Kreativitás, jó sales- és marketingismeret plusz fenntartható nézőpont - Divattervezőnek lenni sokkal több, mint rajztudás

Körülbelül tíz évvel ezelőtt otthon, Kelet-Magyarországon írtam és olvastam a divatról, egyszer azon kaptam magam, hogy divatoktatási programok között böngészek. Persze, sok terület vonzott akkoriban, álmok és tervek jöttek és mentek, de arra hamar rájöttem: a tervezés nem az én asztalom.

Azóta is érdekel, mi minden szükséges ahhoz, hogy valaki divattervezővé váljon Magyarországon, mit képvisel a világ divatfővárosának, Franciaországnak az oktatási modellje, és milyen tantervi átalakítások várhatóak a közeljövőben itthon és világszinten a divatképzések terén?

A „hozott anyag” és ami utána jön

Ebben a világban fontos a komplex tudás. „A divattervezéshez nagyon sokrétű tudás és készség szükséges, többek között szín-, forma- és arányérzék, rajztudás, a különböző textilipari technológiák és szoftverek, továbbá szabászati és varrástechnikák ismerete, divat és művészeti fogékonyság, gyakorlati érzék és persze tehetség” – tudtam meg Horváth Szilvia textil- és ruhatervezőtől, a francia ModArt International budapesti intézményének tanszékvezetőjétől.

Az úgynevezett „skill set”-en túl meghatározó az intézményi háttér, amennyiben valaki eljut odáig, illetve megvan a kellő anyagi háttere ahhoz, hogy sikeresen felvételizzen egy jónevű iskolába. A képző intézményekkel kapcsolatban Horváth Szilvia kiemeli: nem lehet összehasonlítani a szakképzésekben elsajátítható szakmai alapokat az egyetemi szintű, diplomát adó képzésekkel, amelyeknek a programjaiban megszerezhető a fentebb említett komplex tudáscsomag.

A szakember szerint a szakképzések olyanok, mint az előkészítők, megfelelő alapot adhatnak arra, hogy sikeresebben felvételizzenek a hallgatók egy diplomát adó intézménybe, hiszen a divattervezői szakmák sikeres gyakorlását sok éves tanulási és tapasztalási folyamatnak kell megelőznie.

„A Z generáció lázadó ökotudatossága már nem trendkövető, hanem trendteremtő erővel bír” - Beszélgetés a magyar divat jövőbemutató eredményeiről Jakab Zsófiával

A francia modell

A munkám során többször szembesültem azzal, hogy egyes divattervező hallgatók hiányolják a gyakorlati oktatás mélységét, a szakmai tapasztalatok megszerzésének lehetőségét a hazai intézményekben. Pedig mindezek birtokában nagyobb esélyük lenne érvényesülni a piacon. Horváth Szilvia elmondása szerint a francia divatképzések a valós nemzetközi divatszakmai kihívásokra készítenek fel gyakorlatorientált képzéseikkel.

„A programok nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a divat- és textilipar minden szegmensét megismertessék a hallgatókkal, valamint, hogy minden végzett tanítványnak kialakuljon a saját stílusa és legyen víziója a karrierjéről.” Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Franciaországban más megítélés alá esik a divatszakma, mint hazánkban.

Az országban évszázadok óta alakuló hagyománya, kultúrája van a divatnak, amit az egyik művészeti ágnak tekintenek. A divat- és textilipar gazdasági szerepére, illetve a marketing és sales ismeretek beemelésére szintén nagy hangsúlyt fektetnek. Nálunk – noha vannak nívós felsőfokú divatképzési programok – sajátos helyzetben vannak a magániskolák, hiszen államilag nem támogatottak.

Horváth Szilvia hozzátette: „Az európai magániskolák főiskolai, illetve egyetemi diplomáit nem ismeri el a magyar közoktatás, nincs megfeleltetés a magyar oktatási rendszerrel. Pedig a nemzetközi magániskolák híresek arról, hogy a falaik között nagyon magas szintű képzés folyik, és az ott frissen végzett diákokról tudják a cégek, hogy komoly tudással és nagy gyakorlattal rendelkeznek.”

Ha menyasszonyi ruhát kölcsönözhetünk, miért ne tennénk ezt meg más ruhadarabokkal is?

Társadalmi igazságosság

Ahogy az emberek egyre tudatosabbá válnak a környezeti és társadalmi fenntarthatósággal kapcsolatban, a divatoktatás úgy alakul át és formálja a divatipar jövőjét. Ben Barry, a New York-i Parsons School of Design dékánja a Vogue Business-nek elmondta, hogy hagyományosan a divatoktatás arról szól, hogy képes-e felkészíteni a hallgatókat arra, amire az iparnak szüksége van. Most azonban az az elvárás, hogy a divatszakemberek legyenek kritikusak az iparági gyakorlatokkal szemben, ami kihat a foglalkoztatási kilátásaikra.

„Sok konfliktus van a friss diplomások között azzal kapcsolatban, hogy hol dolgoznak, és hol érzik erkölcsileg biztonságban magukat” – tette hozzá Zinzi de Brouwer, az Amsterdam Fashion Institute (Amfi) munkatársa. Hywel Davies, a Central Saint Martins divatprogramjának igazgatója úgy látja, az úgynevezett örökségmárkák vonzereje továbbra is erős, de egyre több diák alapít saját márkát, és épít karriert a nagy divatközpontokon kívül is.