előfizetésem
Hírlevél
Imposztor-szindrómám van – de nem hagyom, hogy legyőzzön, és neked sem kell
Ismerős az érzés, amikor egy rosszul végződő munkavállalás után eluralkodik egy negatív érzés? Kételkedni kezdesz saját képességeidben, és folyamatosan attól tartasz, hogy a korábbi sikereid csupán a szerencsén vagy a véletlenen múltak, és nem a saját kompetenciáid eredményei voltak. Sötét gondolatok nehezítik a tisztánlátást, holott csak egy átmeneti mentális állapot nyomja rá bélyegét a mindennapokra, amely nem más, mint az imposztor-szindróma.
Számtalan fórumon, különféle megközelítéssel lehet megismerni ennek a pszichológiai hátterét, ezért manapság aránylag könnyű azonosítani és tudatosítani, de a megküzdés gyakorlati oldala még így is sokszor rejtélyes marad.
Amikor ráébredünk az imposztor-szindróma kibontakozására, akkor ritkán gondolunk arra, hogy ez tulajdonképpen egy kivételes alkalom egy önismereti és önfejlesztési túrához. Elvetemült hozzáállás lenne ez? Nem, hiszen az állapot okozta sebekre az egyik legjobb gyógyír foglalkozni magunkkal, átgondolni a megélt eseményeket, egy objektív látószöget magunkra erőltetve. Könnyű feladat az objektivitás?
Legyünk őszinték ebben is: kifejezetten nem. Gyakran előfordul, hogy egy segítő szakember is szükséges a folyamathoz, mert nem vagyunk képesek kellő távolságból szemlélni saját megéléseinket. Be kell ismerni, hogy az önmagukkal szembeni tárgyilagosság egyáltalán nem egyszerű, ellenben sok időt igénylő kihívás. Azonban, és mielőtt azt kezdenénk számolgatni, hogy hány alkalommal kellene időpontot egyeztetni egy coachhoz, karriertanácsadóhoz vagy esetleg pszichológushoz, érdemesebb áttekinteni, hogy milyen eszközök, módszerek állnak rendelkezésre, amelyekkel önmagunk is képesek vagyunk komoly lépéseket megtenni a gyógyulás felé.
Te tudnál választani Pedro Pascal és Chris Evans között?
Lépésről lépésre
Első lépésként észlelni kell a szindróma azon jellemzőit, amelyek alapjaiban hatással vannak az érzelmi állapotunkra. Tipikus, de elsőre nem kimondottan aggodalomra okot adó jellemző a másokhoz való hasonlítgatás. Gyakorta megtesszük ezt kötetlen beszélgetésekben, éppen ezért akkor érdemes jobban odafigyelni erre, amikor már érzelmi nyomást eredményez, stresszfaktorként lehet számontartani. Ezzel párhuzamosan jelentkező ismérv a sikerek lekicsinylése és gyakori elutasítása.
Ez is előfordulhat a szindróma kialakulása nélkül. Kórossá akkor válik, ha az elért eredmények kapcsán azt gondoljuk, hogy nem számítanak, nem olyan nagy dolgok, és bárki meg tudta volna csinálni a helyünkben. Másképpen fogalmazva, a szerénység csap át egy olyan gondolati sémára, ami elindítja a folyamatos elégedetlenséget, az önmagunkba vetett bizalom csökkenését. Innen már csak egy lépésre van a túlzott önkritika dominálása, amely miatt a legkisebb hibák és problémák is óriásinak tűnnek, illetve az okozónak is csak magunkat tartjuk. Erre a szintre érve a tisztánlátásról már semennyire sem tudunk beszélni.
Olyannyira, hogy ennek kapujába kerülve már a jelenség súlyosabb jellemzői is elérhető közelségbe kerülnek. Az egyik ilyen körülmény az úgynevezett perfekcionizmus, amikor már mindennek (is) tökéletesnek kell lennie, az elvégzett munkában nem lehet hiba. Ez a képzet egyre több stresszt okoz, és könnyedséggel állandósul a mindennapokban. Az egyik végletben a tökéletességre törekvés a munka halogatását hozza magával, mert nem merünk hozzáállni a hibázási lehetőség miatt. A másik végletben elvégezzük a ránk bízott feladatot, de teljesen egyedül akarjuk megoldani, nem kérünk segítséget, mert az kellemetlen, hátrányos helyzetbe hoz – az ekkor már megbízhatatlan képzelőerőnk szerint. Ez utóbbi pedig magához vonzza a túlkompenzálást a munkában, amely ugyanúgy járhat bizonyítási kényszerrel, mint a betöltött szerep megkérdőjelezésével.
Egyetlen Tarot lap többet mond rólad, mint gondolnád
Mindezekből belátható, hogy az imposztor-szindróma egy hólabda-jelenség, amely apróságból képes óriási méretű és jelentőségű problémát eredményezni, ezért nem lehet félvállról kezelni. Egy munkahelyi közösségben fontos, hogy önmagunkra gondosan figyeljünk, mert az hatással lehet ránk és közvetlen munkatársainkra is. Szerencsés esetben a munkatársi kapcsolatok is alkalmasak arra, hogy tükörképet mutassanak viselkedésünkre, és segítenek a felismerésben, de nem feltétlenül kell arra várnunk, hogy mások szóljanak: bajba kerültünk.
A gyógyulás útján
A legfontosabb módszer a szindróma orvoslásában vagy jobb esetben a megelőzésben a belső megfigyelés képességének elsajátítása. Tudni azt és elfogadni, hogy ez egy olyan mentális állapot, ami a legsikeresebb emberekkel is előfordulhat, viszont leküzdhető akár egyedül is. A következő néhány gyakorlatot úgy gyűjtjük most csokorba, hogy abból önfejlesztés is megvalósítható legyen, de másoknak is lehessen segítségére lenni.
A F.I.L.É-gyakorlat 4 kérdés mentén segít egy-egy élethelyzetet átlátni. Amennyiben a kérdésekre négy igennel válaszolunk, akkor a megoldás felé vezető utat problémaközpontú megközelítéssel kell megkezdeni, jelen esetben az imposztor-szindrómát úgy kell feloldani, hogy megkeressük a kialakulásának gyökérokát. Ha legalább egy kérdésre nemmel válaszolunk, akkor a stresszhelyzetünk érzelemközpontú gyógyítására van szükségünk, vagyis fókuszáltabban kell az önbizalom erősítését hangsúlyoznunk. A technika legnagyobb előnye, hogy elsősorban a tárgyilagos szemszöget hivatott támogatni egyszerű kérdéseivel, amelyek a következők:
- F – Fontos ez a dolog nekem?
- I – Indokoltak a gondolataim, érzéseim az adott helyzetben?
- L – Lehet pozitívan befolyásolni, megváltoztatni a helyzetet?
- É – Érdemes bármit cselekednem?
A Pozitív önmegfigyelés napló kiváló eszköz ahhoz, hogy az elért sikereket és eredményeket még objektívebben lássuk át. Nem kell mást tenni, mint azzal foglalkozni, hogy egy elismerő visszajelzésben milyen érdemeinket emelték ki mások, és ezt lejegyezni. Ezeket célszerű napló formájában vezetni, amit olyan időszakban kell intenzíven visszaolvasni, amikor éppen az elégedetlenség uralkodik a gondolatok között.
Az események feldolgozásához célszerű három oldalról értékelést írni:
- saját szemszög (megélt érzések),
- kívülálló (barát, munkatárs, mentor kiszámítható véleménye) szemszög,
- semleges megfigyelő szemszög (három lépés távolságból való szemlélet).
Nem kell megriadni attól, ha ez magunktól és egyedül nem megy elsőre. Kérni lehet mások segítségét, csak hessegessük el a gondolatot, hogy ez szégyen lenne. Azt kell erősíteni, hogy tisztán láthatóak legyenek a tények és a velük kapcsolatos értelmezési keretek.
Egy Új szerep vállalása merészebb kihívás ilyen állapotban. Maga a technika arra hivatott, hogy a munkahelyen vállaljunk egy olyan pluszfeladatot, amit játszi könnyedséggel képesek vagyunk megfelelően és nehézség nélkül teljesíteni. Ebben az a lényeg, hogy tapasztaljuk a végrehajtás alatti érzelmeket, magabiztosságot, és ezt megélve, elraktározva képesekké váljunk hasonló komfortzóna-hatást kiváltani nehezebb tevékenységeknél.
Oszd meg a tudásod: ez egy olyan próbatétel lehet, amely az önkritikus szemléletet nagymértékben képes csökkenteni, akár meg is szüntetni. Egyre több szervezeti kultúra tesz a tudásmegosztásért, lehetőséget teremt, hogy a munkatársak egymás között, némileg formai keretekben beszéljenek feladataikról, jógyakorlataikról.
Cigi helyett csoki: létezik egyáltalán pozitív függőség, vagy minden addikció káros?
Az imposztor-szindróma leküzdésében ez egy kiváló alkalom arra, hogy visszajelzést adjunk magunknak, mert a prezentáció összeállításakor lépésenként tudatosul, hogy a feladatellátás magabiztos volt, a felmerülő hibák ok-okozati összefüggésben keletkeztek, és nem eleve miattunk történtek: kompetenciáink megnyilvánultak, netán erősödtek.
Egy olyan tükör tárul elénk, amibe érdemes betekinteni.
Bátran kimondhatjuk, hogy az imposztor-szindróma egy nagyon aljas helyzet. Sokszor láthatatlan, sokáig csak lappang, és amikor megnyilvánul, erőteljesen, akkor már a gyógyulásra kell fókuszálni. Éppen ezért a cikkben szereplő gyakorlatok a szindróma jelenléte nélkül is használhatóak rendszeresen. Nem történik más, minthogy énidőt adunk magunknak, amelyben elősegítjük a mindennapi események objektív feldolgozását, és gondoskodunk a lezárásról, valamint nem utolsósorban a továbblépésről.
