előfizetésem
Hírlevél
Ezért veszélyes, ha a ChatGPT-t használod ahelyett, hogy pszichológushoz fordulnál
A fiatal generáció számára az AI-alapú chatbotok nemcsak szórakoztató eszközök vagy praktikus tanácsadók, hanem olykor lelki társak is. Felmerül azonban a kérdés: valóban lehetnek terápiás hatásai egy algoritmusnak, vagy csupán gyors megnyugtató illúzióról van szó?
Az AI „érzelmi jelenléte” sokszor meggyőző, ugyanakkor alapvető emberi tényezők hiányoznak belőle. A kérdés tétje óriási: vajon a fiatalok hosszú távon gazdagodnak vagy éppen szegényednek, ha legmélyebb érzéseiket inkább egy chatbotnak mondják el, mint egy barátnak, szülőnek vagy szakembernek?
Azonnali vigasz – az AI, mint digitális „elsősegély”
Az AI legnagyobb vonzereje a rendelkezésre állás. Nincs várólista, nincs időpontfoglalás, nincs szégyenérzet: a fiatal azonnal választ kap, amikor szorong, unatkozik vagy épp összetörte a szívét valaki. „Ha valaki nem a tudattalan folyamatokra akar koncentrálni akkor az AI nagyon kiemelkedően fontos. Előszobája lehet a pszichoterápiának. Azonnal ott van, elérhető, ha felszínre tör egy akkut pánikroham. Egy relaxációs gyakorlatot le tud vezetni, csökkenteni tudja a feszültséget, állandóan rendelkezésre tud állni, ha el akarja valaki érni” – magyarázta Makai Gábor pszichológus.
Például egy 16 éves kamasznak, aki egyedül ül a szobájában és nem mer a szüleihez fordulni, az AI valóságos kapaszkodó lehet. Nem ítélkezik, mindig „kedves”, és türelmesen végighallgatja ugyanazt a történetet akár századszor is. Ilyen helyzetekben az AI valóban betölthet egyfajta terápiás előszobát: segít enyhíteni a feszültséget, amíg az illető képes lesz valódi emberi segítséget kérni.
Mérő László: „A mesterséges intelligencia mindent elintéz helyettünk – és ez veszélyesebb, mint hinnénk”
„Kevésbé szégyelli, az ember ha AI-jal beszél. Ilyenkor anonim vagyok, szimpatizál velem, közös nevezőre tudunk jutni,, biztonságban érzem magam, nem kell adni az arcomat, a nevemet. Viszont, azt fontos tudni, hogy nem egy barát. Úgy van összeállítva, mint az algoritmus. A kötődés iránti vágy hosszútávon hiányozhat. Az az érzés, hogy hús-vér emberrel beszélgessünk” – emelte ki a pszichológus szakértő.
Gyors tanács vagy mély terápia?
A pszichológiai munka nem pusztán tanácsadás. Nem arról szól, hogy valaki elmondja, mit tegyünk, hanem arról, hogy feltárjuk a múltbeli sérüléseket, tudatosítsuk a mintáinkat, és újraírjuk a történeteinket. Ehhez emberi jelenlét, bizalom és kapcsolat szükséges. Az AI ebben teljesen alkalmatlan: nem érti a tudattalan folyamatokat, nem képes mély érzelmi tükröt tartani. „Pszichoterapeuta szemszögből nézve a terápiás folyamat gyógyító ereje elsősorban a kapcsolatban rejlik, amely a páciens és a terapeuta között alakul ki.
Az AI képes szimulálni az empatikus válaszokat, de valójában nem tud rezonálni a páciens belső állapotaival, nem képes valódi tükröt tartani érzelmeihez. Éppen ezért a mesterséges intelligencia jelenleg nem alkalmas arra, hogy felváltsa a pszichoterápiát, mivel nem képes a terápiás folyamat teljes értékű végzésére” – fejtette ki Makai Gábor. A pszichológus szakértő egy egyszerű példájával élve: ha egy páciens bejön, és elsírja magát, mert elvesztette a kutyáját, egy AI erre nem tud hitelesen reagálni.
A terápiában még a csendnek, az „itt és most” jelenlétének is gyógyító hatása van, hiszen ezek teremtik meg a kapcsolatot és a bizalmat a páciens és a terapeuta között. A pszichoterápia tehát jóval több, mint puszta tanácsadás. A New York Post cikke Dr. Ingrid Clayton klinikai pszichológust idézi, aki hangsúlyozza: egy nagy kockázat, ha valaki válsághelyzetben kizárólag AI-ra támaszkodik.
Egyre több önsegítő könyvet olvasol, mégis elveszettebbnek érzed magad? Nem vagy egyedül!
Mégis gyakran történik meg, hogy valaki kétségbeesetten fordul hozzá – ezekben a helyzetekben az algoritmus nem tud megbízhatóan, személyre szabottan reagálni, sőt, akár veszélyes is lehet: „Az LLM-ek (nagy nyelvi modellek) körülbelül 20%-ban inadekvát vagy veszélyes válaszokat adtak öngyilkossági gondolatok, hallucinációk vagy kényszeres tünetek megjelenése esetén.
„Az AI ugyanakkor kiegészítő eszközként hasznos lehet. Kiváló tanácsokat adhat a mindennapokra, megtaníthat relaxációs vagy légzőgyakorlatokat, és akut helyzetekben, például pánikroham során, valódi segítséget nyújthat a tünetek enyhítésében. Ugyanakkor személyre szabott, mélyebb intervenciókra, a múltbeli feldolgozatlan traumák kezelésére vagy az önismeret mélyítésére alkalmatlan” – tette hozzá Makai Gábor szakértő.
A jövő terápiájának kiegészítője vagy riválisa?
A legfontosabb kérdés talán az, hogyan illeszthető be az AI a jövő terápiás folyamataiba. Egyértelmű, hogy pszichoterápiát soha nem fog helyettesíteni – de kiegészítheti. Képzeljünk el egy modellt, ahol a fiatal terápiára jár, de a két ülés között egy AI segíti a mindennapokban: gyakorlatokat kínál, naplóírást támogat, emlékeztet a légzőtechnikára. Ebben a szerepben az AI inkább eszköz, mint partner – és így valóban értékes lehet. Ha azonban a jövő generációja elsősorban chatbotokhoz fordul vigaszért, az emberi kapcsolatok minősége sérülhet.
A közös nevetés, a vigasztaló ölelés, az együtt töltött csend – ezek olyan tapasztalatok, amelyeket semmilyen algoritmus nem tud pótolni. A veszély tehát nem az, hogy az AI rosszul működik, hanem hogy „túl jól” – és elhiteti velünk, hogy nincs szükség a másik emberre. Az AI lehet értékes kiegészítő, amely segít eligazodni a mindennapokban és csillapítani a kríziseket, de sosem helyettesítheti az emberi kapcsolat gyógyító erejét. A jövő kulcsa az, hogy ne menekülésként használjuk, hanem eszközként, amely gazdagítja – és nem elszegényíti – az érzelmi életünket. De vajon lesz-e elég erős a következő generáció, hogy felismerje a határt a digitális vigasz és a valódi emberi kötődés között?
