előfizetésem
Hírlevél
Tíz hónapnyi mindenmentes étkezés után a testem végre nem az ellenségem
Tíz hónappal ezelőtt egy orvosi diagnózis teljesen átírta az életemet. Endometriózist állapítottak meg nálam, és hirtelen ott találtam magam egy olyan helyzetben, ahol minden falat számított. A fájdalom, a fáradtság és a tehetetlenség közepette egyetlen döntést hoztam: mindent elengedek, ami árt, és elkezdem újra felépíteni magam. Glutén, tej, cukor, vöröshús és adalékanyagok nélkül - mindenmentesen.
Amikor először hallottam, hogy mindenmentes étrendre kell váltanom, nem tudtam, sírjak vagy nevessek. A fejemben csak ez zakatolt: „De hát akkor mit fogok enni?” Aztán jött az első bevásárlás. Ott álltam a boltban, kezemben három termék, és egyik sem volt „jó”. Olvastam az összetevőket, próbáltam megérteni a címkéket, és egyre csak nőtt bennem a pánik. A megszokott világom összeomlott a hűtőpult előtt. És akkor, ott a neonfények alatt, egyszerűen elsírtam magam. Nem a kenyér miatt. Nem a csoki miatt. Hanem mert tudtam, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.
A harmadik hónap – a testem végre válaszol
A változás lassan indult. Az első hetekben semmi nem történt, csak üres gyomor, bizonytalanság, próbálkozás. De valahol a harmadik hónap körül, egy reggel, történt valami. Felébredtem, és nem éreztem telítettséget, sem fájdalmat.. Nem a szokásos tompa, zsibbasztó módon ébredtem, hanem könnyebben, tisztábban, szabadabban. És akkor megértettem: működik. Ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a változás nemcsak a testemre, hanem a lelkemre is hat.
Minden rossz étel, amit elhagytam, mintha egy teherrel kevesebb lenne rajtam.
A puffadás, a levertség, a nehézkes közérzet lassan eltűnt. Helyette könnyedség és erő költözött belém. Olyan érzés volt, mintha végre otthon lennék a saját bőrömben. Nem csupán jól, hanem egészen felszabadultan, teljesen önmagamként éreztem magam. A testem elkezdett reagálni. Minden falattal, minden tudatos döntéssel kicsit jobban lettem. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Azt éreztem, hogy végre nem ellenségként élek a testemben, hanem társként.
Ideje, hogy átkeretezd magadban, a mindenmentes élet a legszebb öngondoskodás
A hatodik hónap – új szokások, új ízek, új én
A hatodik hónapra minden átfordult. A konyhám laboratóriummá vált, tele furcsa lisztekkel, magvajakkal, növényi tejekkel és ismeretlen receptekkel. Kísérleteztem, hibáztam, újrakezdtem. És minden apró siker – egy ehető sütemény, egy finom vacsora – győzelem volt. A környezetem eleinte nem értette: „De miért nem ehetsz csak egy kicsit?” És én próbáltam elmagyarázni: nem az a lényeg, hogy nem ehetek, hanem hogy nem akarok olyat enni, ami árt nekem. Innentől minden megváltozott. A tudatosság többé nem kényszer lett, hanem felszabadulás. Megtanultam hallgatni a testemre, és amikor figyeltem rá, ő is figyelt rám.
Nem tiltás ez, hanem szabadság. Nem kényszer, hanem szeretet.
A hetedik hónaptól
Ahogy az étrendem tisztult, úgy tisztultam én is. Nem csak az ételeket kezdtem másként látni, hanem az életemet is. A mogyorókrém és a csokis croissant mellett elengedtem a rohanást, a megfelelést, és a bűntudatot is. Megtanultam türelmesnek, kitartónak lenni. A mindenmentes élet nem a hiányról szól. Hanem arról, hogy megtanuljuk, mire van valóban szükségünk. És rájöttem: sokkal kevesebbre, mint gondoltam.
Tíz hónap után
Ma, tíz hónappal később, nem diétázom. Nem számolom, mióta eszem így. Ez már nem egy étrend – ez az életem része lett. A fájdalom ritkább, a közérzetem jobb, az energiám több. Ha megkérdezik, visszatérnék-e a „rendes” étkezéshez, azt mondom: nem. Nem azért, mert nem tehetném, hanem mert már nem akarok. A „rendes” étkezés csak pillanatnyi örömöt adott. Ez az életmód viszont tartós egyensúlyt hozott. Nem a betegségemet választottam, de azt igen, hogy hogyan élem meg.
Tíz hónap mindenmentesen megtanított arra, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik. Megtanított türelemre, önfegyelemre, és arra, hogy a gyógyulás nem mindig kényelmes, de mindig megéri. És hogy az étel több, mint táplálék: kapcsolat a testemmel. Nem a betegségem, hanem a döntésem határoz meg. És ha valamire büszke vagyok az elmúlt tíz hónapból, az az, hogy végre megtanultam szeretni magam annyira, hogy figyeljek magamra és kitartó legyek.
Dietetikust kérdeztünk: érdemes internetes mintaétrendeket követni?
A titok nem a tiltás, hanem az egyensúly
Egy mindenmentes étrend első hallásra szigorúnak hangzik, de a kulcs nem az, hogy mit nem ehetsz, hanem az, hogy mivel helyettesíted a kieső alapanyagokat. „A glutén, a tej, a cukor, vagy a vöröshús elhagyása nem feltétlenül csak önmagában tesz jót, hanem azért, mert így sokan elkerülik az ultra feldolgozott, gyulladáskeltő, adalékanyagokkal teli élelmiszereket - és ezzel valljuk be nem a minőségi tápanyagoktól esünk el. Tehát a „mentes” címkék nem jelentik önmagukban az egészséget. Az a fontos, hogy mennyire tápláló, valódi és természetes forrásból származik az étel, amit megeszünk” – emelte ki Fehérvári-Szabó Vivien, endometriózis életmód tanácsadó.
A “mentes” címkéktől még a tápanyagok ugyanazok maradnak a szakértő elmondása szerint. Fehérjére, zsírokra, rostokra, vitaminokra és ásványi anyagokra minden testnek szüksége van. Ha ezek minőségi forrásból származnak - friss, helyi, szezonális zöldségekből, gyümölcsökből, halból, kistermelői húsokból, tojásból, olajos magvakból, hidegen sajtolt olajokból, teljes értékű gluténmentes szénhidrát forrásokból -, akkor a szervezet minden szükséges tápanyaghoz hozzájut.
A csendes fordulat
Körülbelül három hónap után beáll az új egyensúly. A vércukorszint stabilizálódik, az emésztés rendeződik, és a tested elkezd emlékezni, milyen is a jól működés. Akár már néhány napon, héten belül is tapasztalhatóak változások a kellemetlen emésztőrendszeri problémákat, vagy a fáradtságot tekintve.
„A gyulladásos és a fájdalommal járó tünetek 4-8 héten belül általában szépen elkezdenek csillapodni. A tartós változás pedig 3-6 hónap után beáll, ha következetesen kitart az életmódváltás. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak az étkezésre, hanem egy teljes életmódváltásra összpontosítsunk, mert így lesz igazán eredményes” – fejtette ki a szakértő.
Tizenkét év alatt ugyanennyi orvosnál jártam, mire rájöttek, hogy endometriózisom van
Mi van, ha valamit rosszul csinálok?
A tested mindig beszél hozzád – csak meg kell tanulnod érteni. „A szervezetünknek makrotápanyagokra (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) és mikrotápanyagokra (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) van szüksége az optimális működéshez. Ha - a teljesség igénye nélkül - például fáradtságot, hormonális egyesúlytalanságot, bőrtüneteket, hajhullást, hangulatingadozást vagy gyenge immunrendszeri működést tapasztalunk az utalhat hiányállapotra a szervezetben” – tette hozzá a tanácsadó.
A mindenmentes életmód rengeteget ad, de közben kivesz is: figyelmet, fegyelmet, energiát. És időnként ez kimerít. De a fáradtság nem kudarc. Csak jel, hogy ideje nemcsak a testedet, hanem a lelkedet is táplálni. „Rengeteg inger ömlik ránk a különböző felületeken, amik nem éppen az egészséges kategóriába tartoznak - és csak hergelik az ízlelő bimbóinkat. Illetve, nem egyszerű a hétköznapi kötelességek mellett még arra is időt és energiát szentelni, hogy előre gondoskodjunk a napi étkezéseinkről, hiszen a boltok polcairól minimális esélyünk van olyan termékeket választani, amik endometriózis kompatibilisek” – magyarázta Fehérvári-Szabó Vivien.
A mindenmentes étrend állandó éberséget kíván. Minden döntés – mit főzöl, mit veszel, mit utasítasz vissza – energiát visz el. Ha néha elfáradsz, az nem gyengeség, hanem természetes reakció.
