előfizetésem
Hírlevél
Nincs annyi aranyérem, ami kárpótol egy sportoló gyereket a szexuális visszaélésekért
Kevés, felemelőbb érzés van, mint egy sportteljesítményből kifolyólag a dobogó legfelső fokán állni. Az élsportolók krémje gyermekkorától fogva edzi magát a megmérettetésekre, amelynek kapcsán nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fejlődik. A sport a legtöbb gyerek életében örömforrás, kapcsolódási és fejlődési lehetőség, amely egy életre szól! A biztonságosnak hitt közeg azonban hamar szorongáskeltő helyszínné válhat, ha a gyermeket – a legfőbb cél, a győzelem érdekében – bántalmazás éri. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a gyermekünk számára a sport valóban a fejlődésről, nem pedig az egyszeri, vagy akár az életre szóló traumákról szóljon?
Miután a sportban szerzett élmények örök életre meghatározók maradhatnak, fontos, hogy a gyermekkori testmozgás biztonságos közegben történjen. Az utóbbi néhány évben egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amelyek a sportkluboknál történt visszaélésekről számolnak be. Hogyan előzhető meg a gyerekeket érintő zaklatás és mi a teendő, ha azt érzékeljük, baj van? Stáhly Kata pszichológussal, a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai vezetőjével vettük át a legfontosabb tudnivalókat.
Megtörni a lelket
„Emlékszem, rengetegszer ültünk úgy a padon a délutáni edzés előtt, hogy már előre feladtuk lélekben. Mert reggel annyira kihajtottuk magunkat, hogy délután már semmi esélyünk nem maradt az elvártak szerint teljesíteni a penzumot. Tök idegben ültünk a vízparton és azt találgattuk, vajon mit fogunk úszni, és hogy fogjuk azt túlélni? Kőbányán annyira tönkrevágtak minket, hogy nem telt el úgy edzés, hogy valaki ne sírt volna a medencében. Ha nem lett volna cél, hogy az edző megtörjön minket, miért csinálta volna?” – nyilatkozta 2021-ben Cseh László olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó arról, mik történtek vele és társaival gyermekkorában egy-egy „szimpla” edzésen.
Cseh László története korántsem egyedi eset: az elmúlt években számos olyan ügy került napvilágra a sajtóban, amelyekben sportolók mesélnek arról, a fejlesztésük érdekében miféle „nevelési eszközöket” vetettek be (gyermekkorukban, majd később felnőttként is) az edzők, vagy más sportszakemberek. Szepesi Nikolett még 2013-ban állt a nyilvánosság elé azzal, hogy Turi György edző többször is felpofozta, de hasonlóban volt része Martyna Trajdos judo-versenyzőnek is, akit a 2021-es tokiói olimpián „motivációs céllal” szintúgy felpofozott az edzője, mielőtt fellépett volna a tatamira. (Martyna egyébként később megvédte a trénert a rá zúduló népharagtól, „verseny előtti rituálénak” címkézve a vele történteket.)
A fizikai bántalmazás mellett előfordulnak szexuális visszaélések is a sportnövendékek között. (Nem csak felnőtt-gyerek, de gyerek-gyerek viszonylatban is.) 2018-ban a teljes amerikai közvélemény megdöbbent, amikor kiderült, hogy az Egyesült Államok gyermek- és felnőttkorú tornászait éveken keresztül zaklatta orvosuk, Larry Nassar. A visszaélések nemcsak a nőkre korlátozódnak: a Tour de France-győztes Sir Bradley Wiggins (aki 2004 és 2016 között öt olimpiai aranyérmet is szerzett) már felnőttfejjel beszélt arról, hogy 13 éves kora körül molesztálta az edzője. (Elmondása szerint az esetet máig nem tudta feldolgozni.)
Versenysport gyermekkorban: a szülőnek is idő kell ahhoz, hogy beletanuljon abba, hogy neveljen egy focista tehetséget
Az edző szerepe kiemelkedően fontos
Wiggins története tökéletesen példázza azt a mechanizmust, ahogy a legtöbb gyerek általánosságban elkönyveli magában a sportolói közegben őt ért bántalmazást. A NEMECSEK Program 2022-ben készített Sport Kutatása alapján elmondható, hogy a gyerekek legtöbbször nem ismerik fel, hogy ami velük történik, az bántalmazás: azokat a sport velejárójának tartják. Olyasmiként fogják fel, amit a cél érdekében „muszáj eltűrni”.
Stáhly Kata szerint ezért is nagyon speciális a sportolói lét: ebben a közegben ugyanis sokszor olyan módszerek is jóváhagyásra kerülnek, amelyek (például) szimpla iskola körülmények között felhördülést váltanának ki. Bár a sport legnagyobb kihívása valóban az, hogyan tudják a gyerekek kihozni magukból a maximumot, nem mindegy, hogy a határok kitolása milyen (mentális és fizikai) eszközökkel történik.
Ugyanakkor – húzza alá a szakértő –, nem érdemes különbséget tenni közeg és közeg között. „A bántalmazás az bántalmazás, teljesen mindegy, hol történik. Minden olyan magatartás, amely a gyermekek sérelmét eredményezi, vagy a biztonságos és egészséges fejlődésüket akadályozza, bántalmazásnak tekinthető.”
Mivel a sport célorientált kultúrájában hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről az alapelvről, a gyerek-edző-szülő „szentháromságban” különösen fontossá válik a szülő szerepe. A gyermek gondviselőjeként a szülő mint afféle fékező elem kell, hogy részt vegyen az egyenletben, különösen akkor, ha úgy érzi, szükség van a beavatkozásra.
Szólnék, de kinek?
Stáhly Kata szerint a visszaélések megelőzésének alapja, hogy a gyerek érezze: bármiről beszélhet a szülővel. „Fontos, hogy a gyereknek legyen tapasztalata arról, hogy szülőként tényleg lehet velünk olyasmikről is beszélni, amelyek – valamilyen módon – kényes témának számítanak.Legyen szó akár szexuális jellegű témáról, gyerek-gyerek közti konfliktusról, (tehát bullyingról), az online térben történő visszaélésekről, esetleg egy felnőtt-gyerek közti dinamika (túlzott) eltolódásáról.”
Versenysport gyermekkorban: megpróbálja, de meg is erősíti a gyerekeket és a családot a profi szintű versengés
A szakértő szerint szülőként általánosságban is lehet beszélni ilyesmikről a gyerekkel: nem az a jó módszer, ha szigorú tekintettel, azzal a felkiáltással ültetjük le a csemetét, hogy „na, most akkor mindent átbeszélünk a bántalmazással kapcsolatban...” (Többek között azért, mert félő, hogy a gyerek megijed a téma komolyságától, és kevésbé fogadja majd be az információt.)
„Egy szimpla hétköznap is sokszor adódik lehetőség arra, hogy behozzuk ezeket a témákat, és megtanítsuk a gyereknek azokat az alapelveket és határokat, amik – például – egy egészséges edző-sportolói viszonyban meg kell, hogy legyenek. Ugyanez érvényes a gyerek-gyerek közötti konfliktusok esetén, mivel a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a kortárs bántalmazás szintén egy nagyon fontos, és rendszeresen előforduló probléma, nem csak az iskolai, de a sportolói közösségekben is!” – hívja fel a figyelmet egy fontos részletre Kata.
A megelőzés tekintetében az is fontos, hogy az említett visszaélésekről közösségi szinten (óvoda, iskola, sportszervezet) is legyen diskurzus és konszenzus. „Jó lenne, ha a sportszervezetek is nyilvánvalóvá tennék, mit gondolnak az adott kérdésről, mit tesznek a bántalmazás helyzeteinek megelőzéséért, és hogyan fogják ezeket az eseteket kezelni. Még jobb lenne, ha nyílt diskurzus folyna erről például egy szülői értekezleten (hogy minden szülő számára világos legyen), pontosan hova forduljon, ha bármi gyanúsat tapasztal. Szuper lenne az is, ha a gyerekekkel foglalkozó egyesületek kezében lenne egy egyértelmű és mindenki számára hozzáférhető forgatókönyv azzal kapcsolatban, mit fognak tenni, ha felmerül a bántalmazás gyanúja!" – sorolja a kötelező köröket a szakember.
A pszichológus szerint érdemes arról a szcenárióról is beszélni, mit tegyen az edző, ha a gyerekek vele osztják meg az otthoni problémáikat. „Mi a helyzet akkor, ha otthoni bántalmazásról az edzőnek számolnak be? Vagy egy kortárs iskolai, komoly bullying helyzetről az edzőnek mesél a gyerek? A trénernek is segítség kell, hogy ilyen helyzetekben milyen feladata és felelőssége van!” – magyarázza Stáhly Kata.
A NEMECSEK Program szakértői egyébként – többek között – ilyesmivel is foglalkoznak: gyermekvédelmi útmutatók kidolgozásával nemcsak a konkrét krízis helyzetben, hanem a megelőzés apropóján is irányt tudunk mutatni a szervezeteknek. (A NEMECSEK szakértői dolgoztak már együtt a Szigetszentmiklós Női Kézilabda Sportegyesület U8 - U13 edzőivel és szakembereivel, de több önkormányzat, iskola és óvoda is az együttműködő partnereik között szerepel.
A szakértő szerint a szervezetek átláthatósága mellett ugyanilyen fontos lenne az edzők és minden más sportszakértő képzése is, hogy tisztában legyenek azzal, mi a megengedett viselkedési forma a gyerekek motiválását illetően, és mik ennek a szigorú határai. Jó hír, hogy ezen a téren azért történnek előrelépések: ma már az edzőknek kötelező részt venni gyermekvédelemmel kapcsolatos képzéseken is.
Ha megtörtént a baj...
Amennyiben azt érzékeljük, a sportolás során valamilyen módon bántalmazás érte a gyermeket, érdemes azt írásban jelezni annak az egyesületnek, amelynek foglalkozásain részt vesz. (A szakértő aláhúzza: az írásbeliség azért is fontos, hogy később legyen nyoma a „bejelentésnek”.)
„Ilyenkor az egyesület részéről az a normális reakció, hogy biztosítják a szülőt arról, komolyan veszik az aggodalmait, majd belső vizsgálatot indítanak az ügyben. Amennyiben szükséges, tovább lehet vinni a dolgot a szövetség szintjére is, durva visszaélés esetén pedig a rendőrség és a gyermekvédelem felé is jelezni kell a visszaélést,” – sorolja a legfontosabb lépéseket a szakértő.
„Nem abban akarok kiteljesedni, hogy az első helyen végeznek-e vagy sem” - az országos bajnok evezős Boros-ikerlányok édesanyjával beszélgettünk
Miután gyakori tapasztalat, hogy a sértett gyerekek általában csak egymás között beszélik meg, kit-milyen inzultus ért egy-egy edzésen (érkezzen az akár felnőttől, akár gyerektől), fontos lenne, hogy a gyerekek szempontjából is megvizsgálnánk azt a kérdést: kihez fordulhatnak akkor, ha nem reális opció számukra a szülő bevonása?
„A szervezetnek erre is kellene lehetőséget adni! Fontos, hogy ezt például írásban, név nélkül is megtehessék a gyerekek, ahogy – a Z generáció igényeit figyelembe véve – az is, hogy elektronikus ügyintézésre is legyen lehetőség.” A szakértő szerint mindez azért lenne fontos, mert elképzelhető, hogy a gyereknek még nincsenek konkrét szavai arra, hogy megfogalmazza, ami vele történt. „Annál nagyobb nehézség nincs, mint az, hogy a gyerek nem tud kinek szólni” – húzza alá Stáhly Kata.
A szakértő ugyanakkor rámutat: gyerekvédelem témában nagyon hiányoznak azok a kutatások, amelyekkel egyáltalán felmérhető lenne a probléma előfordulásának gyakorisága, a kezelési módszerek megléte vagy épp hiánya... (Hazánkban az elmúlt években összesen két, ilyen átfogó kutatás készült: az egyik 2014-ben az UNICEF megbízásából, a másik a már említett Sport Kutatás volt 2022-ben.) Kata szerint a változáshoz jó kiindulási alap lehet, ha helyi közösségek (például sportklubok vagy városi) szintjén foglalkoznánk a problémával, ugyanakkor társadalmi szinten is sok tennivalónk van még gyermekvédelem ügyben.
„Mindenkinek csak egy gyerekkora van. Vigyázzunk rá, hogy az olyan legyen, amire felnőttként is jó érzéssel gondol vissza!” – zárja a beszélgetést Stáhly Kata, és nem tudunk nem egyetérteni vele.