előfizetésem
Hírlevél
Karriert építenél, közben vágysz az anyaságra is, és félsz, hogy ez túl sok? Nem vagy egyedül
A legtöbb nő életében eljön az a pillanat, amikor válaszút elé érkezik: „Karriert építsek, vagy vállaljak gyermeket?” Szívünk egyszerre dobog az új lehetőségek izgalmától és a félelem súlyától. Egyedül állunk a döntés előtt, mégis valahol minden nővel közösen éljük át ezt az ősi dilemmát: vajon melyik út vezet a teljes élethez, és milyen árat kell érte fizetnünk? Elvárások, belső bizonytalanság és félelmek gyötörnek minket, amikor a családalapítás gondolata először felbukkan.
A jelen kor egyik legmeghatározóbb témája a gyermekvállalás és a karrier összeegyeztetése. Egyáltalán lehetséges? Ha igen, hogyan? Megéri? Vajon megbánnám? Mi lesz a munkámmal? Rossz ember vagyok, ha nem vágyom rá? Mit fog szólni a családom? Vajon így elfogad a társadalom? Megannyi kérdés kavarog bennünk, amikor eljátszunk a gondolattal, hogy az egész életünket megváltoztassuk.
Egyértelmű és akár rejtett kihívásokkal járhat, hogy egyik szerepünk mellett egy teljesen új, ismeretlen felelősség is megjelenik az életünkben, vagy akár átvegye a fókuszt. A családi, társadalmi és személyes elvárások mellett persze a biológiai óra sem elhanyagolható tényező. Erről a nőket érintő dilemmáról kérdeztük Dienes Angéla pszichológust.
Lehet, hogy jót akarnak, de ne engedd, hogy a családod beleszóljon a kapcsolatodba
Nem minden fekete vagy fehér
Szorongató abban az érzelmi állapotban lenni, amikor azt éljük meg, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos döntésünk lehet helyes vagy helytelen. Tehát még nem megyünk bele a kérdés részleteibe, amelyek árnyaltabbá tehetik a gondolkodásunkat, segíthetnek megérteni a bennünk lévő érzéseket, ezáltal a viszonyulásunkat is a kérdéshez. Ahogy Dienes Angéla is kiemelte, fontos, hogy elsőként próbáljuk meg felismerni, azonosítani azokat az érzéseket, amelyek bennünk vannak, akár szakember segítségével. „Miután megértettük a saját érzéseinket a témával kapcsolatban, sokkal könnyebben tudunk majd továbbhaladni a mérlegelésben” – mondta a szakember.
Persze ilyenkor a döntésünkre rengeteg tényező hathat. Ennek alappillérei lehetnek akár a biológiai, a szociális és a pszichés szempontok, amelyek segíthetnek mérlegelni bizonyos előnyös és nehézséget jelentő tényezőket is. A 20–30 év közötti életkori tartomány biológiai szempontból a legideálisabb a gyermekvállalásra, viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy pszichológiai vagy élethelyzeti szempontból is a legtökéletesebb időpont. Manapság erre az életkori tartományra már kitolódott a fiatal felnőttkor, amit most a pszichológiában gyakran kibontakozó felnőttkorként emlegetnek. A nevéből is egyértelműsíthető, hogy ez az időszak elsődlegesen a lehetőségek és a preferenciák felfedezéséről szól, többek között a karrierépítésben, az elköteleződés előtt.
És bár Dienes Angéla szerint „soha sincs tökéletes időzítés”, fontosnak tartja, hogy a gyermekvállalásról legyen lehetőségünk átgondoltan, mérlegelve és többféle tényezőt megvizsgálva döntést hozni, hiszen például hiába van csúcsidőszakunk biológiai értelemben, ha mellette a mentális egészségünk vagy esetleg a párkapcsolatunkban megélt tapasztalatok nem ezt tükrözik – és fordítva.
Így segít az önreflexió a gyász feldolgozásában
Választani kell a karrier és az anyaság között?
A pszichológus szerint mindkét út akár teljes embert is kívánhat, hiszen rengeteg figyelemre és energiára van szükség ahhoz is, hogy egy nő megtalálja vágyait és megvalósítsa azokat a munkájában, illetve ahhoz is, hogy édesanya legyen. Úgy érezhetjük, hogy az egyik teljes munkaidős „állásunk” mellett már nem jut elegendő kapacitásunk még egy munkakör betöltésére. Amikor pedig az egyik szerepben már kialakítottunk egyfajta építkezést, akkor lehet, hogy nehezebben engedjük el a további lépéseket, és helyezkedünk át egy teljesen új szerepbe.
„Mivel kitolódott a fiatal felnőttkor időszaka, így a tapasztalatszerzés mellett a gondolkodásra is több idő jut, illetve a lehetőségek is igen szerteágazóak, ami magasabb mértékű elbizonytalanodást ébreszthet bennünk. Mára átalakultak, és elmosódtak azoknak a szerepeknek az időhatárai, amelyek a korábbi generációkban még a jelenlegihez képest valamennyivel egyértelműbbek voltak. Más kihívásokkal és elvárásokkal szembesülünk, mint régen” – fogalmaz a szakértő. Míg a felmenőinknél egyértelműen korábban megtörtént a párkapcsolati elköteleződés és a gyermekvállalás, most egybeeshet a karrier aktív építésének, netán egy karrierváltásnak és a párkapcsolati tapasztalatszerzésnek az időszaka, vagyis egy viszonylag hosszú időszakban akár párhuzamosan többféle szerepben bontakozunk ki, amelyek mindegyike rengeteg energiát kíván, akár még a gyermekvállalás előtt.
A nyugati társadalomban szinte már norma, ha egy nő egyszerre odaadó édesanya és önmegvalósító nő a hivatásában. A megváltozott élethelyzetet követően, ha valaki szeretne egyensúlyt teremtve, a gyermeknevelés mellett visszatérni a munka világába, akkor ismét kihívásokkal találhatja szembe magát. Jelenleg jóval kevesebb, kifejezetten csekély mennyiségű részmunkaidős állásból válogathatunk, ami megnehezíti az édesanyák visszatérését. Így ismét belekényszerülhetnek a választásba.
Autodidakta módon tanulta az ékszerjavítást, ma mások készítik nála kiegészítőiket
A bűntudat legfőbb forrása az elvárás
A mindennapokban reklámok, hirdetések és akár motivációs üzenetek, influencerek erősíthetik bennünk az önmegvalósítás és a sikerorientáltság nyomását, valamint a szülővé válás fontosságát és szépségeit. „Az, hogy egy nő több szerepben helytáll, talán egy hallgatólagos társadalmi elvárás is lehet” – mondta a szakértő.
Megannyi helyről kaphatunk ingereket, amelyek befolyásolhatják saját döntéseinket. A külső elvárások mellett a belső feszültség is megnehezítheti azt, hogy közelebb kerüljünk a saját érzéseinkhez a témával kapcsolatban. A belső kritikusunk néhol hangos, máskor halk duruzsolással is éreztetheti: egyáltalán megengedhetjük-e magunknak azt, hogy kimaradjon az anya szerep az életünkből? Megbánnánk-e, ha így lenne? Nem élnénk-e meg hiányként, vagy esetleg egyenesen csődként, ha nem szülnénk? Rendben van-e, ha „csak” karriert építünk?
A belső konfliktust nagyban befolyásolja a környezetünk hozzáállása, illetve a családból hozott mintáink is. Az anya szerep hiányából fakadó esetleges nehéz érzéseknek mindenképpen teljesen egyéni, személyes vonatkozása van, amit érdemes feltárni – ha szükséges, szakember segítségével.
Vajon hatással van a gyermekre, ha az édesanya a hivatására fókuszál?
Ez nagymértékben függ attól, hogy az anya hogyan éli meg és működteti a szerepeit, amikor fontos értéket képvisel számára a karrierépítés. Ha emiatt nem jut a saját és a gyermek igényeinek megfelelő idő és figyelem a szerepei megélésére, az nehézséget jelenthet a szülő – gyermek kapcsolatában, főleg az érzelmi odafordulás mentén. A biztonságos kötődés és kapcsolódás kialakulásának nehézsége esetén érzelmi hiányt élhet meg a gyermek. Hasonlóképpen szenvedhet az édesanya is, ha nem tud saját és gyermeke igényeinek megfelelően részt venni a különböző életterületekhez kapcsolódó feladataiban, és ennek csak hosszan tartó feszítettségében van jelen.
Amennyiben viszont az édesanya képes nagyjából a saját és gyermeke szükségleteit megfelelő egyensúlyban tartani a munka és a szülői szerep között, az mind az anya, mind a gyermek számára fontos érzelmi erőforrást jelenthet. Mivel sok nő úgy érzi, hogy az anya szerep egy ideig teljesen kiszorít minden mást, ha hosszú távon a karrierjébe is tud energiát fektetni, az elégedettséget adhat számára. Természetesen ez nem kis kihívás: egy örök zsonglőrködést jelent az idővel, az erőforrásokkal és az odafordulással kapcsolatban a gyakorlatban.
Mindemellett segítheti, hogy egy nő többféle szerepben tudjon jól működni, és ezt a mintát ismerje meg a gyermek az anya szerepéről, ha ez egy fontos érték. Ellentétben azzal, ha az anyaság egy központi, mást kiszorító szerep, és ezt éli meg a nő önazonosnak, az ugyanúgy hozhat elégedettséget, mint az is, ha a nő bármilyen okból nem vállal gyermeket.
Ez a film a tökéletes példa arra, hogy nemcsak sztárokkal lehet jó filmet csinálni
Hogyan lehet harmóniába hozni a két világot?
Az életünkkel való megelégedettség hatalmas szerepet játszik abban, hogy milyen kedvvel és hozzáállással éljük a mindennapjainkat – és fordítva. A legtermészetesebb, hogy gyakran zsonglőrködünk a feladataink és a szerepeink között, illetve az anyai szerepben gyakran kicsúszik a kezünkből az irányítás. Ilyenkor tudatosíthatjuk, hogy a boldogságunk záloga egyáltalán nem a tökéletesség működtetése minden szerepben.
Érdemes felállítani az igényeinknek megfelelő belső fontossági sorrendet, amely alapján mérlegeljük, hogy egy-egy adott tevékenységünk mennyire fontos számunkra, és milyen mértékben érdemes rá figyelmet, energiát szánni. Ha a fontossági sorrendünk alapján csoportosítjuk és beosztjuk az energiánkat, az hozzájárulhat a fizikai és mentális jóllétünkhöz is. Egy másik fontos tényező a szükségleteink pontos ismerete, hiszen ez orientációs pontként szolgálhat a szerepeink és feladataink megszervezésében.
Ehhez Dienes Angéla egy egyszerű, de hatékony gyakorlatot is említ, amely segíthet abban, hogy jobban megértsük azt, ami bennünk van. A feladathoz csak egy tollra, egy papírra és önmagunkkal szembeni őszinteségre lesz szükségünk. Rajzoljunk egy tortadiagrammot, amelynek cikkjei megmutatják, hogy jelenleg mely szerepünk mennyi figyelmet kap az életünkben. Ezután rajzoljunk egy újabb tortát, amelyben a szeletek azt mutatják, hogy mire és milyen arányban szeretnénk elosztani az erőforrásainkat. A két ábra összehasonlításával fontos következtetéseket vonhatunk le, amelyek elősegíthetik a változást is.
A 0. lépés tehát a bennünk lévő érzelmek azonosítása, megértése és elfogadása. Ezáltal tudatosabbak lehetünk belső mozgatórugóinkkal kapcsolatban, és mindezeket mérlegelve hozhatjuk meg a döntésünket. Dienes Angéla azt is ajánlja, hogy mielőtt anyává válunk, és még hezitálunk a témával kapcsolatban, bátran játsszunk el a gondolattal: milyen érzés lenne, ha úgy döntenénk, hogy babát vállalunk? Milyen helyekre fogunk járni ezután? Milyen társaságban leszünk? Illetve ennek az ellenkezőjét is gondoljuk át, vagyis azt, hogy mit kell elengednünk, mi tűnik el, és mi lesz helyette. És ami a legfontosabb: hogyan érezzük magunkat ezekkel a válaszokkal?
Előfordulhat, hogy szorongás tör fel bennünk például a megváltozó felelősségvállalás, a párkapcsolatunkban való bizonytalanság vagy éppen a saját édesanyánkkal való viszonyunk miatt. Bármi is legyen a szorongásunk oka, sokat adhat a szülővé válás előtt, ha ezt – akár terápia keretein belül – lehetőségünk van azonosítani, majd feloldani.
