előfizetésem
Hírlevél
„A banán is enyhén radioaktív, még mi magunk is”
Szabó Réka fiatal magyar űrmérnök, aki már most nemzetközi projekteken dolgozik: cikket ír NASA-kutatókkal, és elkötelezetten építi a hazai űrszakmai közösséget. Az európai Women in Aerospace szervezet hazai alapítójaként célja, hogy minél többen értesüljenek a lehetőségekről ezen az izgalmas és gyorsan fejlődő területen.
Szabó Réka többek között arról is mesélt nekünk, hogyan lett egy minden iránt is érdeklődő jó tanulóból éppen űrmérnök, és hogy jogosan félünk-e a sugárzástól.
Hogyan kerültél erre a pályára?
Alapvetően mindig kíváncsi típus voltam. Már egészen kis koromban kaptam könyveket az univerzumról és a világűrről – ma sem tudok elképzelni ennél érdekesebb témát. Sokat olvastam Stephen Hawkingtól is. Mindig különösen vonzottak a reál tárgyak, ezért matematikusnak készültem, hiszen a természet a matematika nyelvén íródott. Matematika alapszakon kezdtem az ELTE-n, a szakdolgozatomat az atomfizika tanszéken írtam, egy olyan témában, ahol a fizika és a matematika találkozik.
Több helyen voltam szakmai gyakorlaton – többek között Németországba, Darmstadtba is eljutottam az EUMETSAT-hoz (Európai Műholdas Meteorológiai Intézet) és a GSI részecskegyorsítóhoz. Darmstadt egy igazi space city, ahol rengeteg űripari cég és űrkutatási intézmény működik, és ott bizonyosodtam meg arról, hogy ez lesz az én területem. Tavaly szeptemberben kezdtem el itthon a BME űrmérnök mesterképzését.
Hogyan képzeljük el egy űrmérnök munkáját?
Röviden: egy űrmérnök minden olyasmivel dolgozik, ami repül vagy kering. Ez lehet repülőgép, műhold, rakéta, űrhajó vagy űrszonda. Jelenleg körülbelül 15 000 műhold és 30 000 kereskedelmi repülő van használatban. Az ezekhez szükséges technikai eszközöket űrmérnökök fejlesztik. Ezek tervezése, megépítése és üzemeltetése rendkívül összetett feladat, mivel egymással szorosan összefüggő alrendszerekből állnak: ilyen például az energiaellátás, a hőszabályozás, a kommunikáció, vagy a pályaszámítás.
Speciális teszteket is el kell végeznünk, miután elkészül egy-egy eszköz, hiszen ezeknek ki kell bírniuk a legszélsőségesebb hőmérsékleti viszonyokat, valamint az űr speciális körülményeit. Vákuum- és sugárterheléses teszteken megy át minden egyes eszköz. A keletkező rengeteg adatot pedig fel is kell dolgozni – ez mind szintén űrmérnöki munka.
Fontos megemlíteni, hogy angolul különbséget teszünk aerospace engineer és space engineer között – előbbi a repülő- és űreszközökkel egyaránt foglalkozik, utóbbi viszont kifejezetten az űrre szakosodott. Magyarul ezekre nincs külön kifejezés, így mindkettőre gyakran az űrmérnök szót használjuk.
Itthon mennyire számít új területnek az űrmérnöki munka?
A BME űrmérnök mesterszakos képzése 2022-ben indult, és egyelőre csak magyar nyelven érhető el. Az oktatóink mind magyar szakemberek. Maga az űrkutatás azonban Magyarországon nem új keletű. Bay Zoltán az 1940-es években végzett egy kísérletet, amellyel megmérte a Föld–Hold távolságot, és bizonyította, hogy a Hold szilárd égitest. Ettől az időponttól számítjuk a magyar űrtevékenység kezdetét. Az, hogy eddig nem létezett űrmérnök-képzés itthon, még nem jelenti azt, hogy ne lett volna hazai részvétel az űrkutatásban vagy nemzetközi űrmissziókban.
Az itthoni űrtevékenység új lendületet kapott a 2000-es években, különösen a Rosetta-misszióban való részvétellel – ez volt az első olyan küldetés, amelynek során landolt egy űreszköz egy üstökös felszínén. Majd 2015-ben Magyarország teljes jogú tagállammá vált az ESA-ban, azaz az Európai Űrügynökségben, ami tulajdonképpen az európai NASA. Ma már több jelentős projekt is zajlik itthon, nemsokára műhold gyárunk is lesz.
Miket tanultok egy ilyen képzésen?
A kötelező tárgyak rendszermérnöki alapokat adnak. Természettudományi, matematikai és programozási ismeretekkel itt már mindenki rendelkezik, hiszen ezek felvételi követelmények is. A két év alatt megtanuljuk, hogy mi kell egy sikeres űrmisszióhoz, és rengeteg labormunkán veszünk részt. A képzés során az anyagtudománytól kezdve az űrkörnyezet megértésén át az űreszközök tervezéséig és működtetéséig, valamint a jelbefogás és adatfeldolgozás területéig sok mindenről szerzünk ismereteket.
Eközben a nemzetközi aktuális trendeket és projekteket példaként szem előtt tartva, gazdasági, menedzsment és kommunikációs készségeinket is fejlesztjük. Az évfolyamomban 20-an vagyunk, a csoport harmada nőkből áll, és mindenki nagyon nyitott. Az űrszektor természeténél fogva nemzetközi, ezért is érzem magam annyira jól ebben a szakmában. Ma már kutatások támasztják alá, hogy akkor működik jól egy csapat, ha különböző hátterű és életkorú tagokból áll, hiszen így lehet igazán innovatív megoldásokat találni.
A kitartás és a szakma iránti rajongás tesz sikeressé - interjú Varga Eszter űrmérnökkel
Mi fogott meg a legjobban ebben a pályában, mivel foglalkozol most?
Engem leginkább az űrbéli sugárzás érdekel – több szempontból is. Az egyetemen például gamma- és röntgensugárzással vizsgálok kőzeteket és meteoritokat. De nagyon meghatározó élmény volt számomra a németországi részecskegyorsítóban végzett munkám is. Két tudományos cikket is írok NASA-nál dolgozó szakemberekkel. Németországban ugyanis Dr. Francesca Luoni volt a témavezetőm, aki ma már a NASA-nál dolgozik. Ő keresett meg tavasszal azzal az ötlettel, hogy publikáljuk a munkánkat.
Miért tartod a sugárzást különösen érdekesnek?
Sokan tartanak tőle, pedig egy teljesen hétköznapi jelenség - a banán is enyhén radioaktív, még mi magunk is. Az űrbéli sugárzás azonban egészen más: a Föld légköre és maga a bolygó nélkül az űrben sokkal erősebb dózisban ér minket, ami komoly visszatartó erőt jelent például egy emberes Mars-misszió esetében. Ez a sugárzás nem csak mennyiségében, hanem minőségében is különbözik a földitől: a nagy energiájú részecskék hihetetlen veszélyeket rejtenek.
Ennek a sugárkörnyezetnek a szimulálása rendkívül nehéz, pedig elengedhetetlen lenne, hogy megfelelően tudjunk védekezni ellene. A megoldás nem feltétlenül a passzív védekezés – például védőruhák, mint amiket röntgenezéskor kapunk – lesz, hanem akár olyan eszközök fejlesztése, amelyek a Föld mágneses teréhez hasonlóan képesek elhárítani a különféle sugárzásokat. Fontos tudni, hogy amit az űrben veszélyesnek tartunk, azt a Földön például a rákgyógyításban hasznosíthatjuk.
A részecskegyorsítóban, ahol dolgoztam, néhány évvel ezelőtt egy klinikai kezelőhelyiség is működött, ahol rákos betegeket gyógyítottak. A kezelés során úgy tudták a daganatot nagy pontossággal besugározni, hogy közben megóvták a környező egészséges szöveteket. Az eredetileg csak az űrben előforduló energiájú részecskék elegendőek ahhoz, hogy célzottan elpusztítsák a rákos sejteket. Ez is jól mutatja, hogy amikor a tudomány fejlődésével egyre mélyebben megértjük azokat a jelenségeket, amelyektől korábban talán tartottunk, olyan orvosi eszközök és módszerek születhetnek, amelyek forradalmasítják a gyógyítást.
Egyetem mellett milyen kiegészítő képzésen veszel részt?
A WizzAir légitársaságnál vagyok menedzsment gyakornok. Ez egy többéves, rotációs program, amely során lehetőségem van több részlegen is kipróbálni magam. Az IT-n kezdtem, ahová matematikai tudásom révén kerültem be. Nemrég kerültem át a Safety and Compliance, vagyis biztonsági és megfelelőségi részlegre. Ez egy kiemelten fontos terület, tekintettel a Wizz Air „safety first” kultúrájára. Az itt dolgozó kollégák biztosítják, hogy biztonsági szempontból mind a repülőgépek, mind a személyzet megfeleljen a nemzetközi szabványoknak, és minden szempontból készen álljanak a felszállásra.
Illetve rendszeresen részt veszek nemzetközi képzéseken is. Az elmúlt egy évben voltam az ESA CubeSat (10×10×10 cm-es műhold, mint egy Rubik-kocka) egy hónapos nyári egyetemén Belgiumban, Galaxiában, valamint egy űr szabvány tréning kurzuson ugyanott. Voltam Hollandiában AI-képzésen, és nemrég jöttem haza egy plazma-meghajtásról szóló képzésről Olaszországból. Mindegyiken ösztöndíjjal vehettem részt.
Hova utazhat az emberiség kétszáz év múlva és melyik bolygóra lesz a legegyszerűbb eljutni? - Beszélgetés Sági Petra csillagásszal
Az európai Women in Aerospace nonprofit szervezet magyar alapítója vagy. Miért érezted fontosnak, hogy itthon is értesüljenek a lehetőségeikről?
A Women in Aerospace Europe 2009-ben alakult, az amerikai WIA-val együttműködésben. A szervezet célja, hogy összekösse a női szakembereket, növelje láthatóságukat, és elősegítse az inkluzivitást. Fontos számukra, hogy minél szélesebb rétegekhez eljussanak, és lehetőségeket biztosítsanak az érdeklődőknek – nemcsak nőknek, és nem kizárólag a tagjaiknak. Németországban találkoztam velük először. Hihetetlenül inspiráló élmény volt, és amikor hazajöttem, nagyon hiányzott ez a támogató közeg.
Úgy éreztem, hogy bár a magyarok nagyon tehetségesek, gyakran nem tudnak a lehetőségekről. Sok kurzuson vettem részt, és gyakran egyedüli magyarként – ami nem büszkeségre ad okot, hanem felelősségérzetre. Nem azért nem kerülnek be magyarok, mert nem lenne meg a tudásuk, hanem mert nem jelentkeznek. Márciusban megalapítottam az itthoni csoportot, és remélem, hogy így minél több emberhez el tudom juttatni a lehetőségeket és eseményeket.
Szerveztem már egy olyan programot is, amely bemutatta az országban elérhető pilótaképzéseket, külön kiemelve a Wizz Air „She Can Fly” nőknek szóló programját. Ez egy fontos kezdeményezés, mivel a világon jelenleg a pilóták alig 5%-a nő, a Wizz Air pedig elkötelezetten szeretné növelni ezt az arányt.
Milyen tanácsot adnál egy fiatal lánynak, aki gondolkodik azon, hogy az űrkutatással kezdjen foglalkozni?
Engem mindig azok az emberek inspiráltak, akik csak pár lépéssel jártak előttem. A korosztályomból tudok igazán példát venni és erőt meríteni, és remélem, hogy a kíváncsiság másokat is hajt annyira, hogy akit érdekel ez a terület, az nem hagyja magát lebeszélni róla. Mert ha én képes vagyok rá, akkor te is!
