előfizetésem
Hírlevél
„Visszatér az élet íze” - így szabadíthatod fel a szakrális csakrád
A szakrális csakra az a rejtett forrás, amely újraélesztheti a vágyat, az érzékiséget és a mélyen áramló női életerőt – ha hagyod, hogy újra szabadon folyjon. Készen állsz felszabadítani?
Egy patak partján állsz. A víz csobogása nyugtató, az áramlás természetes. Ugye, hogy a patak nem kérdezi, hogy „helyesen csobogok-e?”. Egyszerűen csak áramlik, ahogy neki jól esik. Benned is van egy ilyen áramlás: a női kreativitás, érzékiség, vágy és öröm természetes sodrása. Ez az energiafolyam a szakrális csakrád, amely ideális esetben szabadon lüktet benned.
De mi történik, ha valami elzárja ezt a patakot? Ha túl sok az elvárás, a megfelelés, a kontroll, a szégyen vagy a ki nem mondott érzések? Akkor ez a belső forrás elkezd kiszáradni. Egyre kevesebb örömöt érzel. A tested idegenné válik. A kreativitásod eltompul. És talán már nem is tudod pontosan, mikor éreztél utoljára igazi, gyomorból feltörő életörömöt.
A modern nő – bármennyire is felvilágosult, sikeres vagy tudatos – gyakran úgy él, hogy közben fokozatosan leválik saját mélyebb, női természetéről. A szakrális csakra, ez a finoman érzékeny energiaközpont, különösen hajlamos elakadni a mai, rohanó világban.
Ha blokkolt a szakrális csakra
A kreativitás, érzékiség és spontaneitás csak laza, befogadó térben tud megszületni. A túlzott tervezés, teljesítménykényszer, „fejből élés” éppen ezt a játékos, ösztönös energiát fojtja meg – ezzel pedig bezárja a szakrális áramlást is. „Ha elzáródott a szakrális csakra, akkor nem tud a testünkhöz kapcsolódni. Nem tud örülni, élvezni, ellazulni. Feszült, fáradt, kiégett és ingerlékeny. A szexualitás nem tápláló, inkább nyűg vagy elkerült téma. A kreativitás eltűnik. Az élet színei fakók lesznek” – emelte ki Németh Viktória, spirituális segítő, látó és médium.
Gyerekkorban a szégyen, a kontroll és az érzelmek elnyomása okozhatja a szakrális csakra blokkolódását a szakértő elmondása szerint. Ha ilyeneket hallunk, hogy „Ne legyél túl érzékeny!”, „Ne hisztizz!” – ezek belénk égnek. A szexualitás tabusítása is tudja ezt okozni. „Felnőttként a bántalmazás, az elutasítás, a megcsalás és a megalázás. Olyan élethelyzetek, ahol a nő nem lehetett önmaga” – tette hozzá a spirituális segítő.
Érzelmileg éretlen szülővel nőttél fel? Ezek lehetnek a párkapcsolati nehézségeid
Amikor az öröm nem talál utat
A női lélek úgy van megalkotva, hogy érezzen. Áramoljon. Örüljön. Alkosson. Szeressen. És mégis: sok nő ma úgy él, hogy ezek az állapotok kivétellé váltak. A mindennapi multitasking, az állandó teljesítménykényszer és az önmagunkkal szembeni kőkemény elvárások fokozatosan elfojtják a spontaneitást és az öröm természetes jelenlétét. A szakrális csakra – ez a gyönyörűen érzékeny, finom energiaközpont – nem a túlélés, hanem az élvezet tere.
De hogyan tudna örömmel megtelni valami, ami folyamatos szorításban él?
Az egyik legerősebb akadály a női térben a szégyen a szakértő elmondása szerint, amely belülről azt súgja: „Nem vagyok elég.” Ez a belső önítélkezés meggátolja, hogy megéljük saját méltóságunkat, vágyainkat vagy egyszerűen csak a jelen pillanat örömét. Ehhez társulhat a bűntudat érzése: „Nem érdemlem meg az örömöt.” Ez különösen akkor erős, ha valaki úgy nőtt fel, hogy az önmagáért való élvezet luxusnak vagy önzésnek számított. Sokan küzdenek a megnyílástól és sebezhetőségtől való félelemmel is. Az intimitás – akár fizikai, akár érzelmi – kockázatot hordoz, hiszen a valódi öröm gyakran együtt jár a teljes önátadással.
„A kontrollmánia egy másik gyakori blokk. Ha egy nő úgy érzi: „Ha elengedem magam, szétesik minden,” akkor nem hagy teret a spontaneitásnak és játéknak – pedig ezek az öröm természetes közegei. Végül, ott van a bizalmatlanság az élet áramlásával szemben. Amikor túl sok fájdalom és csalódás ért, könnyű bezárni a kapukat. Ilyenkor az öröm helyét átveszi a biztonság iránti görcsös vágy – de az élet igazi szépsége épp a kiszámíthatatlanságában rejlik” – fejtette ki Németh Viktória.
Ezek a blokkok nem gyengeségek, hanem túlélési mechanizmusok – de ha eljön az idő, gyengéden letehetők. És velük együtt újra megérkezhet az öröm is.
Párkapcsolat és intimitás ötven felett: beszéljünk végre az ő kihívásaikról is
A modern világ nehézségei állhatnak a háttérben
A mai nő élete tele van lehetőséggel – és ugyanennyi nyomással. Társ, anya, karrierépítő, barátnő, házi pszichológus, életmódguru és határidőzsonglőr egy személyben. Mindezt mosolyogva, csinosan, kiegyensúlyozottan, „jó energiákkal”. De vajon hol marad benne a játék, az érzékiség, a spontán öröm? „A nő ma egyszerre anya, dolgozó, szerető, háztartásvezető. Nincs tér az érzésekre, csak teljesíteni kell. A nő multitaskingban él, leginkább fejben. A teste sokszor csak „működik”. Nincs idő lassulni, érezni, csak lenni. A női ciklus ritmusát nem tiszteljük – inkább elnyomjuk” – tette hozzá a szakértő.
Először is: nem kell tökéletesnek lennünk a spirituális tanácsadó elmondása szerint. Nem kell azonnal meggyógyulnunk, teljesen felszabadulnunk vagy minden blokkot oldanunk. Elég, ha elkezdünk figyelni. Egy halk, gyengéd visszafordulás önmagunk felé – ennyi is elég ahhoz, hogy elinduljon bennünk valami.
Amikor újra élni kezdünk
Vajon mi történik velünk, ha elkezdünk újra kapcsolódni ahhoz a mély, ösztönös női áramláshoz, amit olyan sokáig elnyomtunk magunkban? „A kapcsolatokban mélyebb intimitást érhetünk el. Nem félelemből kapcsolódunk, hanem teljességből. A kreativitás újra megindul – akár írásban, akár életformálásban. Megjelenik a játékosság, a vágy, az áramlás. Az önértékelés belülről jön – nem a külvilágtól várjuk a visszajelzést. Egyszerűen: visszatér az élet íze”. Amikor újra megengeded magadnak, hogy érezz, élvezz, és szabadon áramolj – nemcsak a szakrális csakrád gyógyul, hanem te magad is elkezdesz hazatalálni önmagadhoz.
