előfizetésem
Hírlevél
Te is mindig hiányérzettel hagyod ott a nyarat? Ez a pszichológiai oka
A nyár végéhez, az ősz kezdetéhez érkezve sokan érezzük úgy, hogy valami kimaradt. Nem volt elég vízpart, még mindig ott lóg a szekrényben egy sosem hordott nyári ruha, és az utolsó hétvégére is jó lett volna még egy grillezés. Hiába, hogy ősszel mehetünk strandra, ehetünk dinnyét és fagyit, ahogy a naptár szeptemberhez ér, olyan, mintha hirtelen megszakadna a történet, a mi történetünk. És ahelyett, hogy elégedetten néznénk vissza az elmúlt hónapokra, azon rágódunk, hogy mi mindenről maradtunk le. De lehet ezt másként is!
Lehet hiányérzet nélkül lezárni a nyarat? A válasz egyértelműen igen. Sőt, szükséges is. Benedek Szilvia pszichológus szerint a nyár lezárása egyrészt egy praktikus, másrészt lelki folyamat is, amelyen keresztül sokat tanulhatunk az elengedésről. Ha tehát magtanuljuk szépen, hiányérzet nélkül elengedni a nyarat, akkor később egy szakítást, veszteséget vagy kudarcot is könnyebben fogunk elbúcsúztatni.
Miért nehéz elengedni a nyarat?
„Az emberi agy szereti a teljes történeteket. Amikor valamit befejezetlennek érzünk (legyen az egy könyv, egy beszélgetés vagy egy nyári terv), nehezebben engedjük el” - mondja Benedek Szilvia, ezzel utalva arra, hogy a szeptember beköszönte nem organikus átmenet, hanem egy hirtelen lezárás. Mennyien vagyunk, akik ilyenkor arra gondolnak, vége a szabadságoknak. Elvégre kezdődik az iskola, és ezzel együtt visszaáll a munkahelyi pörgés. Ez a kívülről érkező tény pedig szembemegy azzal a vággyal, hogy mi magunk dönthessük el, mikor ér véget valami.
Ehhez hozzátartozik, a nyár elején a legtöbben tökéletes, önfeledt programokat terveznek tele utazással, barátokkal, fesztiválokkal és persze sok-sok pihenéssel. A valóság azonban ritkán egyezik a tervekkel. „Minél magasabb az elvárás, annál nagyobb az űr, amikor szeptemberre kiderül, hogy csak a tervek egy része valósult meg. Az ilyen mi lett volna, ha gondolatok pedig elnyomják annak megélését, ami viszont ténylegesen megtörtént” – teszi hozzá a pszichológus.
Szülői dilemma: Hogyan válasszunk igazán jól óvodát?
De miért is fontos a lezárás? A magyarázat logikus. A siker és kudarc megélése alapvetően meghatározza, hogyan dolgozzuk fel a mindennapi élményeket. Gyerekkorból hozzuk, hogy mit tanultunk a hibázásról, és hogy lehetőségként vagy szégyenként értelmezzük azokat. „A siker és a kudarc egyfajta érzelmi jelzőrendszer, így segít felismerni, hogy mi érdemes folytatásra, és min kell változtatni. A lezárás is ebbe a rendszerbe illeszkedik. Ha tudatosan számba vesszük, mi történt, és keretet adunk az élményeknek, az agyunk befejezettként rögzíti az időszakot. Ellenkező esetben marad a hiányérzet, és azzal együtt a frusztráció.”
Elég egy nyárzáró poszt?
Sokan a közösségi média felületein próbálják letenni a nyári élmények súlyát egy képsor és néhány hangzatos mondat kíséretében, és kész is a lezárás. Azt hihetnénk, hogy ez elég a lezárásához, csakhogy ez a módszer nem valódi feldolgozás, mint inkább látszólagos. „A posztolás rövid távon adhat egy dopaminlöketet, megnyugtat, hogy nem vagyunk egyedül, és mások is értékelik, amit megosztunk. De ha a feldolgozás megáll ennél a felszíni narratívánál, elmarad a mélyebb önreflexió.
A közösségi élmény torzíthatja a valós megélést azáltal, hogy idealizálhatja a sikert vagy dramatizálhatja a kudarcot” – mondja Benedek Szilvia. Azzal tehát nincs lezárva semmi, ha egy “25summer” hashtaggel fűszerezve feltöltjük a legelőnyösebb nyári fotókat. Ennél többre van szükség ahhoz, hogy tudatosan búcsúzzunk el egy meghatározott időszaktól. A kérdés csak az, hogyan engedjük el jól a nyarat? A pszichológus szerint a tudatos lezárás célja, hogy veszteség helyett átmenetként éljük meg az időszakváltást.
Ehhez három egyszerű módszert ajánl. Az első, hogy írjunk listát a nyár élményeiről. Ne csak a nagy pillanatokat (utazás, fesztivál), hanem a kisebb örömöket is vegyük számba, akár egy este illatát, egy finom fagyi ízét, vagy egy beszélgetés hangulatát. A második, hogy teremtsünk szándékos lezáró pillanatot. Ez lehet egy utolsó nyári vacsora barátokkal vagy egy séta a kedvenc helyünkön, tehát egyfajta ceremónia. Végül adjunk keretet az ősznek. Ne csak a „nyár végét” lássuk a szeptemberben, hanem valami új kezdetét. Ebben segít, ha előre kitűzünk bizonyos célokat, legyen az egy könyv olvasása, egy program, vagy egy új szokás bevezetése.
Felnőttként a családdal nyaralni: megéri a nosztalgia, ha veszekedés lesz a vége?
Nem akkor jó, ha tökéletes
A hiányérzet tehát nem azt jelenti, hogy rosszul használtuk ki a nyarat, hanem azt, hogy az idealizált kép és a valóság között különbség maradt. A tudatos lezárás abban segít, hogy ne a hiányra, hanem a meglévő élményekre koncentráljunk, és teret adjunk az új évszaknak. „Az elengedés felszabadít. Segít továbblépni, és arra emlékeztet, hogy minden időszak adhat valami értékeset, ha hajlandóak vagyunk észrevenni, hogy az új időszak új lehetőséget tartogat” – foglalja össze Benedek Szilvia, és végül leszögezi: ne feledjük, hogy az elengedés edzhető.
A nyár lezárása remek gyakorlat arra, hogy a későbbiekben képesek legyünk elengedni a nagyobb életszakaszokat is. Ebben segít egy egyszerű, három lépéses napi rutin.
- Idézzük fel a nap főbb eseményeit – jókat és rosszakat egyaránt.
- Nevezzük meg az érzelmeket, amelyeket kiváltottak.
- Fogalmazzuk meg a lezárást: „Ez a nap megtörtént, és most elengedem. Holnap újat kezdek.”
Ez a gyakorlás ugyanazt a pszichológiai izmot edzi, amelyre nagyobb változások – szakítás, munkahelyváltás, veszteség – esetén is szükség van.
