Tíz hónapnyi mindenmentes étkezés után a testem végre nem az ellenségem

2025. december 17.
Szöveg:
Schütz Alexandra
újságíró
Glamour placeholder
Szakértő:
Fehérvári-Szabó Vivien
szerző
Szerkesztő:
Tuza Dorottya
online szerkesztő
Szerzőnk tíz hónap mindenmentes étkezés tapasztalatairól mesél
Fotó: We Are/Getty Images

Tíz hónappal ezelőtt egy orvosi diagnózis teljesen átírta az életemet. Endometriózist állapítottak meg nálam, és hirtelen ott találtam magam egy olyan helyzetben, ahol minden falat számított. A fájdalom, a fáradtság és a tehetetlenség közepette egyetlen döntést hoztam: mindent elengedek, ami árt, és elkezdem újra felépíteni magam. Glutén, tej, cukor, vöröshús és adalékanyagok nélkül - mindenmentesen.

Amikor először hallottam, hogy mindenmentes étrendre kell váltanom, nem tudtam, sírjak vagy nevessek. A fejemben csak ez zakatolt: „De hát akkor mit fogok enni?” Aztán jött az első bevásárlás. Ott álltam a boltban, kezemben három termék, és egyik sem volt „jó”. Olvastam az összetevőket, próbáltam megérteni a címkéket, és egyre csak nőtt bennem a pánik. A megszokott világom összeomlott a hűtőpult előtt. És akkor, ott a neonfények alatt, egyszerűen elsírtam magam. Nem a kenyér miatt. Nem a csoki miatt. Hanem mert tudtam, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.

A harmadik hónap – a testem végre válaszol

A változás lassan indult. Az első hetekben semmi nem történt, csak üres gyomor, bizonytalanság, próbálkozás. De valahol a harmadik hónap körül, egy reggel, történt valami. Felébredtem, és nem éreztem telítettséget, sem fájdalmat.. Nem a szokásos tompa, zsibbasztó módon ébredtem, hanem könnyebben, tisztábban, szabadabban. És akkor megértettem: működik. Ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a változás nemcsak a testemre, hanem a lelkemre is hat.

Minden rossz étel, amit elhagytam, mintha egy teherrel kevesebb lenne rajtam.

A puffadás, a levertség, a nehézkes közérzet lassan eltűnt. Helyette könnyedség és erő költözött belém. Olyan érzés volt, mintha végre otthon lennék a saját bőrömben. Nem csupán jól, hanem egészen felszabadultan, teljesen önmagamként éreztem magam. A testem elkezdett reagálni. Minden falattal, minden tudatos döntéssel kicsit jobban lettem. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Azt éreztem, hogy végre nem ellenségként élek a testemben, hanem társként.

Ideje, hogy átkeretezd magadban, a mindenmentes élet a legszebb öngondoskodás

Ideje, hogy átkeretezd magadban, a mindenmentes élet a legszebb öngondoskodás

A hatodik hónap – új szokások, új ízek, új én

A hatodik hónapra minden átfordult. A konyhám laboratóriummá vált, tele furcsa lisztekkel, magvajakkal, növényi tejekkel és ismeretlen receptekkel. Kísérleteztem, hibáztam, újrakezdtem. És minden apró siker – egy ehető sütemény, egy finom vacsora – győzelem volt. A környezetem eleinte nem értette: „De miért nem ehetsz csak egy kicsit?” És én próbáltam elmagyarázni: nem az a lényeg, hogy nem ehetek, hanem hogy nem akarok olyat enni, ami árt nekem. Innentől minden megváltozott. A tudatosság többé nem kényszer lett, hanem felszabadulás. Megtanultam hallgatni a testemre, és amikor figyeltem rá, ő is figyelt rám.

Nem tiltás ez, hanem szabadság. Nem kényszer, hanem szeretet.

A hetedik hónaptól

Ahogy az étrendem tisztult, úgy tisztultam én is. Nem csak az ételeket kezdtem másként látni, hanem az életemet is. A mogyorókrém és a csokis croissant mellett elengedtem a rohanást, a megfelelést, és a bűntudatot is. Megtanultam türelmesnek, kitartónak lenni. A mindenmentes élet nem a hiányról szól. Hanem arról, hogy megtanuljuk, mire van valóban szükségünk. És rájöttem: sokkal kevesebbre, mint gondoltam.

Tíz hónap után

Ma, tíz hónappal később, nem diétázom. Nem számolom, mióta eszem így. Ez már nem egy étrend – ez az életem része lett. A fájdalom ritkább, a közérzetem jobb, az energiám több. Ha megkérdezik, visszatérnék-e a „rendes” étkezéshez, azt mondom: nem. Nem azért, mert nem tehetném, hanem mert már nem akarok. A „rendes” étkezés csak pillanatnyi örömöt adott. Ez az életmód viszont tartós egyensúlyt hozott. Nem a betegségemet választottam, de azt igen, hogy hogyan élem meg.

Tíz hónap mindenmentesen megtanított arra, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik. Megtanított türelemre, önfegyelemre, és arra, hogy a gyógyulás nem mindig kényelmes, de mindig megéri. És hogy az étel több, mint táplálék: kapcsolat a testemmel. Nem a betegségem, hanem a döntésem határoz meg. És ha valamire büszke vagyok az elmúlt tíz hónapból, az az, hogy végre megtanultam szeretni magam annyira, hogy figyeljek magamra és kitartó legyek.

Dietetikust kérdeztünk: érdemes internetes mintaétrendeket követni?

Dietetikust kérdeztünk: érdemes internetes mintaétrendeket követni?

A titok nem a tiltás, hanem az egyensúly

Egy mindenmentes étrend első hallásra szigorúnak hangzik, de a kulcs nem az, hogy mit nem ehetsz, hanem az, hogy mivel helyettesíted a kieső alapanyagokat. „A glutén, a tej, a cukor, vagy a vöröshús elhagyása nem feltétlenül csak önmagában tesz jót, hanem azért, mert így sokan elkerülik az ultra feldolgozott, gyulladáskeltő, adalékanyagokkal teli élelmiszereket - és ezzel valljuk be nem a minőségi tápanyagoktól esünk el. Tehát a „mentes” címkék nem jelentik önmagukban az egészséget. Az a fontos, hogy mennyire tápláló, valódi és természetes forrásból származik az étel, amit megeszünk” – emelte ki Fehérvári-Szabó Vivien, endometriózis életmód tanácsadó.

A “mentes” címkéktől még a tápanyagok ugyanazok maradnak a szakértő elmondása szerint. Fehérjére, zsírokra, rostokra, vitaminokra és ásványi anyagokra minden testnek szüksége van. Ha ezek minőségi forrásból származnak - friss, helyi, szezonális zöldségekből, gyümölcsökből, halból, kistermelői húsokból, tojásból, olajos magvakból, hidegen sajtolt olajokból, teljes értékű gluténmentes szénhidrát forrásokból -, akkor a szervezet minden szükséges tápanyaghoz hozzájut.

A csendes fordulat

Körülbelül három hónap után beáll az új egyensúly. A vércukorszint stabilizálódik, az emésztés rendeződik, és a tested elkezd emlékezni, milyen is a jól működés. Akár már néhány napon, héten belül is tapasztalhatóak változások a kellemetlen emésztőrendszeri problémákat, vagy a fáradtságot tekintve.

„A gyulladásos és a fájdalommal járó tünetek 4-8 héten belül általában szépen elkezdenek csillapodni. A tartós változás pedig 3-6 hónap után beáll, ha következetesen kitart az életmódváltás. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak az étkezésre, hanem egy teljes életmódváltásra összpontosítsunk, mert így lesz igazán eredményes” – fejtette ki a szakértő.

Tizenkét év alatt ugyanennyi orvosnál jártam, mire rájöttek, hogy endometriózisom van

Tizenkét év alatt ugyanennyi orvosnál jártam, mire rájöttek, hogy endometriózisom van

Mi van, ha valamit rosszul csinálok?

A tested mindig beszél hozzád – csak meg kell tanulnod érteni. „A szervezetünknek makrotápanyagokra (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) és mikrotápanyagokra (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) van szüksége az optimális működéshez. Ha - a teljesség igénye nélkül - például fáradtságot, hormonális egyesúlytalanságot, bőrtüneteket, hajhullást, hangulatingadozást vagy gyenge immunrendszeri működést tapasztalunk az utalhat hiányállapotra a szervezetben” – tette hozzá a tanácsadó.

A mindenmentes életmód rengeteget ad, de közben kivesz is: figyelmet, fegyelmet, energiát. És időnként ez kimerít. De a fáradtság nem kudarc. Csak jel, hogy ideje nemcsak a testedet, hanem a lelkedet is táplálni. „Rengeteg inger ömlik ránk a különböző felületeken, amik nem éppen az egészséges kategóriába tartoznak - és csak hergelik az ízlelő bimbóinkat. Illetve, nem egyszerű a hétköznapi kötelességek mellett még arra is időt és energiát szentelni, hogy előre gondoskodjunk a napi étkezéseinkről, hiszen a boltok polcairól minimális esélyünk van olyan termékeket választani, amik endometriózis kompatibilisek” – magyarázta Fehérvári-Szabó Vivien.

A mindenmentes étrend állandó éberséget kíván. Minden döntés – mit főzöl, mit veszel, mit utasítasz vissza – energiát visz el. Ha néha elfáradsz, az nem gyengeség, hanem természetes reakció.