Meglepő, félelmetes, de igaz, a családod titkai tovább élnek benned, akár akarsz róla tudni, akár nem

Sokak számára eljön egy pont, amikor szeretnék jobban megismerni önmagukat és a családjukat. Honnan jöttünk? Milyen titkokat rejt a múlt, és ezek vajon milyen hatással bírnak az életünkre? Az önismereti munka kanyargós, szerteágazó útján több irányba is elindulhatunk, hogy más-más nézőpontokból tekintsünk magunkra. Az egyik legfontosabb azonban, hogy felmenőink történetét megismerjük, hiszen az ő élményeik, vágyaik és döntéseik formáltak bennünket.

A nagysikerű Sorsminták című könyv szerzői, Lengyelfi Edit, transzgenerációs szemléletű családfakutató, és Dr. Preisz Éva Eszter, pszichiáter, meséltek erről az izgalmas és egyre többeket megmozgató témáról.

Válaszok a múltban

Hazánkban a transzgenerációs öröklés témája az elmúlt öt–tíz évben vált népszerűvé, amely nagyban köszönhető Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvének is. „Az emberek egyre érzékenyebbek azzal kapcsolatban, hogy milyenek ők maguk, és a velük történtek milyen okokra vezethetők vissza. A válaszok egy részét, vagyis egy bizonyos irányát pedig a múlt feltárása kínálja” – emelte ki Dr. Preisz Éva. Magyarországon különleges együttműködés született, amikor Edit és Éva közösen kezdtek dolgozni.

A családfakutatás és a terápiás folyamat szorosan kapcsolódik egymáshoz, és segíthetnek mélyebben megérteni a múlt örökségét és a jelen viselkedésmintáit. „Korábban a családfák jellemzően ajándékként szolgáltak. A fő cél pedig az volt, hogy minél régebbre vezessük vissza az ágakat, és lehetőleg valamilyen nemesi szál is felbukkanjon. Az utóbbi években azonban drasztikusan megnőtt azoknak a száma, akik valamilyen terápiás folyamatban vagy az önismereti útjuk során keresik az ilyen típusú válaszokat. Esetükben csak három–négy generációra tekintünk vissza, de azokat mélyebben vizsgáljuk” – mondta a családfakutató.

„Nem létezik univerzális, mindenki számára tökéletes étrend, mert a mikrobiomunk is egyedi”

Lengyelfi Edit hozzátette, hogy néhányan a családfájuk elkészíttetése közben értesülnek olyan információról, amely az identitásukra nagy hatást gyakorol, és ezzel fordulnak szakemberhez. Érdekesség, hogy

a tudomány világa már a második világháború óta foglalkozik a transzgenerációs öröklés témájával.

A holokauszt után figyeltek fel arra, hogy az átélt borzalmak nemcsak a túlélőkön hagytak lenyomatot, hanem leszármazottaikon is. Virág Teréz, magyar pszichológus és holokauszt-túlélő, vette észre, hogy még a harmadik generációs gyerekek is megjelenítenek olyan félelmeket, amelyeket nem lehetett a saját életük történetével magyarázni, viszont a kutatások során kiderült, hogy ezek erősen kapcsolódnak a túlélők élményeihez.

Nemcsak a szemed színét örökölheted

Felmenőinktől örökölhetünk genetikai jellemzőket, például a szemünk és hajunk színét, tárgyi vagy financiális értékeket, illetve a velük történtek lenyomatait. A téma kapcsán legtöbbször a traumák kerülnek előtérbe, mert a nehezebb, tragikusabb sorsokon keresztül lehet igazán látványosan bemutatni, milyen folyamatok is zajlanak. Fontos azonban kiemelni, hogy őseink mintázatokat, gondolkodásmódokat, nézőpontrendszereket, attitűdöket és viszonyulásmódokat is örökítenek.

„Mindannyian azért lehetünk itt, mert a felmenőink megküzdöttek, túléltek, és rengeteg erőforrást, illetve a család rendszerében meghatározóan jelenlévő élményvilágot adtak át számunkra.

Ha valakivel traumatikus esemény történt, akkor ennek a lenyomata is megjelenhet a családi rendszerben.

Sokszor hajlamosak vagyunk áldozati irányból tekinteni magunkra, ha küzdelmes gyerekkort éltünk, vagy a családunk nehéz történelmi háttérrel rendelkezik, de közben fontos felfedezni, hogy a felmenőink milyen megküzdési stratégiákat alkalmaztak, miként oldották fel a konfliktusaikat, a terheiket, és hogy ezekből mi mit képviselünk. Ezek tudatosítása nagyban erősíti a belső biztonságunkat, önérzetünket, és erőt ad a mindennapokban” – hangsúlyozta a pszichiáter.

Hidegvizes merítés, a betegek leforrázása, elektrosokk és bódítószerek - ilyenek voltak Lipótmező mindennapjai

Racionalitás és misztikum

Bizonyos esetek racionálisan jól visszakövethetők, például ha valaki leforrázás következtében veszti életét, akkor természetes lesz, hogy az édesanyja a többi gyermekét akár szóban, akár tettekben óvja a forró dolgoktól. Ennek következtében valószínűleg tartani fognak az ilyen szituációktól, és feltehetőleg teljesen tudattalanul a saját leszármazottaikat is távol tartják majd az égés veszélyét hordozó helyzetektől. Ilyen apróságokat akár észre sem veszünk, hiszen a családi hiedelemrendszerünkbe magától értetődően simulnak bele.

Ezzel szemben, amikor egy tragikus sorsú felmenőnk élettörténetének a lenyomata valamilyen módon beépül a mi tudattalan működésünkbe, és egy történés hatására aktiválódik, elkezdünk olyan érzéseket átélni, vagy olyan helyzetekbe sodródni, amelyek a felmenőnk sorsát jelenítik meg, ez pedig a racionális elme számára nehezen feldolgozható. „A pályafutásunk során mindketten számtalan olyan történettel találkoztunk már, amelyek ezeket igazolják, és a mai napig mindig megdöbbent, hogy a generációkon átívelő kérdéskör tényleg ennyire erősen hat az életünkre” – mondta dr. Preisz Éva.

A szakemberek hozzátették, hogy a fentiek tudományos elméletekkel is alátámaszthatók. Szondi Lipót, magyar származású pszichiáter, családi tudattalanról szóló elmélete szerint a családot, az összes generációt beleértve, egy olyan vertikálisan és horizontálisan összefüggő rendszerként érdemes elképzelni, ahol minden mindennel összefügg, és az élmények és információk szabadon áramlanak.

Továbbá ide kapcsolódik a sorsanalízis elmélete is, vagyis hogy tudatosan vagy tudattalanul, de az életünkben minket foglalkoztató kérdésekben, például betegségeink, párválasztásunk, sőt még a halálnemünk terén is annak alapján választunk tudattalanul, hogy ezek a családban milyen módon jelentek meg a generációk során.

Leggyakrabban cipelt terhek

Lengyelfi Edit elmondta, hogy valamilyen titok vagy érdekesség minden családban akad, amely nem feltétlenül olyan nagy dráma, mint például egy gyilkosság, de valamennyi kutatásában elérkezik a pont, amikor felkapja a fejét. „A transzgenerációs öröklés témájának egyik legnagyobb kihívást jelentő része, ha a családban titkok vannak, amelyekről vagy tudatosan nem beszélnek, vagy nem is tudnak. Kiderülhet, hogy valakit örökbe fogadtak, nem az az apja, akit ő annak gondolt, név- vagy vallásváltoztatás történt, de eltitkolt halálesetek, gyerekek, vagy egy egész, addig ismeretlen családrész is felbukkanhat a múltból.