„Egy elhunyt fiú mondta az édesapjának, hogy üzenni fog neki” – Zsóri Péter látóval beszélgettünk
Zsóri Péternek különleges képessége van. Lát. Sokkalta többet annál, amit mi, hiszen képes arra, hogy a holtakkal kommunikáljon. Hogyan fedezte fel ezt a képességét, miként látja őket, és milyen formában jelennek meg előtte? Mindent megkérdeztünk a léleklátásról.
Hogyan fedezted fel, hogy különleges képességekkel rendelkezel?
Gyerekkoromban már megéreztem, hogy ki milyen ember, és azt is, hogy ha valaki hazudik. Akkor még azt hittem, hogy ez teljesen normális, és hogy mindenki így működik. Nagyjából tizenkét–tizenhárom éves lehettem, amikor elkezdtek érdekelni a paranormális jelenségek, de mivel materialista családban, Budapesttől messzire nőttem fel, és még az internet sem volt elterjedve, meglehetősen magamra voltam utalva a gondolataimmal. Tizenhat éves lehettem, amikor az első megérzéseimet tapasztaltam, és olyan dolgokra éreztem rá, amiket nem tudhattam volna.
Mikor kommunikáltál először halottal?
Még raktárvezetői beosztásban dolgoztam, nagyjából huszonöt éves lehettem. Már jártak hozzám emberek, de nem halottlátásra. Az egyik vendégemmel baráti kapcsolat alakult ki, és amikor írtunk egymásnak, megjelent a fejemben egy hölgy, a bal karom pedig hasogatni kezdett. Valamiért azt a késztetést éreztem, hogy írjam meg a vendégemnek. Leírtam neki, kit, mit látok, és azt felelte, hogy a nagymamája ismertetőjegyeit írtam le, akit szívinfarktus vitt el. Ekkor kezdtem sejteni, hogy valami nagyon komoly dolog történt, ráadásul a halott hölgytől olyan dolgokat tudtam meg, amiket sehonnan máshonnan sem tudhattam volna.
A szerelem új szabályai: már nem számít a kor — vagy mégis? A nagy korkülönbségről őszintén
Innentől már tudatosan figyeltél a holtak hangjára?
Valójában véletlen egybeesésnek tartottam, és inkább az adott illető lelki gyógyulására és fejlődésére koncentráltam, ahogy előtte is. Egy évvel az említett eset után egy konzultációra készültem, és előtte való éjjel arra ébredtem, mintha valaki megütögetné a vállamat. Senkit nem láttam, de a lelki szemeim előtt megjelent egy hölgy, aki azt mondta, hogy mondjam meg a lányának, aki az esemény szervezője volt, hogy most már ne sírjon utána.
Meg voltam győződve arról, hogy hallucinálok, mégis elmeséltem az illetőnek, mit láttam, holott nem ismertem, nem tudhattam, hogy meghalt az édesanyja. Ezután rohamosan elkezdődött, hogy ha láttam egy lelket a konzultáción, akkor elmondtam, és a vendégeim el voltak hűlve.
Fokozatosan, lényegében akaratomon kívül jöttem rá arra, hogy ez a képesség tényleg létezik.
A józan észnek hiszel, vagy a szemednek? Nem voltál bizonytalan abban, hogy valóban látod-e, amit vagy aki megjelenik?
Meglehetősen materialista ember vagyok, és egészen addig semmit nem hiszek el, amíg meg nem bizonyosodom arról, hogy az úgy van. A munkám során is csak akkor mondom ki a dolgokat, ha ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy amit mondok, az igaz. Az eszem sokáig beavatkozott, és ez volt a legnehezebb megtanulni, hogy meg tudjam különböztetni a józan észt és az érzetet.
A holtakkal való kommunikációt tanultad, vagy elég a képesség?
Szükség van hozzá képességre, de tapasztalat alapján rengeteget tanultam. Hatalmas károkat lehet okozni azzal, hogy túlságosan kiszínezzük az embereknek azt, amit látunk, merthogy a szellemvilágnak vannak határai. Meg kellett tanulnom, hogyan fejtsem meg a saját kódolásomat, és azt, hogy ezek az üzenetek milyen mértékben, hogyan, meddig érkeznek. Miután ezeket megértettem, nagyon könnyűvé vált.
Hogyan működik a lelkekkel való kommunikáció? Lehívsz valakit, vagy neked és a léleknek is olyan állapotban kell lennetek, hogy kommunikálni tudjatok?
Ugyanúgy működik, mint ahogy mi ketten beszélgetünk. A vendég eljön hozzám, vagy egyeztetünk egy online időpontot, elmondja, kivel szeretne beszélni, amihez én megkérdezem az illető nevét. Több információra nincs szükségem, és nem is hagynám, hogy többet kapjak, mert befolyásolna. Ugyanakkor vannak esetek, amikor jó, ha szólnak. Nemrég volt egy eset, hogy az illető az édesanyjával szeretett volna beszélni, és olyan rosszul lettem, hogy majdnem elájultam.
Ekkor mondta a vendég, hogy ugyanolyan tüneteim voltak, mint az édesanyjának, aki cukorbeteg volt, és szinte mindig rosszul érezte magát. Ezt például nem ártana tudni, ugyanakkor jobb, ha nem ismerem a halál körülményeit, mert nem szabad, hogy befolyás alatt legyek azáltal, hogy előre tudom, hogyan mentek el. Ez ráadásul arra is jó módszer, hogy azonosítsuk, hogy valóban azzal kommunikálok, akivel az ügyfél szeretné.
Ez azért is fontos, hogy ha a jövőről kérdezzük a lelket, ne vigyen félre.
A holtak ismerik a jövőnket?
Rengetegszer előfordult, hogy megmondták, hogy két év múlva lesz egy költözés, vagy hogy ekkor meg akkor hogyan fog üzenni, de olyan is volt már, hogy azt mondta valaki, hogy mondjam meg az őt kérő hölgynek, hogy a következő hónaptól rosszul lesz a cigarettától, ami így is lett.
Sokszor hívják fel a figyelmet betegségekre és munkahelyi problémákra, de akár arra is, ha valaki át akar verni bennünket.
Melyik az az üzenet, amely a legemlékezetesebb számodra?
Egy elhunyt fiú mondta az édesapjának, hogy üzenni fog neki. Nagyjából rá egy hónapra jelezte az édesapa, hogy a házból, ami teljesen le volt zárva a fiú halála óta, eltűnt az éjjeliszekrényen lévő, egykor hordott rózsafüzére, és a bejárati kapura tekerve találták meg.
A mindennapokban hogy jön ki a látás? Kicsit úgy képzellek, mint Dr. Dolittle-t, aki ha akarja, ha nem, hangokat hall, csak te nem az állatokét, hanem egykorvolt emberekét. Nem fárasztó ez?
Régebben jobban bírtam, de mióta elmúltam harmincéves, egy nap négynél több konzultációt nem tudok vállalni. Rengeteget elvesz belőlem, mert sok esetben fizikai rosszullét kíséri ezeket a beszélgetéseket. Muszáj volt meghúznom egy határt, mert fizikailag és lelkileg is megterhelő. Rengeteg olyan történettel találkozom, ami megvisel, viszont annyi szeretetet és tisztaságot is érzek ilyenkor, hogy fel is tölt. Az utcán viszont teljesen lezárom ezt magamban, mert fontos, hogy ugyanúgy éljek, mint bárki más. Én is csak egy srác vagyok a szomszédból, engem bárki tegezhet, egyáltalán nem célom, hogy felsőbbrendűnek láttassam magamat. Sajnos a látóközösség eléggé félrevitte az embereket ilyen tekintetben.
Egyre több önsegítő könyvet olvasol, mégis elveszettebbnek érzed magad? Nem vagy egyedül!
Ha már látók, hogyan lehet kiszúrni, ha valaki kókler?
Vannak jellemző vonások. Például folyamatosan a karmára vagy előző életekre fognak mindent, mert bár számít az előző élet, de legfeljebb öt százalékban. Az is árulkodó jel, ha azt mondják, hogy az elhunyt szeretted azt üzeni, hogy nagyon szeret téged, és nagyon sajnálja a nézeteltéréseteket.
A túlvilágon ugyanis megszűnik a személyiség, ott már csak a lélek marad.
Csak elfogadás van és szeretet, tehát ha ő haragudott is rád, ott mindent máshogyan lát. Megtért, és nincs szüksége megbocsátásra, mert csak szeretet van. Sokkal egyszerűbben működik a világ, mint ahogyan mi gondoljuk, és inkább azt kellene tanítani a mai kor emberének, hogy hogyan tud szeretetben és elfogadásban élni.
Mi a helyzet az átkokkal? Vannak látók, akik különböző átkokkal riogatják az embert.
Az átok tipikus red flag. Ahhoz tényleg mindennek tönkre kell mennie az ember életében, hogy átok legyen rajta. Az utóbbi években nagyjából hatszázötven konzultációt tartottam, ebből hármat tudok mondani, amikor átok volt az illetőn. A csalók ráadásul szeretik azzal a frászt hozni az emberre, hogy nemcsak rajta van átok, hanem a párján is, de ez nem így működik. Az átok nem jön-megy, és nincs hatása másra. Persze előfordul, hogy nem sikerülnek a dolgaink, de az esetek nagy részében nem egy átok miatt, hanem mert egy nehezebb perióduson megyünk épp keresztül. Fontos, hogy amire lehet, arra találjunk racionális magyarázatot.
Te magad kapcsolatba szoktál lépni azzal, akit nagyon szerettél, de már nem él?
Nem. Egyedül a feleségem nagymamájával léptem kapcsolatba. Neki köszönhető az, hogy a feleségem el tudott búcsúzni az édesanyjától, és olyan dolgokat tudtunk meg a családról, amit előtte nem ismertünk. Hozzám is nagyon közel állt a saját nagymamám, de még soha nem próbáltam meg beszélni vele. Ha nagyon akarnék, inkább elmennék máshoz, mert tartok tőle, hogy a vágyak, amik bennem vannak, kivetülnének arra, hogy nagyon szeretném, hogy üzenjen nekem, és befolyásolnák az érzékelésemet.
Amikor látsz valakit, hogyan látod őt?
Az, hogy mit látok vagy érzékelek, nem rajtam múlik, hanem a halotton. Rajtam annyiban múlik a dolog, hogy mennyire vagyok kipihent, és fontos, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott állapotban legyek. Minden látónak más a kódolása, és saját magát is ismernie kell ahhoz, hogy megértse az üzeneteket. Például, ha én egy igent vagy nemet kérek, a jobb vagy a bal kezem szokott zsibbadni, választól függően. Én őket személy szerint nem feltétlenül látom, hanem képek jelennek meg a fejemben.
Különböző testi tünetek jelentkeznek, érzések és szavak jönnek, amiket közben leírok, és ezeket a szavakat olvassa vissza a vendég. Rajtam átfolyik valami, de egy ilyen közvetítés csapatmunka. Azért ügyfél a másik, mert az ügynek ő a fele. Hetven százalékban rajtam múlik a dolog kimenetele, de vannak üzenetek, amik nekem semmit nem mondanak, és az ügyfél fejti vissza. Volt, hogy egy bot jelent meg előttem, és rávágta a kérdező, hogy igen, mert akiről szó van, ő volt a botos nagymama. Vagy ha tulipánt láttam, az ügyfél megfejtette, hogy azért, mert Hollandiából vitt tulipánhagymát a szerette sírjára. Fontos viszont, hogy az
üzenetek mennyisége az adott lelken múlik, és nem szabad többet kérni annál, mint amit ad.
Mi van akkor, ha nem sikerül kapcsolatot teremtened?
Olyanoknál előfordul, akik csak tesztelgetni jönnek engem, mert sok negatív energia cikázik, de aki szeretettel, kíváncsisággal keres fel, annak gond nélkül szoktak jönni az üzenetek. Ha nem sikerül felvenni a kapcsolatot, teljesen őszintén megmondom, hogy most nincs üzenet, és ilyen esetben nem is szoktam kérni semmit. Mindenesetre ez nagyon ritka, talán háromszor találkoztam ilyennel.
Mi a helyzet a számokkal üzenéssel?
Üzenhetnek számokkal is, de ha az ember folyamatosan ezeket a számokat keresi, úgyis ezeket fogja látni. Ha például feltűnően mindig 11:22-kor nézünk az órára, vélhetően nem üzenetről van szó, hanem arról, hogy beállunk erre az időpontra, és a biológiai óránk tudja, mikor kell odanézni. Inkább jellemzőbb, hogy tárgyakat találunk meg olyan helyeken, ahol nem kellene lenniük. A paranormális jelenségek képesek tárgyakat mozgatni, de erre azt szoktam mondani, hogy addig örüljön az ember, amíg nem hisz ilyen dolgokban.
A hitetlenség mindenkinek jobb, mert ezek nem gyerekjátékok. Sokáig hittem azt, hogy a hollywoodi filmek túloznak, de én is találkoztam két olyan esettel háztisztításkor, hogy összecsináltam magam.
Oka van annak, hogy mi nem tudjuk, hogy van túlvilág?
Igen, mert azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk és tanuljunk. Ha meghal az, akit szeretünk, óhatatlanul is máshogyan éljük az életünket utána, ez is egy tapasztalás. Ha tudnánk, hogy van egy kapu, amin keresztül felmászunk, és ott vannak, akiket szerettünk, minden más lenne. Véleményem szerint minél fejlettebb valakinek a lelke, annál inkább hisz, de az sem rossz ember, akinek nincs hite.
Én senkit nem akarok meggyőzni arról, hogy amiről beszélek, az létezik.
Elfogadom azt, aki elutasítja, ugyanakkor tény, hogy azok, akik hisznek spirituális dolgokban, soha nem bántják azokat, akik nem hisznek. Fordítva viszont gyakori jelenség a számonkérés, a bántás, a lenézés.
Olló helyett forrasztópisztoly – interjú Dévényi Dalmával, a d’Alma Jewelry ékszermárka alapítójával
A lelkeket egyébként nem zavarja, ha szólsz nekik, hogy jelenésük van?
Azt tapasztalom, hogy nem. Ami nagyon fontos, hogy meg kell várni, hogy a halál után elteljen némi idő. Van, aki néhány nappal a halál után már jönne hozzám, de legalább három vagy inkább hat hónapot várni kell a kapcsolatlétesítéshez. A léleknek meg kell szoknia az új környezetet, és elindul egyfajta gyógyulási fázis. Annak sincs értelme, hogy valaki hetente jöjjön beszélni a szeretettével, mert ahogyan mi sem szeretjük, ha gyakran zavarnak bennünket, úgy a lelkek sem, és nincs is annyi mondanivalójuk, hogy gyakran kérdezzük. Évente kétszer, legfeljebb háromszor elég kell legyen nekünk is.
A túlvilág létezésének ismeretében nem is félsz a haláltól?
Én magára az életre úgy tekintek, mintha aludnánk, és amikor meghalok, akkor ébredek fel. Nincs okom félni a haláltól, de a halálom körülményeitől már van, mert nyilván az ember szenvedés nélkül szeretne távozni, és szeretné megúszni, hogy kiszolgáltatott állapotba kerüljön.
Áldás vagy átok számodra a hivatásod?
Most már áldásként tekintek rá, de nem volt ez mindig így. Miután leszereltem a Honvédségtől, sokáig nem találtam a helyemet. Elmentem külföldre, össze-vissza vándoroltam, mert bármibe kezdtem, nem éreztem úgy, hogy megtaláltam az utamat. Amikor viszont elkezdtem emberekkel dolgozni, tudtam, hogy ez a jó irány. Sokáig zavart, hogy nem élhetek olyan hétköznapi életet, mint mások, mostanra viszont teljes mértékben elfogadtam, és a helyemen vagyok.
előfizetésem
Hírlevél
