„Hosszú távon, ha nincs víz, levegő, nincsenek erdők, gyepek, akkor nem élünk túl, mint emberiség” - interjú dr. Halassy Melinda ökológussal
Szelektív hulladékgyűjtés, szennyvíz-újrafeldolgozás, műanyagból beton, és még sorolhatnánk. Az emberiség bolygó mentő folyamatai virágkorát élik, és nem véletlenül. Az ember térnyerésével a Föld hatalmas károkat szenvedett, az iparosodás folyamata pedig minden eddiginél jobban felgyorsította a pusztulást. Kevesebbet hallani azonban az egyes élőhelyek helyreállításáról, amelyek sokszor gazdasági érdekekbe ütköznek.
Mostanra már akkora károkat szenvedett a természet, hogy szakembereknek kell beavatkozniuk a folyamatokba. Nincs idő ugyanis megvárni, hogy magától álljon helyre a rendszer. Dr. Halassy Melinda, restaurációs ökológussal beszélgettünk.
Ökológiai Restauráció
„Az ökológiai restauráció fogalma sokak számára ismeretlen lehet. A természetközeli élőhelyeket próbáljuk meg helyreállítani. Azt próbáljuk megérteni, hogyan működnek az egyes élőhelyek: milyen élőlények alkotják őket, és köztük milyen kapcsolatok vannak. Milyen kulcselemek tűnhettek el az idők folyamán, vissza lehet-e állítani azokat, és ha igen, milyen eszközökkel. A rendszer egészét szeretnénk látni” – kezdi dr. Halassy Melinda.
Magyarországon – ugyanúgy, ahogyan az egész világon – jelenleg is több helyreállítási folyamat zajlik. Ezek már a hetvenes években elindultak, majd a 2000-es évektől egyre gyakoribbá váltak. Ma már az Európai Unió is biztosít pénzforrást helyreállítási projektekre, amelyekre nemzeti parkok pályázhatnak. Ilyen projekt a Kiskunsági Nemzeti Park területén, Fülöpházán is zajlik.
Stumpf-Biró Balázs: Egy olyan buborékban élünk, amit a végtelenségig akarunk fújni, ezért élj úgy a mának, hogy legyen holnap
„A Honfoglalás előtti időkben erdős és gyepes részek tarkították az alföldi tájakat eltérő víztartalommal, amelyeket az akkori vadpatás legelő állatok tartottak fenn. Ezeket az ember cserélte le például szürke marhára, amelyek hatalmas területeket voltak képesek bejárni. Később, a XVIII. században pedig a zsíros, fekete földes területeket elkezdtük felhasználni mezőgazdasági szántóterületekként, majd a nedves helyeket lecsapoltuk. Ezek a tevékenységek teljesen felborították a helyi viszonyokat.”
Elsősorban árvalányhajas gyepek voltak jellemzőek a szárazabb területeken. A területen az aktivitások túllegeltetést idéztek elő, amelynek következtében néhol teljesen kikopott a talaj. A szél pedig elkezdte átrendezni a dűnéket. Annak érdekében, hogy megkössék a homokot, erdőket kezdtek ültetni, így mesterségesen, teljesen átalakították a helyi tájat.
„A rendszerváltás után a fennmaradt szántókat magukra hagyták, így alakultak ki újra a gyepek, ahová inváziós növények is betelepültek. Az ökológusok feladata az, hogy olyan állapotot alakítsanak ki, amely kedvez az őshonos élővilágnak. Ma már nem az a cél, hogy egy területen visszaállítsuk a lehető legrégebbi állapotot.
A klímaváltozással fellépő szárazság következtében inkább kiválasztunk egy jó irányt a helyreállításra. Be lehet vinni fajokat egy területre, ami azt jelenti, hogy bizonyos magokat szétszórunk a területen. De lehet legeltetni, vagy kaszálni is egy területet“ - magyarázza a szakember.
LEGÓ Gyár
A restaurációs ökológusok munkája abból áll, hogy kiválasztanak egy területet, terepi szemlét tartanak, valamint egyeztetnek a helyi természetvédelmi őrrel is. Talajmintát vesznek, majd ezt követően ellenőrzik, hogy milyen növények találhatók meg az adott területen.
„Megnézzük, hogy milyen a táji összetétel, milyen gazdálkodások folynak a helyszínen, majd ennek alapján megtervezzük a beavatkozást. Külföldre is sokat járunk, én is töltöttem öt hónapot Amerikában, hogy élőhely-helyreállítási kísérleteket járjak végig és tanulmányozzam a helyi módszereket.” Egy különleges projekt alkalmával Melinda és kollégái Nyíregyházán a híres LEGO gyár környékén terveztek helyreállítást. Először meghatározták, hogy az adott talajtani- és vízviszonyok mellett milyen növényzeti típusok élnének túl a területen.
Szily Nóra: „A depresszióval az emberek külső szemlélőként nem tudnak mit kezdeni”
„A beavatkozás megtervezése során összeállítottunk egy fajlistát fásszárúakból (fák, cserjék) és lágyszárúakból (füvekből, valamint virágos növényekből). Utánajártunk a hazai beszerzési lehetőségeknek, majd végül kertészek segítségével megterveztük, hogy hogyan nézzen ki az ültetés. Magágyakat készítettünk, szénát is terítettünk rá, és elültettük a fákat és cserjéket.
Évekig visszajártunk a területre, és dokumentáltuk, hogy mi élt túl, mi jelent meg magától, területkezelési instrukciókat állítottunk fel, majd számítógépen elemeztük, hogy időben hogyan változott a növényzet. Publikáltuk is az adatokat, és konferenciákon is szemléltettük az eredményeket” - részletezi az elért eredményeket a kutató.
Felmelegedés
A klímaváltozás az ajtóban kopogtat; sokszor halljuk, hogy pár évtized múlva már problémát jelenthet a vízkészletek hiánya. A természeti helyreállítás azonban ennél jóval több időt vehet igénybe.
„Egy jó szakember ötven év múlva is meg tudja állapítani, ha egy terület zavart volt. Ugyanakkor akár tíz év alatt ki lehet alakítani egy viszonylag jó állapotot. Ez azt jelenti, hogy az alapvető fűfajok, helyi virágos növények, rovarfajok, kisemlősök, madarak megjelenése elérhető, de a védett növények már mondjuk egy következő lépcsőfok lennének, ami húsz-harminc évet is igénybe vehet.”
Mivel jellemzően a mediterrán klíma felé fordul időjárásunk, és a természetes foltok között eltűntek a természetes átvezetések, - vagyis a karavánutak az emberi tájhasználat miatt - ezért nehezebben tudnak mozogni az élőlények a még jó állapotú foltok között is.
„Nagyon fontos, hogy ami még megvan, azt próbáljuk megőrizni az oázisokban. Fontosak a kapcsolatok, mivel az elszigetelődést a tájhasználat növeli. Nagyon sokat lehetne javítani a területeken, de sajnos nem rendelkezünk elég forrással ahhoz, hogy ezeket a beavatkozásokat mind megvalósítsuk.
Ráadásul sokszor a helyi erőkkel is meg kell küzdenünk. A mai napig van olyan ember, aki elvezeti a vizet a szántóföldjéről, mert neki az káros. De olyan is van, aki utat vagy üzemet akar építeni a helyszínen” - hívja fel a figyelmet a Halassy Melinda az eltérő nézőpontokra, amihez az ökológusoknak is alkalmazkodni kell. A lehetséges területhasználatok kapcsán pedig hozzáfűzi, hogy vannak kritikus helyek, amelyeknek a helyreállításához mindenképpen ragaszkodnának a szakemberek.
Nászútra mentem Vietnámba, új alapokra helyeződött a házasságom
A szakértő arra is kitér, hogy sok helyen lenne szükség vízvisszavezetésre, amely a vonuló madarak számára is nélkülözhetetlen, mert például a daruvonulás útvonala is megváltozhat. „Sokan látogatnak el a Hortobágyra azért, hogy ezt egyszer megnézhessék. De a darvaknak is változott már az útvonaluk, mivel az a fontos számukra, hogy milyen vizes területeket találnak, és, hogy hol tudnak éjszakázni. Nagyon sok olyan terület van, amelynek a helyreállítására szükség lenne.
Számunkra az lenne az ideális, ha a hazánkban fellelhető homoki élőhelyeket (homoki erdők, gyepek és vizes élőhelyek) hálózatban lehetne helyreállítani, és nem elszigetelt lokalitásokban. Hiányoznak ugyanis az állatok számára a karavánutak, valamint velük együtt javítani kéne az oázisokat is. Ez az álmunk, erre szeretnénk pályázni a jövőben.”
Melinda napi szinten azért küzd, hogy minél szélesebb körben lehessen restaurálni. Ahogy mondja, környezetünk megóvása közös érdekünk. „Hosszú távon, ha nem marad természeti érték, akkor nincs mire alapozni a gazdaságot sem. Ha nincs éltető víz, éltető levegő, nincsenek erdeink, gyepeink, akkor nem élünk túl, mint emberiség.”