előfizetésem
Hírlevél
Megtudtál valamit, amit nem kellett volna: így dolgozhatod fel a családi drámát
Sajnos bárkivel megeshet és bármikor, hogy fény derül egy olyan családi titokra, amit elsőre – és még akár nagyon sokáig – nem vesz be a gyomra és igazán azt érzi, hogy egy világ omlott benne össze. A kérdés az, mit lehet ilyenkor tenni?
Mindannyian hallottunk már ilyen sztorikat: 30 év után derült ki, hogy akit az apjának hitt, valójában nem is az. Az anyja nem elutazott, hanem igazából börtönben ül. A nagypapa náci tiszt volt a második világháború idején és rengeteg ember haláláért felelős. A kedves nagybácsi, akinek a feje fölött glória lebegett, valójában szexuális zaklató. Ezek a sztorik mindig addig érdekesek, amíg nem velünk történnek, de mi a helyzet akkor, ha mi válunk egy ilyen történet főszereplőjévé?
El kell ismerni, hogy sokk ért
Rettenetes lehet a felismerés, amikor azt ember egész életében egyke volt, majd kiderül, hogy van három másik testvére, akit gyerekkorában örökbe adtak. Amikor napvilágot lát egy elsöprő családi titok, olyan érzés lehet, mintha az ember egész világa a feje tetejére állna. Hirtelen megkérdőjeleződik a saját identitása, az emberismerete, a családja alapja, miközben veszteség érzésével is szembe kell néznie, ha teljesen összetörik egy kép egy olyan személyről, akiről azt gondolta, jól ismeri.
Ilyenkor egyesek teljesen összetörnek és cselekvőképtelenné válnak, még a gondolkodás is nehezükre esik, mások viszont azonnal rendben akarják hozni valahogy a dolgot, hogy ne sérülhessen az identitásuk vagy éppen a biztosnak hitt világuk. Ám a legjobb stratégia azután, hogy tudomásunkra jutott egy pusztító családi titok, hogy nem teszünk semmit. Hagyjuk egy kicsit leülepedni az érzéseket, mielőtt bármit is reagálnánk. A családi titkok felfedezése az első hullám a megrázkódtatások és küzdelmek viharában.
A tudat alatt követett mintákról és önszeretetről szóló norvég dráma, amelynél aktuálisabbat aligha látsz: pszichológust kérdeztünk a Szerethetőről
„Határozottan jó ötlet megállni és levegőt venni” – mondja Greg Markway pszichológus. Azt mondja, számos érzelmet érezhetünk ilyenkor – idegesség, elveszettség, düh, gyász, undor és ezek teljesen normálisak. „Hagyd magad érezni és elfogadni az érzéseket."
Ismerjük meg a teljes történetet, mielőtt reagálnánk
Nem árt szem előtt tartani azt, hogy ezeket a titkokat gyakran azért őrzik meg, hogy megvédjék a családtagok érzéseit, lelki békéjét, és természetesen sokan szégyenérzetből titkolják el a történteket. Ettől függetlenül ezeknek a titkoknak a kiderülése bizalmi problémákhoz, identitásválsághoz, szorongáshoz, szégyenérzethez vezethet.
„Ez mindenképpen olyan, mint egy villámcsapás, ami alapvetően megrázza az illető identitását és világnézetét. Az, amiben idáig hitt, egy csapásra átíródik. Az első reakció ilyenkor a sokk, a tagadás, a düh. Düh a családtagokkal szemben, amiért eltitkolták, nem mondták el, és ha ez egy szégyellni való dolog, akkor szégyenérzet is társulhat a haraghoz. Utána elkezdi feldolgozni az illető és ilyenkor jó, ha tud erről a családtagokkal beszélni, hogy megismerje jobban az egész történetét, hogy pontosan mi és miért történt” – mondja Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta.
Krista Driver házasság- és családterapeuta pedig azt mondja, amíg nem ismerjük a teljes történetet. „Ne hozzunk semmilyen életet megváltoztató döntést. Ne adjuk el az otthonunkat, ne szakítsuk meg a kapcsolatot az édesanyánkkal, ne mondjunk fel a munkahelyünkön, és ne hajtsunk végre semmilyen jelentős változtatást.”
Így segít az önreflexió a gyász feldolgozásában
Miután megismertük a teljes igazságot, azután is érdemes időt adni magunknak ahelyett, hogy villámgyorsan felszámolnánk a kapcsolatot, az eddigi életünket vagy egyáltalán bármit is tennénk. Nagy lehet a kísértés a hirtelen felindulásból hozott döntések meghozatalára, amiket később megbánhatunk. Viszont, ha néhány nap, akár hét után is ugyanazt érezzük, akkor szívünk joga azt cselekedni, amit a legjobbnak ítélünk.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Beszéljünk róla és szükség szerint kérjünk támogatást
Attól még, hogy egyszer vagy akár tízszer átbeszéljük az érintettekkel a történteket, még nem jelenti azt, hogy sikeresen feldolgoztuk és helyreállt a világunk. „Jót tesz, ha átbeszéli az egészet egy baráttal – akire rá meri bízni a titkot - vagy terapeutával. Mindenképpen tanácsos beszélnie az érzéseiről vagy leírni őket, és idővel beépül az identitásba vagy elfogadja a történteket. Ha szívből nem is fogadja el, de legalább a tényt, ami adott, mert nem tud rajta változtatni” – teszi hozzá Gazdag Enikő.
Az, akiknek a tudomására jut egy családi titok, tehetetlennek és magányosnak érezheti magát. Bár jól eshet kibeszélni magunkat egy baráttal vagy rokonnal, hacsak nem éltek át hasonlót, nem biztos, hogy képesek megérteni az érzéseinket, vagy megfelelően kapcsolódni hozzánk. Ilyenkor bölcs dolog egy közösséghez fordulni, akik átéltek már hasonló megrázkódtatást. Ezzel együtt ajánlott lehet terapeuta segítségét is kérni, aki szakszerű támogatást nyújthat.
Minden egyén másképp reagál traumára és minden, amit érez, rendben van. Nincs jó vagy rossz út. Ilyenkor szinte mindenki kibillen az egyensúlyából. Vannak, akik nyugodtan veszik a dolgot, mások pedig túlterheltnek, levertnek érzik magukat. Nem szokatlan egy ilyen felfedezés után a rosszkedvűség és zavarodottság érzete, mi több, koncentrációs vagy alvási nehézségek adódhatnak. Ezek az érzések normálisak, és valószínűleg elmúlnak, ahogy elmúlik a sokk. Ha azonban elhúzódnak, kockázatos vagy zavaró magatartást váltanak ki, esetleg megzavarják napi tevékenységeinket, mindenképpen célszerű szakértőhöz fordulni.
Minden vágyam, hogy gyermekem legyen, mégis rettegek az anyaságtól
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a családi titoknak a hatását. Ha elnyomjuk vagy eltemetjük ahelyett, hogy kitalálnánk, miként építsük be őket az életünkbe, később komoly lelki problémákkal találhatjuk szembe magunkat. Meg kell küzdeni a kísértéssel, hogy homokba dugjuk a fejünket.
A megbocsátás felé vezető út
Az egyik legnagyobb küzdelem, amikor a titkok kiderülnek, az elárultnak érezzük magunkat. Mindannyiunkat árulták már el legalább egyszer az életünk során. De más, amikor a család árul el bennünket – szeretteink, akik közelről ismernek minket, és akikre úgy gondoltuk, hogy rábízhatjuk biztonságunkat és jólétünket – így fájdalom leírhatatlan lehet. Bármit is vett el tőlünk a titok – bizalom, magabiztosság, biztonság, nyugalom – azt meg kell gyászolni.
Helyezzük magunkat a másik személy helyébe. Gondoljuk át, miért tette azt, amit, miért titkolózott annyit és mi mit tettünk volna a helyébe. Nem kell mindenáron felmenteni, hiszen a titok az titok. Egyszerűen csak próbáljuk a nagyobb képet nézni, és megbékélni azzal, hogy ők is emberek. A megbocsátás, illetve az elfogadás az az egyetlen módja annak, hogy képesek legyünk túltenni magunkat a történteken és előre nézzük, ám ez időbe fog telni, akár évekbe, és ezt szintén el kell tudni fogadni.
