előfizetésem
Hírlevél
A nők hatvan százalékát zaklatták már futás közben
A futás mindenkié – szól időről időre a különféle szervezetek felhívása, amelynek célja, hogy a nőknek ne kelljen félni a minimum szóbeli zaklatástól. Egy brit felmérés szerint a nők hatvan százaléka szenvedett már el szexuális tartalmú vagy testképre utaló megjegyzéseket, az Adidas adatai szerint pedig a nők kilencvenkét aggódik a biztonsága miatt, amikor futni megy. Mennyire biztonságos a szabadtéri sportolás?
A XXI. század minden korábbinál fontosabbá tette a sportolást, az egészséget és a fitt életformát. A legegyszerűbb, legtöbbek számára elérhető és legolcsóbban (is) űzhető sportolási forma pedig a futás. Világszerte nők ezrei vesznek futócipőt a nap folyamán, főként reggel vagy délután, de az estéket kevesen preferálják. A korán sötétedő téli hónapokban ezért a szabadtéri futás problémákba ütközik.
A legszabadabb sport a legmagasabb félelmekkel
Az Adidas kilenc országban végzett felmérése szerint nők kilencvenkét százaléka aggódik a futás közbeni biztonság miatt. A megkérdezettek több mint kétharmada tesz biztonsági óvintézkedéseket, például halkan hallgatja a zenét, hogy hamarabb tudjon reagálni a veszélyre, férfi partnerrel fut, folyamatos nyomkövetést kapcsol be a telefonján, illetve megmondja rokonainak, barátainak, hogy mikor ér merre indul és mikor haza, de
olyan is van, aki egyenesen a karjára szíjazott paprikasprével sportol.
A Runner’s World felmérése csak kicsit mutat jobb számokat. Itt a nők hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy zaklatták őket futás közben, huszonöt százalékuk számolt be rendszeresen szexista megjegyzésekről és nem kívánt szexuális felajánlásokól, hat százalékuk pedig kifejezett élet elleni fenyegetésről. Mindezek alapján tizenegy százalék hagyott fel teljesen a futással, harmincnégy százalék csak nappal sportol, ötvennégy százalék ki mer menni este is, de csak kivilágított környékre, és csak nyolc százalék mondta azt, hogy a körülményektől függetlenül bárhol mer futni.
Felfelé zuhantam és így lett a bukás életem legjobb döntése
A zaklatásnak számos formája van, a leggyakoribbak a szexista megjegyzések. Szakértők felhívják a figyelmet, hogy ezekben az esetekben nemcsak az akut megjegyzés vagy felajánlás a probléma, hanem hogy minden progresszivitás ellenére elfogadott az áldozat hibáztatása.
Tehát ha valaki feszülő jóganadrágban fut és nem mackónadrágban, illetve sportmelltartóban és nem óriáspólóban, akkor a szexuális zaklatás mellett azt is megkapja, hogy „magának köszönheti”, hiszen „kihívóan” öltözködött. És még örülhet, ha a verbális erőszak nem fordul tettlegességbe, ugyanis harminckilenc százalék tapasztalt visszatérő, ugyanattól az embertől származó zaklatást, huszonhat százalékukat követték is és tizenegy százalék konkrét fizikai bántalmazást is elszenvedett.
Ha viszont felveszi a mackónadrágot és az óriáspólót, akkor az alakja miatt kaphat megjegyzéseket. Testszégyenítésről a nők harminchárom százaléka számolt be, és a legfinomabb megjegyzések közé tartozott, hogy „Csak így tovább dagi!”
Mindennapos probléma
A zaklatás annyira elterjedt, hogy profi sportolók is beszámoltak hasonló élményekről. A korábbi walesi négyszáz méteres bajnok Rhiannon Linington-Payne, a brit olimpiai csapat korábbi sprintere, Hannah Brier és a gátfutó Lauren Williams többször edzettek közterületeken, amikor őket sem kímélték. Sarah McDonald, a brit csapat 1500 méteres futója pedig egyenesen sokkos állapotba került, miután egy motorkerékpáros férfi hátulról birminghami edzése közben.
Pszichológusok szerint hiába van adott esetben az áldozatnak előre kidolgozott stratégiája a hasonló helyzetekre, legtöbb esetben a nők úgy gondolják, hogy a legjobb választás, ha csendben maradnak. Ezt a metódust támogatja a közösségi médiában jól ismert alapelv is, hogy a trollt semmibe sem szabad venni, mert a reakciókból csak töltekezik. Számos nő számolt be arról is, hogy ha kiálltak magukért, akkor az utólag csak fokozta az átélt szorongást, és bizonytalanabbá tett, hogy vajon értek-e bármit a visszaszólással.
Leszámolás a people pleaser életérzéssel - Mondj végre nemet mások elvárásaira és igent önmagadra!
Katarina Polonska, az Oxfordi Egyetem társadalomtudósa szerint vannak kutatók, akik úgy vélik, hogy az egyetlen megoldás az önvédelem megtanulása. Tény, hogy az elmúlt évitizedekben az önvédelmi tanfolyamokon megsokszorozódott a női résztvevők száma. Polonska ugyanakkor a felhívja a figyelmet, hogy ez nem jó megoldás, hiszen ismét kizárólag a nőkről beszélünk, hogy nekik mit kell(ene) tenniük.
Megint a nők kerülnek hátrányba
Más szakértők is egyetértenek, hogy hosszú távú változást csak neveléssel lehet elérni. A migrációs hullám kapcsán gyakran kerül szóba, hogy a más kultúrkörből származó férfiaknak meg kell tanítani, hogy a nyugati kultúrában bármelyik nem, bármikor mondhat nemet (amit a másik félnek kötelessége tiszteltben tartani), és ez teljesen független az illető által viselt ruházattól. A probléma, hogy úgy tűnik a ruházat, illetve a nők tisztelete sok esetben a nyugati kultúrában szocializálódottak számára sem egyértelmű.
Éppen ezért szükség lenne a férfiak edukálására. Ez a fiatalabb generációk esetében szerencsére jobban jelen van, mint az idősebbek esetében. Segíthetnek az időről időre előkerülő nemzetközi futásbiztonsági kezdeményezések, ám ezek többnyire adott helyszínen fejtik csak ki hatásukat, így az átfogó nemzetközi tudatformálás terén még bőven van tennivaló.