – akik bármeddig elmennek, hogy gyermekük lehessen
Mi jöhet még?
Ha a génszerkesztés a jelenben főként a betegségek megelőzésére és néhány külső jegy befolyásolására korlátozódik, a jövőben a lehetőségek ennél jóval messzebbre nyúlhatnak. Kutatók már most kísérleteznek olyan génváltoztatásokkal, amelyek befolyásolhatják az izomteljesítményt, a szervezet oxigén felhasználását vagy akár az idegrendszer stresszre adott válaszát. Elméletben tehát nem elképzelhetetlen, hogy egy generáció múlva a szülők nemcsak szemszínt vagy magasságot „választhatnak”, de például a gyermek kitartását, memóriakapacitását vagy a betegségekkel szembeni általános ellenálló képességét is.
A kérdés az, hogy a technológia fejlődése mellett a társadalom, a jog és az etika is képes lesz lépést tartani?
Hol a határ?
Hazánkban gyakorlatilag lehetetlen olyan szakembert találni, aki a hatályos bioetikai elvek ellenére mégis megszerkesztené az alig néhány napos életet. Még jó, ugyanis a génszerkesztés nem csak egy technológiai újítás. Ez egy komoly jogi dilemma: hol kezdődik az anyai (vagy szülői) felelősség, és hol ér véget a gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása?
Miért lehetne szerethetőbb egy „dizájner‑bébi”, mint az a csecsemő, aki pontosan annyi és olyan gént örököl szüleitől, amennyire és amilyenre született? Talán nem lesz tengerkék szeme, arany szőke haja, felnőttként hosszú lábai vagy széles háta, de ettől még tökéletes lesz!
