Az apa hiánya mérgezheti a kapcsolataidat — anélkül, hogy észrevennéd

A szülőkkel való kapcsolatban talán már sokak számára egyértelmű, hogy nemcsak gyerekkorunkban van ránk hatással, sőt. Mintha mire felnőnénk, egyre világosabbá válna szeretetkapcsolatainkban, hogy mik azok a hiányosságok, amik lehet, azért alakultak ki, mert a családunk nem funkcionált a kellő minőségben. Az apakomplexus is itt lép képbe, és az elterjedt „Daddy issues” kifejezésen kívül egy sokkal árnyaltabb, komplexebb és mindkét nemre kiterjedő problémára utal. Hogyan hat ez ki a férfiakra és a nőkre külön-külön és kapcsolataikban?

Apa elmegy, és ez később is fájni fog

Míg az apák távollétének hatását közismerten „Daddy issue”-nak nevezik, a szaknyelvben ezt „apa-seb” kifejezéssel illetik. Ez az az érzelmi kár, amely akkor keletkezik, amikor az apa fizikailag vagy érzelmileg nincs jelen gyermeke életében.

Ennek az érzelmi belső konfliktusnak a hatását gyakran használják a szórakoztatóiparban; ha csak a legismertebb példákat hozzuk fel, mint a Star Wars, A csendes lány vagy az Interstellar, de olyan népszerű könyvekben és színdarabokban is felbukkan, mint a Harry Potter és a Hamlet. Nem hiába nyúl Hollywood ennyiszer ehhez a témához, hisz az apák hiánya egy társadalmilag széles körben elterjedt, több rétegű probléma. Hazánkban az elvált családoknál háromszor gyakoribb, hogy az anya neveli egyedül a gyerekeket, apa jó esetben jelen van, rosszabb esetben pedig a hétvégi találkozások is alkalmankénti telefonhívásokká ritkulnak.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden esetben kialakul az apakomplexus, azonban jó, ha vetünk egy pillantást párkapcsolati mintáinkra. Hisz az apa–gyermek kapcsolat mélyen hat ránk a kezdetektől, emellett befolyásolja a férfiakról, a szerelemről és a romantikus kapcsolatokról alkotott véleményünket. Az a mítosz, miszerint csak azoknak vannak problémáik, akiket apjuk nyíltan bántalmazott, téves. Gyakran a szülő részéről elfojtott konfliktusoknak, az érzelmi és/vagy fizikai elhanyagolásnak, az elutasításnak vagy a folyamatos bírálatnak ugyanolyan káros hatásai vannak. De miért is olyan fontos ez a kapcsolat? Sokan megrántják a vállukat:

Apa nélkül nőttem fel, és akkor mi van? Túléltem.

Azonban ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttek legyünk, nem elég túlélni. Gyermekkorban a szülők azok az úgymond pszichológiai tükrök, amelyek megmutatják, kik vagyunk, mit gondoljunk magunkról, és hogyan illeszkedünk bele a világba. A szüleinktől kapott első interakciók, tapasztalatok és üzenetek tanítják meg nekünk a legfontosabb leckéket önmagunkról. Olyan alapot képezve, amely később életünk végéig hatással van a mindennapi kommunikációnkra, kapcsolatainkra, érzelmeinkre, szerelmi életünkre. A szülő–gyermek kapcsolatban tanuljuk meg, hogy hogyan szabad kifejezni az érzéseinket, mely témákról beszélhetünk, biztonságosan megnyílhatunk-e másoknak, és azt is, hogy hogyan kommunikáljunk szeretteinkkel, hogy egyáltalán mi szeretetre méltók vagyunk-e.

„Egy elhunyt fiú mondta az édesapjának, hogy üzenni fog neki” – Zsóri Péter látóval beszélgettünk

Ha az apa azonban nincs jelen, nem adja meg ezt a szeretetet, azzal a gyermekben bizonytalanságot kelt, és azt sugallja, amit érez, az nem helyénvaló. Minden csecsemő önérzet nélkül születik, és majd a szülők lesznek azok, akik segítik kialakítani az első képet arról, hogy kik is ők, és milyen értékkel bírnak a világban. Ahogy a gyerekek aztán idősödnek, és a világuk egyre jobban kiszélesedik, egyre több tükröt fedeznek fel – barátok, rokonok, tanárok, edzők –, olyan embereket, akikkel minden nap találkoznak. A szüleinktől kapott első leckék azonban még ekkor is velünk maradnak. Így az apák szavai és tettei ebben a tekintetben különösen erőteljesek. Az apaseb kialakulásához mindig az apa érzelmi vagy fizikai távolléte szükséges.

Azonban ennek a távollétnek a formája az egyes családok konkrét körülményeitől függően eltérő lehet. Ez az érzelmi hiány akkor alakulhat ki, például ha az apa túlzottan védelmez és irányít, vagy erősen kritizál, ő maga mentális egészségügyi problémákkal küzd, vagy saját apjától már jóval a gyermeke születése előtt apai sebet szerzett. De az sem ritka az ilyen esetekben, hogy az apa gyermekét verbálisan, fizikailag, érzelmileg vagy szexuálisan bántalmazta, gyerekkorában elhagyta, vagy szimplán elhanyagolta fizikai vagy érzelmi szükségleteit, kábítószer-függő volt, vagy korán elhunyt. Még ez a hosszú és lelombozó lista sem mutatja be teljes körűen, mi okozhat apai sebet.

Hisz ez a gyermek saját megélésétől és egyedi körülményeitől is függ, így apa-seb akkor is keletkezhet, ha az apa nem tudja teljesíteni a gyermek érzelmi szükségleteit. A pontos körülményektől függetlenül az apai seb jelentősen befolyásolhatja az ember életét, ezért fontos, hogy felismerjük, hogyan visszük tovább felnőttként.

Külső vagy belső hiány

Míg én 3 éves voltam, amikor édesapám elköltözött, addig az öcsém mindössze 6 hónapos. Később ez különbözőképpen mutatkozott meg kapcsolatainkban és a viszonyunkban a szüleinkkel is. Nem mindegy, hogy az apa a fiát vagy lányát hagyja magára. Hisz felnőve ezt később máshogy viszik magukkal férfiak és nők. Így nemcsak saját, de partnerünk apa-sebeivel is jó tisztában lenni. Gyakran előfordul, hogy az apjukkal kapcsolatos traumát átélt fiúkban valamilyen módon hiányérzet lép fel, vagy egész egyszerűen kísérti őket ólomsúlyú érzés, mely örökké a fejük felett lebeg, hogy ők nem elég jók.

Mutasd a kommunikációd! Megmondom, hogy zsiráf vagy sakál vagy! - Munkahelyi kapcsolatok fejlesztése az erőszakmentes kommunikáció segítségével

Önbizalomhiányként mutatkozik meg, majd akár tudatosan, akár tudat alatt elismerést és megerősítést várnak örökösen az apa részéről. Ezek az érzések nem lesznek egyértelműek számukra, hisz többféleképpen jelentkezhetnek. Lehet, hogy egy apafigurára vágynak, de az is előfordulhat, hogy intenzív haragot táplálnak az apjuk iránt, amely aztán internalizálódva negatív önképet alakít ki.