előfizetésem
Hírlevél
Lehetőség, nem pedig krízis: Így éld túl az életközepi válságot
Az élet közepe nem csak egy szám – hanem fordulópont. Sokan hirtelen találják magukat egy ismeretlen lelki tájon, ahol új kérdések születnek, régi válaszok elhalványulnak. De vajon valóban válság, ami ránk tör negyven után, vagy inkább egy mély átalakulás, egy lehetőség az újratervezésre? Cikkünkben utánajárunk, mi zajlik bennünk ebben az időszakban, különösen nőként – és hogyan lehet mindezt eséllyé formálni.
A negyven és hatvan év közötti korosztálynál egyre nagyobb számban fordul elő az életközepi válság. Sajnos az élet igazságtalan: sokkal több nőt, mint férfit érint a probléma. A midlife crisis bejelentkezés nélkül érkezik, és durván arcul csap: az énképre, az önbizalomra, az érzelmekre és a mindennapi életre is kihatással lehet, ha nehezen tudunk megbirkózni az átmenettel.
A nők különösen érintettek – De miért?
Egy kerek születésnap kiváló alkalom a számvetésre, és bizony sokan érzik úgy, hogy nem ott tartanak az életben, ahol ezt korábban képzelték, tervezték. Ez nemcsak a karrier esetében igaz, gyakran a magánéletben is ebben az időszakban érkezik legtöbbször az elbizonytalanodás: vajon tényleg mindent így akartunk-e… És ha nem, akkor van-e út másfelé is?
Építik vagy rombolják az életünket a tudatalatti döntéseink?
Míg nagyanyáink idejében egy ötvenes nő még öregnek számított, ez ma már koránt sincs így. Sőt, egyre gyakrabban felismerik a nők, hogy erre az időszakra egy új kezdetként is lehet tekinteni, és a korábbi játékszabályokon lehet lazítani, változtatni. Egy ötvenes nőnek általában már kamasz a gyermeke(i), aki nem szorul folyamatos pátyolgatásra, az így felszabadult időt pedig van lehetősége magára fordítani.
Alapvetően a kor ma már semmiben nem akadály, sőt, vannak dolgok, amelyeknek nincs is valós létjogosultsága a húszas, harmincas években. Nemcsak világviszonylatban, itthon is egyértelműen érzékelhető az utóbbi időben a tendencia, amikor hatvan, sőt hetven körül kezd valaki új karrierbe, vállalkozásba, ahelyett, hogy a nyugdíjazásig hátralévő idejének a centijét vágná.
Újratervezés negyven felett – Van élet az első félidő után is
A negyven–hatvan évig tartó időszakban nem is az éveink száma a legkegyetlenebb, hanem amikor felismerjük, hogy az életünk felén már szinte biztos, hogy túlvagyunk. Nem mindenkinek könnyű ezzel a megváltozhatatlan ténnyel szembenézni, megbékélni pedig talán még kevésbé. És a krízis nem is a fiatalság mindenáron való hajszolásából fakad, sokkal hangsúlyosabb, ha úgy érezzük, semmilyen értelmes, tartalmas dolgot nem vittünk véghez, és vajon a hátralévő idő elég lesz-e letenni valamit az asztalra.
Magyar applikáció segíti a mentális egészséget
Már ha van még a közelben asztal, ugyebár. S ha igen, akkor lesz-e elég erő, egészség, türelem, idő és motiváció a továbblépéshez. A helyzetet nagyban árnyalhatja, hogy az egészségi állapot is változik, számos betegség – rosszabb esetben a fizikai hanyatlás kezdete – is ehhez az időszakhoz köthető.
Testi és lelki átalakulás – Hogyan készüljünk rá tudatosan?
„Először is érdemes újraértelmeznünk ezt az életszakaszt. A korábban sokszor ijesztően csengő midlife crisis kifejezést ma már egyre gyakrabban váltja fel a midlife passage, azaz az életközépi átmenet elnevezés. Ez a szóhasználat pontosabban tükrözi azt, hogy nem feltétlenül krízisről van szó – sokkal inkább egy természetes és értékes átalakulásról, lehetőségről” – mondja némileg nyugtatóan Dr. Gulácsi Bernadett master coach, mediátor, a Coaching & Love Akadémia alapítója.
„Ez az időszak arra hív, hogy megálljunk egy pillanatra, és tudatos önreflexióval ránézzünk az eddigi életutunkra. Mi az, ami működik? Mi az, amit másként szeretnénk? Hol veszítettük el önmagunkat – és hol találhatunk újra rá? Ugyanakkor nemcsak visszatekintésről van szó, hanem előrenézésről is. Arról, hogy megtervezhetjük, hogyan szeretnénk élni a következő tíz–húsz–harminc évben.
Milyen kapcsolatokban, milyen munkában, milyen napi rutinban tudnánk igazán önazonosak és boldogok lenni?
A szakember szerint fontos megértenünk, hogy ez a változás nemcsak lelki, hanem testi szinten is zajlik. A hormonális változások természetes velejárói ennek az időszaknak, így az életmódváltás – legyen szó egészségesebb étkezésről, rendszeres mozgásról vagy minőségi alvásról – kulcsfontosságú lehet abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A mindfulness eszközei – például a tudatos jelenlét gyakorlása, légzőgyakorlatok, meditáció – segítenek abban, hogy megtaláljuk a belső egyensúlyt, és ne csak túléljünk, hanem újra éljünk.
„Nem akarok tökéletes nő lenni”
Bernadett azt is hangsúlyozza, hogy bár a belső munka elengedhetetlen, nem kell egyedül végigmennünk ezen az úton. Egy segítő – coach, terapeuta vagy mentor – támogató jelenléte felgyorsíthatja a tisztánlátást, segíthet átdolgozni a múlt mintázatait, és abban is partner, hogy rátaláljunk új céljainkra, örömforrásainkra, hivatásunkra. „Az életközepi átmenet nem a vég kezdete – hanem egy új fejezet nyitánya. És ez a fejezet lehet mélyebb, színesebb és szabadabb, mint bármelyik korábbi” – mondja a szakértő.
Az életközepi időszak nem a vége valaminek – hanem egy ajtó a következő, akár legautentikusabb önmagunkhoz. Bátorság kell hozzá, hogy szembenézzünk az idővel, a kérdésekkel, a hiányérzetekkel – de ebben rejlik a szabadságunk is. Ha hajlandók vagyunk lelassulni, újraírni a szabályainkat, és az önreflexióval erőt kovácsolni a tapasztalatainkból, akkor nem csak túlélnünk lehet ezt a szakaszt – hanem újra igazán élni.