Fenntarthatóság light – győzött a gazdasági érdek az etika felett

Az EU ambiciózus zöld törekvései alapjaiban formálták a divatcégek fenntarthatósági stratégiáit. A politikai döntéshozók a gazdasági lassulás hatására mégis kénytelenek enyhíteni a szektort érintő szabályozásokat. Kérdésessé vált, hogy 2030-ra valóban sikerül-e elbúcsúzni a „termeld ki, gyártsd le, használd el, dobd ki” modelltől, és hogy a termékek fenntarthatósága valóban iparági normává válik-e.

Az elmúlt években úgy tűnt, Európa a világ élére állt a fenntartható divatipar szabályozásában. A 2022-es évben bemutatott Európai Fenntartható és Körforgásos Textil Stratégia javaslatcsomagja olyan mérföldkőnek számított, amely alapján radikális fordulatok és változások voltak várhatóak az európai ruha- és textilipari szabályozásokban.

A szavak szintjén szigorú direktíva olyan reformokat ígért, amely szerint 2030-ra az EU piacán forgalomba hozott textiltermékek hosszú élettartamúak és újrahasznosíthatóak lesznek, javarészt újrahasznosított szálakból készülnek, nem tartalmaznak veszélyes anyagokat, a szociális jogok és a környezet tiszteletben tartásával készülnek. Emellett a gazdasági növekedés, új körforgásos üzleti modellek és technológiák kialakítása, munkahelyteremtés és a fogyasztók edukációja is fő szempont volt.

Politikai nyomás és vállalati lobbi: miért akadt meg a zöld átállás?

Többek között a vállalati lobbitevékenységeknek, egyéb geopolitikai és iparági körülményeknek köszönhetően azonban 2025-re már körvonalazódni látszik, hogy a lineáris gyártási folyamatokat bonyolultabb és lassabb lesz körkörössé alakítani. A lendület legalábbis megtört, az ambíciók elapadtak, és a szabályozások felhígultak. A változtatások inkább szólnak a kompromisszumokról, mint a következetességről.

A pingvinek túlélése szorosan összefügg az emberek jövőjével

+ 7

Bár szakmai körökben valahol borítékolható volt, így is sokakat meglepett, hogy három évvel az ígéretes direktíva megjelenése után az Európai Unió egy olyan reformcsomagot terjesztett elő, amely jelentősen enyhítené a fenntarthatósági szabályozásokat: több ezer vállalat számára csökkentené a környezetvédelmi jelentéstételi kötelezettségeket, és szinte teljesen kivonná az ellátási láncokat az átvilágítási kötelezettség alól.

„Alapból nem egy gyors folyamat, mire az Európai Unió egy döntést meghoz, ráadásul távolról sem beszélhetünk egységes Európai Unióról. Rengeteg idő, tanácskozás, konzultáció és a különböző EU-s intézmények közötti egyeztetés, jóváhagyás kell, mire egy direktíva megszületik. Az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége félévente változik, és ez hozhat más programokat, hangsúlyokat, mint ami korábban a porondon volt. És a tagállamok saját jogszabályi környezetükbe történő implementálásáról nem is beszéltünk. Három fő okra is visszavezethető, miért is „lassult be” a szabályozási környezet a divatipar fenntarthatóbbá tételére.

Egyfelől az elmúlt időszak turbulens volt – Oroszország Ukrajna elleni agressziójával, a Gázai övezetben zajló háborúval, a magas inflációval, az energiaválsággal, hogy csak néhány krízist emeljek ki a közelmúltból –, így jelenleg prioritást sem élvez a Fenntartható és Körforgásos Textil Stratégia a „nagypolitika” asztalán.

Másfelől, ahogy a végére eléggé fellazított német ellátási lánc törvény példája is mutatta a közelmúltból: még ha van is egy viszonylag jó, erős tervezet, a legtöbbször a nagyvállalatok, nagyobb érdekképviseleti szervek elkezdenek aktívan lobbizni a szabályozás „felhígításáért”: pontokat vesznek, vetetnek ki belőle, változik a hatálya (elérik, hogy minél kevesebb vállalatot kötelezzen bármire is, és legyen kevesebb a kötelezettségük), vagy éppen későbbre tolnak benne dátumokat. Nagyvállalatok pedig elég aktívan szoktak lobbizni a saját érdekeikben, legyen szó bármilyen iparágról. A vásárlók érdekeit képviselő nonprofit szervezetek sajnos nem olyan „erősek”.

Harmadrészt, a Stratégia legelső változata azért hagyott kívánnivalót maga után, szóval a gyakorlati megvalósítás, a nehézségek, a kihívások, a felmerülő pluszköltségek, a hiányzó infrastruktúra kérdése még jelentősen át tudnak szabni egy folyamatban lévő direktívát.” – véli Dobos Emese, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének kutatója.

Szabályok lazítása és a következmények: veszélyben a fenntartható divat?

Az Európai Unió úttörő zöld programja eddig kulcsszerepet játszott abban, hogy a divatmárkák fokozottabban foglalkozzanak a környezetszennyezéssel és a munkaerő-kizsákmányolás felszámolásával. A szabályozások visszavágása azonban veszélybe sodorhatja az eddigi erőfeszítéseket. A hangnemváltás annak a növekvő belső politikai nyomásnak a következménye, amely az éghajlati célkitűzésekkel szemben inkább a gazdasági növekedést helyezné előtérbe.

A fogyasztói igény a zöldebb és etikusabb termékek iránt ingadozó, miközben a gazdasági nehézségek – például az infláció és a kiszámíthatatlan globális kereskedelmi környezet – egyre inkább elvonják a figyelmet a klímaválság hosszú távú következményeiről.

A francia alsóház például hiába szavazta meg egyhangúlag egy évvel ezelőtt, hogy pótdíjakkal sújtsák a fast fashion tömeggyártók termékeit, azt végül a szenátus nem fogadta el. Az esetet nemzeti botránynak nevezte Fanny Moizant, a Vestiaire Collective társalapítója és elnöke. A francia törvénytervezet szerint a fontosabb intézkedések közé tartozott volna a fast fashion reklámok korlátozása, de az olcsó terméket gyártó cégeknek környezetvédelmi díjat is kellett volna fizetniük.

Sportcikkekkel bővülnek a legnagyobb divatmárkák portfóliói

Az Európai Bizottság múlt havi jelentése szerint az uniós gazdaság lemaradásban van más nagyhatalmakhoz képest, amit részben a vállalatokat terhelő, túlzónak ítélt szabályozásokkal magyaráznak. Donald Trump deregulációs politikája is ösztönzőleg hatott az európai döntéshozókra, hogy gyorsítsák a bürokratikus terhek csökkentését. Ha az USA alkalmazza az előrevetített vámok kiszabását, az a fogyasztók számára áremeléssel vagy a vállalkozások számára az árrésük eróziójával járhat.

A divatipari vállalkozásoknak is várhatóan újra kell gondolniuk az üzleti stratégiájukat és termékkínálatukat, mindemellett még magasabb szintű átláthatóságot kell biztosítaniuk az ellátási láncuk tekintetében. Az iparági elemzők szerint ez nemcsak a Kínában gyártott fast fashion márkákat fogja érinteni, hanem a teljes ellátási lánc drágulását és lassulását jelentheti, illetve kihat a prémium és luxus szegmensre is. A fenntarthatósági kezdeményezések megrekedhetnek egy esetleges vámháború esetén.

Önkéntes átláthatóság vagy szabályozási káosz?

A Business of Fashion értesülései szerint az EU hivatalosan továbbra is elkötelezett a zöld átállás mellett, de befektetők, civil szervezetek és vállalkozások százai fejezték ki aggodalmukat, mondván: a tervezett lazítások bizonytalanságot keltenek, és hosszú távon hátráltathatják az éghajlatváltozás elleni küzdelemben elért eredményeket.

A támogatások csökkentése fenyegeti azokat a civil szervezeteket is, amelyek kulcsszerepet játszottak a szektor ellenőrzésében – különösen olyan környezetben, ahol a jogi eszközök korlátozottak vagy nem kielégítőek. „Úgy tűnik, Európa új irányt vett: a nagyvállalatok érdekei diktálnak, akár az Unió saját jogszabályainak rovására is.” – mondta a Clean Clothes Campaign érdekvédelmi szervezetének lobbi- és kampánykoordinátora, Muriel Treibich.

Mi változott? Az Európai Bizottság a hetekben előterjesztett egy javaslatot, amelynek célja a divatágazatokat érintő két mérföldkőnek tartott szabályozás leegyszerűsítése: a vállalati fenntarthatósági beszámolásról és átvilágításról szóló irányelveké. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételről szóló irányelv, egyszerűbb nevén CSRD értelmében a vállalatoknak tetemes mennyiségű információt kell begyűjteniük és közzétenniük a környezeti és társadalmi lábnyomukról, valamint arról, hogyan tervezik kezelni az ehhez kapcsolatos kockázatokat. A szabály idén lépett hatályba a nagyvállalatok és nagy divatcégek számára, az első jelentéseket már közzé is tették.

Az Európai Bizottság legutóbbi javaslata alapján körülbelül hetven százalékkal csökkentenék a vállalatok által közzéteendő információk mennyiségét. A szabályozás ezer főnél több alkalmazottat foglalkoztató és ötven millió euró feletti árbevétellel rendelkező vállalatokra korlátozódna. Tehát a változtatás a vállalatok mintegy nyolcvan százalékát kivonná a rendelet hatálya alól.

Ahogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke utalt rá: a Bizottság egyszerűsítette a szabályozásokat, különösen az üzleti jelentéstételi kötelezettségeket azzal az indokkal, hogy ez csökkenti az adminisztratív terheket a vállalkozások számára. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem akadályozza az EU környezetvédelmi céljait, különös tekintettel a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére.

Ezzel párhuzamosan várhatóan a munkafeltételek javítására irányuló CSDDD uniós irányelv szigorúbb átvilágítási követelményei is visszavonásra kerülnek. Ennek betartása 2028-ra tolódott ki, és a büntetések – amelyeket korábban a globális bevétel öt százalékáig határoztak meg – sokkal alacsonyabbak lesznek. A szabály célja, hogy felelősségre vonja a márkákat az emberi jogok megsértéséért és az ellátási lánc okozta környezeti károkért.

VR, AR, AI - Így forgatja fel a turizmust a mesterséges intelligencia

„Az európai márkák számára varró munkavállalók arra számítottak, hogy az EU valódi, hatékony lehetőségeket biztosít a divatcégek által elkövetett visszaélések orvoslására. Azonban a végrehajtási eljárások eltörlésével az EU azt üzeni a nagyvállalatoknak, hogy a munkavállalók jogainak megsértése teljesen elfogadható üzleti gyakorlat.” – fejti ki Kalpona Akter, bangladesi munkaügyi szószóló.