Amikor mindened megvan, mégis szenvedsz? De van hozzá jogod?

Van, hogy látszólag minden rendben van körülöttünk – mégis ürességet érzünk belül. A depresszió nem válogat, nem kímél státuszt, életkort vagy vagyoni helyzetet. Egyre többen küzdenek vele csendben, miközben kívülről erősnek tűnnek. Mi állhat a tartós rosszkedv hátterében, és hogyan ismerhetjük fel, ha már nem „csak” rossz napokról van szó? A cikkben utánajárunk, mikor van szükség valódi segítségre – és miért fontos, hogy a lelki egészség legalább annyira fókuszban legyen, mint a testi.

Az életünkkel kapcsolatos elégedettség fokmérője mindenkinél más tartományban mozog. Van, aki a legapróbb, leghétköznapibb dolgoknak is tud örülni, és akad, akinek semmi sem elég. A kevesebb néha több – de van, hogy a több is édeskevés. S bár sokszor tényleg igaz, hogy egy sokadik új cipő vagy egy utazás minden bajra gyógyír lehet, előfordul, hogy ezek is csak ideig-óráig okoznak boldogságot. Nem ritka ugyanis, hogy az érzelmi lehangoltság erősebb, mint mindaz, amit a magunkénak tudhatunk.

Mentális egészség: már nem tabu, hanem trend

A mentális egészséggel foglalkozni manapság már egyáltalán nem számít cikinek – sőt, szinte trend lett a saját magunkkal folytatott belső munka. A Covid nagymértékben hozzátett az emberek szorongásához, hiszen a kilátástalannak tűnő helyzet, teljesen érthetően, nyomta rá a bélyegét a mindennapokra. Bár a járványveszély mértéke nagymértékben csökkent, a gazdasági helyzet és a világ hirtelen, követhetetlen változásai ma is okot adnak az elkeseredésre.

A traumafeldolgozás új iránya: ismerd meg a brainspotting módszert

A depresszió nem válogatós – akkor is tapasztalhatjuk, ha irigylésre méltó életünk van, és semmiben sem szenvedünk hiányt. A WHO szerint világszerte 280 millió embert érint. A depresszió több hétig, vagy akár hónapokig is elhúzódó állapot, amely lehangoltsággal jár együtt, és nagyban befolyásolja az életünk minőségét. Az érintett személynél mindennapossá válhat a szomorúság, elveszítheti a motivációját, és úrrá lehet rajta az önbizalomhiány is.

Ha éppen nem vagyunk a topon, gyakran mondjuk, hogy „depis vagyok”. Mintha ez lefedné és megmagyarázná az éppen aktuális állapotunkat. De a pillanatnyi rosszkedv szerencsére nem lehet oka komolyabb következtetések levonásának!

„Attól, hogy valakinek akár hosszabb távon is rossz a hangulata, klinikailag még nem nevezhető depressziósnak. Kórossá akkor válik, ha ez az állapot nemcsak az alapvető hangulatát határozza meg, hanem a mindennapi tevékenységeit is akadályozza” – mondja Dr. Nikolics Lilla pszichológus.

Nem számít kirívó esetnek, ha életünk egy rosszabb periódusában, esetleg egy tragikus eseményhez köthetően szenvedünk lehangoltságtól. De ha ez az állapot állandósul, azt nem szabad félvállról venni. Nem ritka, hogy örökletes tényezők, vagyis hajlam is kiválthatja, de gyakori az is, hogy különböző eredetű félelmek, szorongások, aggodalmak állnak a háttérben.

A boldogság illúziója: kívülről minden rendben

Aki jó fizikai állapotban van, egészséges, sikeres a munkahelyén, van otthona, pénze, támogató család és barátok veszik körül – vagyis mindene megvan –, arról azt gondoljuk, hogy „nincs joga” szomorúnak lenni. Pedig számtalan helyzet van, amely a legideálisabb körülmények között is kiválthatja a tartós rosszkedvet. Ilyen lehet egy gyerekkori, fel nem dolgozott trauma, ami a jelenben újra aktiválódik. Okozhatja új közösségbe való beilleszkedés nehézsége, ismeretlentől való félelem, korábbi sérelmek, megfelelési kényszer vagy akár a túlzott maximalizmus is.

Egyáltalán nem ritka a szezonális depresszió, azaz a SAD (Seasonal Affective Disorder), amely a napfény hiányával függ össze. Ez általában a téli hónapokban erősödik fel: a szürkeséggel együtt csökken az energiaszint és a kedélyállapot is. Tavasszal viszont visszatér az életkedv és a motiváltság.