előfizetésem
Hírlevél
A terv az volt, hogy 1-2 évig maradok: több mint tíz év múlva jöttem haza Hollandiából
Sokan kacérkodnak a gondolattal, hogy külföldre költözzenek. A döntés nehéz, hiszen nem egy repülőútra kell gondolni, hanem egy másik életre kell lélekben felkészülni. Adódhat azonban olyan helyzet, amikor vissza kell jönni.
Idegen környezetben az ember kénytelen gyorsan adaptálódni, és nem fennakadni egy-egy buktatón. Más ember lesz kint, hiszen az eltérő helyzetek más embert is kívánnak. Ennek megfelelően, aki külföldre költözik, szembesül egy új énjével is. Egy olyan fiatal nővel beszélgettünk, aki anyukája révén holland, így bár Magyarországon nőtt fel, Hollandiában ugyanolyan otthonosan mozog, a nyelvet pedig anyanyelvi szinten beszéli. Bori Anna egy évtizedet töltött Hollandiában, de egészségügyi okok miatt hazaköltözött.
Mikor költöztél ki?
2015 januárjában költöztem ki Hágába, még a pontos dátumra is emlékszem: január 11-én. A terv az volt, hogy 1-2 évig maradok. Hosszú idő lett belőle, több mint tíz évig maradtam. A legnehezebb az volt, hogy itthon hagyjam a családomat és a barátaimat.
Mennyire ismerted Hollandiát?
Gyerekkoromban sokat mentünk ki, mert anyukám révén vannak Hollandiában rokonaim. Sosem éltünk kint, de mindig tudtam, hogy egyszer szeretnék ott élni. Cegléden nőttem fel, pár budapesti évet követően indultam ki. Amikor kimentem, a nővérem már Hágában élt. Tudtam, hogy jó lesz ugyanabban az országban és városban lenni, mint ő. Szerettem volna kipróbálni a holland életet, megismerni, hogy honnan jöttünk, és 24 év után közelebb kerülni a személyiségem holland oldalához.
Milyenek a hollandok?
A hollandok nagyon elfogadóak, így én is sokkal nyitottabban tudtam viszonyulni a külvilág felé. Azt kell mondjam, hogy elsősorban én voltam más kint. Már gyerekként is sokat hallottam a szüleimtől, hogy felszabadultabb vagyok Hollandiában, mint itthon. Igazából ezt éreztem is, és szerettem oda járni, mert kint sok pozitív élményben volt részem. Átvettem az ottani mentalitást. Beleszerettem a holland kultúrába, ezért is maradtam kint ilyen sokáig.
Hogyan alakultak kint a kezdetek?
Számomra nagyon szerencsésen indult minden: barátokon keresztül nagyon gyorsan találtam munkát és pillanatok alatt elrendeződött az életem. Ugyan nagyon sokszor volt honvágyam, és éreztem, hogy mégis visszahúz Budapestre a szívem, de ennek ellenére ott maradtam. Rengeteget tanultam magamról és a szakmámról is.
A szívem mindig Budapesté marad, de soha nem költöznék haza Olaszországból
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Mivel foglalkoztál?
Itthon elvégeztem egy vendéglátói szakmenedzser OKJ-képzést a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán, és kint is ebben a szakmában dolgoztam. Már a nyári gyakorlatomat is Amszterdamban végeztem. Nagyon szerettem a munkámat. Nem bántam, hogy sokat kellett dolgoznom, akár heti 60 órát is vállaltam. Kezdetben egy kisebb szállodában dolgoztam, ahol a vendégek reggeliztetését intéztem. Később nagyobb, előkelő városi éttermekben dolgoztam.
Meg tudtam élni: kétszer annyi a fizetés kint, de persze minden sokkal drágább, így több a kiadás is. Jól megélni akkor lehet, ha valaki már egy magasabb pozícióban van. Jóléti társadalom, de persze ott is nehéz a megélhetés.
Könnyű volt kint barátokat szerezni?
Igen, nagyon közeli barátaim lettek kint, akikkel megmaradt a kapcsolat. A kollégáimmal is nagyon jó volt a kapcsolatom.
Hogyan alakult kint az életed?
Az első pár év nagyon élménydús volt. Sok munkával telt, biciklivel jártam mindenhová és szabadidőmben ki tudtam használni, hogy egy tengerparti városban élek. Azt tudni kell, hogy még 2009-ben volt itthon egy balesetem, amely hosszú időre beárnyékolta a mindennapjaimat: Budakeszin elütött egy motoros egy kereszteződésnél, ahol egy fa eltakarta a lámpát.
Utána hallottam, hogy azon a helyszínen napi szinten történnek balesetek. Amikor valaki áthalad a zebrán, ott ugyanis nem látszódik a lámpa. Anyukám várt rám, amíg én beszaladtam egy mosdóba egy étteremben. Kifelé jövet, amikor mentem át a zebrán, egy motoros balról nekem jött. Külső és belső bokatörést szenvedtem, két bordám is eltört. Kiderült, hogy van egy fémallergiám, ami miatt nem tudtak azonnal megműteni. A műtét közben vették észre, hogy hiányzik a lábamból egy csont, amit a csípőmből pótoltak. A baleset után sokáig épültem.
Évekig voltak hátfájdalmaim, de sosem lett rá megoldás. Már kint éltem Hollandiában, amikor egy nap a munkahelyemen egy nehezebb rekeszt meg kellett emelnem, és ahogy lehajoltam, már nem tudtam felállni. Begörcsölt a hátam, és tíz percig nem tudtam felkelni.
Andalúziában élnek, a kalauzaid lesznek – és lehet, hogy önmagadhoz is közelebb vezetnek
Mit mondtak a kinti orvosok?
Háromszor voltam háziorvosnál, neurológusnál, de úgy éreztem, hogy nem vesznek komolyan: nem kaptam időpontot MR-vizsgálatra, mivel azt látták, hogy tudok járni. Közben egyre romlott az állapotom: egy pár napra inkontinencia is kialakult nálam, nem tudtam lehajolni, vagy megmozdítani a lábamat. Hollandiában sajnos nem vizsgálták meg, hogy mi lehet a baj. Olyan rehabilitációs kezelésre küldtek, amely rontott az állapotomon. Súlyokat tettek a hátamra, és futópadra raktak, amit nem lett volna szabad.
Miért jöttél haza?
Akkor jöttem haza, amikor már egy idő után nem tudtam dolgozni. Vettem egy repülőjegyet, és itthon egy privát egészségügyi centrumban csináltak rólam egy MR-vizsgálatot. Akkor derült ki, hogy van két gerincsérvem. Akkor már aludni sem tudtam, minden pozícióban fájt a hátam, több mint tíz kilót fogytam a fájdalom miatt. Mentálisan teljesen tönkretett. Felkerestem egy ceglédi gyógytornászt, Sugár Szilviát, aki három hónap alatt helyretette a hátamat.
Újra dolgozom, nincsenek fájdalmaim. A gyógytornászom úgy látta, hogy az eredeti baleset okozta ezt a sok problémát, és felismerte, hogy nem egyenlő hosszúságúak a lábaim, ami szintén hozzájárulhatott a bajokhoz.
Hogy tervezed a jövőt?
Most itthon fogok maradni, de nem tudom, hogy meddig. Úgy jöttem haza, hogy lehet, hogy három hónapra, lehet, hogy három évre költözöm vissza. Más a magyar mentalitás, nem tudom, hogy hogyan alakul itt az életem. Számomra sokat jelent, hogy a családom körül tudok lenni, ez mindig Magyarország mellett fog szólni. Kettős állampolgár vagyok, így tudom, hogy bármikor visszamehetek.
Visszatekintve milyen tanácsot adnál annak, aki gondolkozik azon, hogy szerencsét próbáljon külföldön?
Az, hogy valaki kiköltözik külföldre, egy csodálatos dolog. Érdemes kipróbálni, hogy milyen egy teljesen más világban élni. Aki sosem élt kint, sokszor nem is tudja elképzelni, hogy mennyire színes a világ, és van Magyarországon kívül is élet – pedig van! Nehéz pillanatok lesznek, túl kell lépni a honvágyon, és jó esetben mindig vissza lehet jönni. Nem szabad félni, a kételyek ellenére mindenkinek azt tanácsolnám, hogy menjen: pozitív élmény világot látni!
