előfizetésem
Hírlevél
Nem tudjuk, miért nem jön a baba?
Ha késik a gyermekáldás, bizonyára nagy az izgalom, hogy nehogy valami komoly probléma álljon a háttérben. Ám ha okot nem találnak, de telik az idő, és még mindig nem érkezik a kisbaba, az is lehet épp olyan frusztráló.
Cintia harminckét éves, párjával több éve sikertelenül próbálkoznak, ez alatt az idő alatt nagyon sok orvosnál jártak a megoldást keresve. Olyan komolyabb fizikai elváltozást azonban, ami bizonyítottan gátja lehetne a várva várt kisbaba megfoganásának, sehol sem találtak.
„A gyerekvállalás nem verseny, és nem számháború” – mi történik, ha lejár a Babaváró türelmi idő, de még nincs baba? Szakértő válaszol
Baj, ha nincs baj?
„Egy év próbálkozás után kerestem fel egy neves nőgyógyászt a problémával. Mivel az orvos a laborleletben látható kisebb eltéréseken kívül mindent rendben talált, természetes hatóanyagú tablettákat ajánlott csak. Ezután újabb fél év telt el sikertelen próbálkozással, és úgy éreztem, érdemes más orvos véleményét is kikérnem. Így rögtön másfél évnél tartottunk, mire valaki érdemben elkezdett volna foglalkozni a problémával” - meséli Cintia. Dr. Tekse István, meddőségi specialistának, a Róbert Károly Magánkórház orvosának is az a tapasztalata, hogy gyakran nem részesülnek megfelelő ellátásban a meddőséggel orvoshoz forduló nők.
Az ajánlás szerint harmincöt év alatt egy év, harmincöt év felett pedig fél év sikertelen próbálkozás után érdemes egy párnak orvoshoz fordulnia.
Ilyenkor ajánlatos már eleve meddőségi problémákra szakosodott orvost vagy intézményt felkeresni, ugyanis ők sokkal komplexebben látják át a problémát, és egy-két hónap alatt elvégzik azokat a vizsgálatokat, amelyekkel a leggyakoribb problémákat ki lehet szűrni. Ha megvan az ok, azt azonnal el lehet kezdeni orvosolni, ha pedig úgynevezett idiopátiás meddőséggel állunk szemben (vagyis, amikor látszólag semmilyen konkrét ok nem áll a pár sikertelensége mögött), akkor tovább lehet vizsgálódni.
Nagyon fontos, hogy a lehető legkorszerűbb vizsgálatokat végezzék el, különben feleslegesen húzzák az időt. Például sokan nem tudják, de egy jó eredmémyt mutató hagyományos spermiogram még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az a spermium meg is tudja termékenyíteni a petesejtet. Erre már vannak speciális vizsgálatok.”
A szülés milyensége nem az anyaság fokmérője, mégis fontos, milyennek élted meg
Végül Cintia is eljutott egy olyan meddőségi specialistához, aki rögtön, több apró problémára is rávilágított a hormonháztartásával kapcsolatban és ételintoleranciával is diagnosztizálták. „Ekkor vált tisztává számomra, hogy egyszerre akár több ok is állhat a meddőség hátterében, és tovább tudtam menni olyan megfelelő specialistákhoz, akik a saját szakterületükhöz tartozó problémát kezelni tudták. Addigra genetikai és immunológiai vizsgálatokon is átestem, melyek eredménye szintén döntő fontossággal bírhat egy ilyen esetben.”
Konkrét problémát azonban végül nem találtak, és Cintiáék azóta már egy sikertelen beültetésen is túl vannak. „Egy bizonyos szinten örültem, amikor az apróbb problémákra fény derült, hiszen, bár közvetlenül egyik sem okozhat meddőséget, mégis jó volt tudni, hogy van min javítani. Addigra ugyanis rengeteg sikertörténetet is hallottam, amelynek része volt valamilyen probléma és egy sikeres orvosi beavatkozás. Emiatt sokszor éreztem, jobban örülnék akár egy komplikáltabb, de orvosolható problémának is, mint annak a tehetetlen állapotnak, amiben vagyok. Természetesen vannak olyan nehéz orvosi esetek, amit nem kíván magának az ember."
„Ne sírjon, anyuka, majd lesz másik” – a nehezített fogantatás érzelmi megpróbáltatásai
A lelki oldal
A hosszú évek óta tartó meddőség esetében óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy lelkileg milyen terheket ró ez egy párra. Cintia is keresett terápiás segítséget, ami nagyon sokat segített neki. „Az európai szakmai protokoll része, hogy a mesterséges megtermékenyítő eljárásokban részt vevő pároknak automatikusan pszichológiai segítséget is nyújtsanak, hazánkban azonban ez sajnos nem bevett szokás.
Statisztikák szerint a meddőséggel küzdő párok a esetében pszichés problémák akár a 25-60%-ot is elérhetik. Természetesen itt nem feltétlenül lehet tudni, hogy a meddőség okáról vagy következményéről van-e szó, de ha azt vesszük figyelembe, hogy akár egy enyhe depresszió vagy szorongás is okozhat olyan hormonális elétéréseket, amelyek hatására nehezebbé válik a beágyazódás, de akár a peteérés is elmaradhat az adott hónapban, beláthatjuk, hogy mennyire fontos lenne a meddőség lelki oldalával is foglalkozni" - mondja Dr. Török Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
Ha egyik félnél sem találják meg a meddőség konkrét okát, akkor rendszerint a pár női tagja az, akinek újabb és újabb orvosi vizsgálatokon kell részt vennie, és ő az, akinek a szervezete „elszenvedi” a mesterséges megtermékenyítő eljárások gyakran kellemetlen hatásait, így rájuk különösen nagy teher hárul. „A két nemnek eltérő is a megküzdési stratégiája ilyen esetekben. A cél mindenképpen az lenne, hogy a két fél együtt birkózzon meg a problémával, és képesek legyenek empatizálni egymással” - magyarázza Török Zsuzsanna, hozzátéve, hogy az sem mindegy, hogyan működött együtt a pár korábban, mennyi krízist oldottak már meg együtt, milyen az egyes felek önbizalma, de a környezet támogatásának mértéke vagy éppen annak irreális elvárásai és a pár anyagi helyzete is sokat számít.
One more like: A megszégyenítés úgy látszik, hogy csak a női karakternek jár
„Az évekig tartó sikertelen próbálkozások nagyon erős érzelmeket hozhatnak felszínre, különösen, ha ehhez társul a pár vagy a környezet részéről egyfajta elvárás, hogy »gyereket kell csinálni«, ahhoz, hogy valaki nőnek, férfinak, vagy egy "igazi" család tagjának érezhesse magát. A frusztráció, az önvád, az önbecsülés csökkenése hangulati nyomottsághoz, szexuális diszfunkciókhoz is vezethet, ami újabb problémák melegágya. Éppen ezért nagyon hasznos egy támogató terapeuta, aki ítélkezéstől mentesen, mély empátiával és türelemmel segíti a egyént vagy ideális esetben a párt.”
Felmerülhet a kérdés, hogyan segíthet a környezet? Cintia elmondása szerint ebben az állapotban ő leginkább azt igényelte, hogy a családja és a barátai ne kezeljék másképp, egyfajta betegségtudatot kialakítva benne. „Az idő előrehaladtával többen kérdezték azt is, hogy gondolkodunk-e örökbefogadáson. Természetesen tudom, hogy ez egy nagyon jó esély mindkét félnek arra, hogy szerető családként élhessenek, viszont ez a kérdés akaratlanul is azt érezteti az érintettel, hogy már a környezete is lemondott az esélyről, hogy saját gyermeke lehessen. Erről pedig nagyon nehéz lemondani, és úgy érzem, az embernek megvan hozzá a joga, hogy ehhez a vágyához ragaszkodjon.”
