Apa nincs, de én itt vagyok – Ezt minden egyedülálló nőnek tudnia kell a kötődésről

Egy családban ideális esetben két szülő figyeli a gyerek mindennapjait, ám sok esetben kialakul az a helyzet, hogy az apa nincs jelen nemcsak a hétköznapokban, hanem általában sem. Hogy éli meg ezt a gyerek, és mit tehetünk anyaként, hogy pótoljuk az apát? Egyáltalán pótolható-e, és kell pótolnunk? Szakember segítségével jártunk utána.

Egy gyerek két szülővel rendelkezik, ez nem kérdés, ám az már kérdés lehet, hogy mindkét szülő jelen van-e az ember életében. 2024-es adatok szerint Magyarországon háromszázezer családból hiányzik az egyik szülő, és ezen családok nyolcvanhét százalékában az anyuka az egyedüli szülő. Ennek ellenére az egyedül lévő apák sincsenek kevesen, hiszen számuk nagyjából negyvenezer.

Akárcsak az anya, az apa hiánya is nehéz terhet ró a szülőre, hiszen egyedül felnevelni egy gyereket nem könnyű. Az apa jelenléte rendkívül sokat számít, így felmerül a kérdés, hogy a gyerek mennyire szenved kárt egy apa állandó hiányától. Erről kérdeztem Patterman Péter pszichológust.

Szenvedhet hiányt a gyermek az érzelmi vagy fizikai fejlődésében, ha apa nélkül nő fel?

Ha a gyermek pszichológiai fejlődését nézzük, akkor súlyos hiányt alapvetően nem szenved, de bizonyos előnyökről mindenképp lemarad természetesen. Ezt azonban nemcsak az apa, hanem az anya hiánya is éppúgy előidézheti, hiszen a gyerek óhatatlanul lemarad valamiről, ha az egyik szülője nincs jelen, visszafordíthatatlan károkat azonban nem szenved.

Fejlődéspszichológiai szempontból ugyanis az a legfontosabb, hogy legalább egy, úgynevezett elsődleges gondozó vagy elsődleges kötődési személy legyen jelen az életében, akivel már a születésétől kezdve ki tud alakítani egy biztonságos kötődést a gyermek. Ez a kötődés egy olyan érzelmi kapcsolat lényegében, ami aztán minden más emberi érzelmi viszony alapja lesz a későbbiekben.

Ha stabilan megvan ez az egy személy a gyermek életében, függetlenül a nemétől és attól, hogy vér szerinti szülő-e, nagy baj már nem lehet – természetesen abban az esetben, ha ez a személy fizikailag és érzelmileg is elérhető a gyermeknek. Amennyiben az elsődleges kötődési személy kellően válaszkész, azaz kiskorától fogva hajlandó reagálni a gyerekre, és magától is kezdeményez interakciót vele, és emellett pedig kellően érzékeny is a gyermek igényeire: megnyugtatja, megeteti, meghallgatja őt a megfelelő időben, akkor mindezzel már elég jó „lelki alapokat” adhat neki az életben.

A harmincasok krízise: már a fiatal felnőttek is ki vannak égve

Miért olyan fontos az, hogy legyen egy ilyen személy az életünkben?

A kiszámíthatóság nagyon fontos a gyermek számára, és az, hogy tudja: van legalább egy ember a világon, akihez bármikor, bármivel fordulhat. Biztonságos kötődés ugyanis csak akkor alakulhat ki, ha van egy felnőtt ember, aki a szükségleteinkről odaadóan gondoskodik, és aki igény esetén mindig visszatér. Ezáltal alakul ki bennünk az az egészséges bizalom, ami alapvetően szükséges a hétköznapi kapcsolatokhoz,

hiszen csak ennek meglétével vagyunk képesek kötődni felnőttként is biztonságosan másokhoz.

Ez a személy általában persze az anya szokott lenni, aminek olyan nyilvánvaló okai vannak, mint a szoptatás vagy a GYES időszaka, így az életünk elején a legtöbben jóval többet vagyunk az édesanyánkkal, mint bárki mással. Egy gyermek történetében mindezek miatt az apa általában egy úgynevezett másodlagos gondozó vagy másodlagos kötődési személy lesz, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ő az elsődleges.

A hangsúly azon van, hogy az elsődleges gondozó jelen van-e, így a másodlagos gondozó esetleges hiánya nem fog visszafordíthatatlan törést okozni a gyerekben, hiszen lehet attól még egészséges és normális élete, hogy az apafigura nem volt jelen.

Tegyük fel, hogy nevelőapa kerül a képbe, és jól, szeretettel neveli a gyereket. Ez elég lehet a gyereknek, vagy van olyan, amit a nevelőapa sem pótolhat?

Minden szülő pótolható szerencsére, hiszen a gyerekek és a biológiai szülők között semmilyen misztikus kapcsolat nincsen. A kötődés egy nevelőszülővel is éppoly erős lehet, mint egy vér szerintivel, és amíg ott van az anya mint kötelék, teljesen mindegy, hogy ki a másodlagos személy. A fontos a szeretet és a nevelés, merthogy a gyerek nemcsak szeretet nélkül vész el a világban, hanem nevelés nélkül is természetesen.

A nevelés hiánya ugyanis ezerféle problémát tud okozni – úgy pszichológiai, mint szociális nehézségeket, de neurális szinten is kimutatható károk forrása lehet, ha súlyosan el van hanyagolva egy gyermek. Az olyan gyerekeket, akiknek nem voltak szülei vagy egy bántalmazó környezetben nőttek fel, sokkal jobban megviseli a stressz, és sokkal rosszabbul reagálnak a krízishelyzetekre, mint az egészséges környezetben felnőtt társaik.

Nem vagy a szavak embere? Semmi gond, ezt a terápiaformát neked találták ki

Gondjaik lehetnek a tanulással, a beilleszkedéssel, az indulataik és a kapcsolataik kezelésével, valamint sokkal szorongóbbak vagy épp agresszívabbak lehetnek. Súlyosabb esetben képtelenek a tanulásra, később a munkavégzésre, így szerhasználathoz folyamodhatnak, és munkanélküliek is lehetnek. Nagyon súlyos kórképeknél, pszichiátriai betegek vagy büntetett rabok esetében szinte mindig valószínűsíthető, hogy a gyerekkorban nem volt meg az a biztonságos szociális közeg, amelyre minden gyermeknek szüksége lenne.

Mikor jön el az az idő, hogy a gyermek nekiáll kérdezősködni akár az apja kilétéről, hollétéről, vagy arról, hogy miért nincsenek együtt a szülei, mint egy „normális” családban?

A gyerekek sokat kérdeznek, és sokkal korábban, mint várnánk vagy szeretnénk, ráadásul sok esetben meglehetősen nyíltan kérdeznek bele a dolgok közepébe – legyen szó olyan kényes témáról, mint a halál, a szex, vagy épp az apa hol- és kiléte. Egy három-négy éves gyerek simán belekérdezhet már ilyesmibe, mert érdekli őt a téma egész egyszerűen.

Sokszor ez egy ártatlan kérdés persze, amit a puszta kíváncsiság vezérel, mert bennük nincsenek még gátlások ezen a téren. Érdemes tehát előre felkészülni, hogy mi lesz a válaszunk egy ilyen helyzetben.

Mi ilyenkor a helyes válasz? Az igazat kell mondani, vagy meg kell kímélni egy esetleges csalódástól?

Csak annyit érdemes elárulni, amennyit értelmileg és érzelmileg is fel tud még dolgozni. Lehet ugyanis, hogy megérti, de érzelmileg túl sok lenne az információ még neki, de persze a fordítottjára is lehet példát találni. Minden eset egyedi, így szülőként ránk van bízva, hogy mikor, mennyit mondunk el nekik. Ha bántalmazás vagy haláleset van a háttérben, érdemes jól meggondolni, hogy mit és hogyan mondunk el; egy válás esetében már valamivel könnyebb dolgunk lehet.

Fontos ugyanakkor, hogy túl sokáig azért nem tarthatjuk „balladai homályban” a gyereket, mert rengeteg mindent megsejthet, és ha nem tudja még logikusan kikövetkeztetni a valóságot, akkor a fantáziájával fogja kipótolni a hiányzó részeket, ami könnyen nagyobb károkat okozhat, mint a valóság megismerése, és így a fejlődésére is komolyabb hatással lehet. Például, ha nem mondjuk el neki, hogy hogyan lesz a kisbaba, akkor azzal szexuális szorongást válthatunk ki belőle, mert a gyerek rémtörténeteket találhat ki, vagy épp a többi gyerektől hallhat ilyeneket.

A szülői kapcsolatok terén is érdemes az igazat mondani a gyerek értelmi és érzelmi szintjéhez alkalmazkodva, mert ha túl későn mondjuk el neki, akkor az szintén befolyásolhatja a személyiségfejlődését, és a bizalmi kapcsolatot is megtörheti a szülő és a gyerek között, hiszen átverve érezheti magát. Ez történhet akkor is, amikor egy gyerek túl későn tudja meg, hogy örökbe fogadták. Hiába szerették és gondozták, ez egy megváltozott felállás lesz számára, ami traumatikus élménnyé is válhat. Ugyanez a helyzet egy nevelőapa esetében is.

Dobó Kata: A pihenés, a külső és belső hidratálás is nagyon fontos része az életemnek

A filmekben számos példa van arra, hogy egy gyerek vagy épp felnőtt útra kel, hogy megkeresse az igazi szüleit.

Az ilyen esetekben leginkább a kíváncsiság dominál, és egyfajta megfejtendő rejtvény ez, mintsem az igazi apa felkeresése. Ilyenkor az ember nemcsak az apja kilétére kíváncsi, hanem azt is tudni szeretné, hogy miért nem volt jelen az életében. Hasonló történik akkor is, ha valaki lombikbébiként születik ismeretlen donortól, mert bár nincs cserbenhagyás, a kíváncsiság megmarad, hiszen olyan kérdésekre szeretne választ kapni az ember, hogy mennyire hasonlít a biológiai apjára, és mit örökölt tőle.