előfizetésem
Hírlevél
Nem biztos, hogy megéri kalóriaszámláló appokat használnod, elmondjuk, miért
Valószínűleg minden második fogyni vágyó ember kipróbált már legalább egy olyan appot, ami a bevitt kalóriák számát kalkulálja, és azt ígéri, hogy ezzel segít elérni a vágyott testsúlyt. Azonban ezeknek az alkalmazásoknak több hátrányuk van, mint előnyük.
Az okoseszközök képernyőjén megjelenő számok szabadságot ígérnek, miközben valóságos csapdává válhatnak. A kalóriaszámlálós applikációk használata az arra hajlamos személyeknél idővel evészavaros spirált indíthatnak el. Orvosi szakértők szerint bár ezek az alkalmazások önmagukban nem okoznak étkezési zavarokat, ennek ellenére könnyen erősíthetik vagy fenntarthatják azokat.
A kalóriaszámlálás és az evészavar kapcsolata
Több kutatás is kiemeli a kapcsolatot, miszerint a diéta- és fitnesz applikációk használata összefügg az evészavaros tünetekkel, az önértékelési problémákkal, a kényszeres mozgással. Különösen a fiatal felnőttek, nők körében ismert ez a tény, hiszen több tanulmány is egyetért abban, hogy az appok használata növelheti
az étkezéssel kapcsolatos kényszeres magatartást, a szorongást az ételekkel kapcsolatban.
Pölz Kitti pszichológus, a Tudatalatte Instagram és TikTok oldal szerzője szerint ezek az eszközök rövidtávon hasznosak lehetnek egy életmódváltás során, azonban a kalóriaszámláló és étkezést követő appok összefüggést mutatnak a testünkkel való fokozott elégedetlenséggel. Kihangsúlyozta, hogy ez nem azt jelenti, hogy aki használja őket, az érintett lesz valamilyen evészavarban, de náluk jelentősen megnőhet a kockázat.
„Van egy kutatás, ami kimutatta, hogy a kalóriakövető appok gyakori használata összefügg a restriktív étkezési mintákkal, az ortorexia nervosa tüneteivel (tiszta étkezésre való túlzott törekvés, „tökéletes” étkezés), sőt akár a falásrohamokkal is. Ennek a hátterében az áll, hogy maga az applikáció bár egy állandó külső kontrollt ad, de közben beszabályoz, elveszi az intuíciót és a belső kontrollra való támaszkodást (tehát a kalóriákat nézed, nem pedig azt, hogy igazából mikor vagy éhes, mikor telsz el, és mennyi elég, illetve mi az, amit a tested kíván). Ez pedig növeli a stresszt és a bűntudatot, ha például nem férsz bele az adott napi kalóriakeretbe, vagy egy piros csík azt mutatja, hogy nem ettél elég fehérjét vagy rostot a megadott értékek alapján.”
Egyre több az ételérzékeny ember: a szakértő szerint ez a két egyszerű ok
A MyFintess Pal vizsgálatot végzett a felhasználók körében, és mindössze negyedük nem érzékelt összefüggést az app és saját betegségük között. Háromnegyedük úgy véli, hogy az alkalmazás használata hozzájárult az evészavaruk kialakulásához, erősödéséhez.
Miért gondoljuk mégis egészségesebbnek magunkat?
Az alkalmazások első körben figyelmet, motivációt adnak számunkra. Pszichológiailag megnyugtató lehet, hogy minden étel számolva van, látszik a napi keretünk, hogy mennyi van még belőle vacsora előtt. Azonban gyakran hiányzik a tápanyagok komplexitásának figyelembevétele, főleg, ha az adott app nem mér mikrotápértékeket. Ezek az eszközök nem kezelik sem a hormonális változásokat, sem az idegrendszeri stresszt, de még a metabolikus különbségeket sem. A képernyő nyújtotta kontroll illúziója ezért könnyen vezethet hibás biztonságérzethez.
Kitti elmondta, hogy ezek az appok valóban adhatnak struktúrát, ötleteket és edukációt az egészséges életmóddal kapcsolatban, tehát kiindulásnak jók lehetnek, hiszen rövidtávon segíthet egy kis inspiráció, de hosszú távon viszont inkább gyengítik a testünk jelzéseire való ráhangolódást. „Gondolj bele, hogy egyik napról a másikra mennyit változik például az étvágyad: egy női test kalóriaigénye a ciklusa során több száz kalóriás ingadozást is mutathat, minden nap más az a táplálékmennyiség, amire szükségünk van.
Ez függ a napi aktivitástól, az alvásminőségtől, de még attól is, hogy hogyan érzed magad mentálisan, lefárasztott-e a munkád, megterhelő-e érzelmileg a párkapcsolatod, és még sorolhatnám. Ha ezeket mind figyelembe veszed, és elkezdesz az érzelmeiddel, az aktuális testi jelzéseiddel foglalkozni, hihetetlenül pontosan rá tudsz hangolódni a tested igényeire applikációk nélkül is. Az egészséges életmód nem csak számokról szól, hanem élményről, rugalmasságról és fenntarthatóságról is.”
Felejtsük el a tiltólistákat, hogy ne legyen stressz az étkezés
Hozzátette, ilyenkor egyébként pszichológiai szempontból az történik, hogy az ember egyre inkább a kijelzőre figyel, nem a belső éhség-jóllakottság jelzéseire. Dietetikai szempontból az is probléma, hogy az appok sokszor túlzottan leegyszerűsítik az ételt kalóriákra és makrókra, miközben az étkezésnek kulturális, érzelmi és szociális dimenziója is van. „Ezért is olyan nehéz hosszútávon megmaradni a kalóriaszámolgatás mellett, hiszen a kalória az ételek egyetlen mértékegysége, pedig annyi minden van még: ízek, színek, illatok, kapcsolódó érzések és élmények, emlékek, érzetek, frissesség, tápláló összetevők, kulturális értékek. Csak ezek nem olyan könnyen megfoghatóak, mint maga a kalória, ezért a kalóriákba kapaszkodunk.”
Vissza kell térni az alternatív megközelítésekhez
Szerencsére van kiút, hiszen a tudatos étkezés alapja nem az applikációk használata. Az intuitív étkezés arra taníthat bennünket, hogy végre hallgassunk a testünkre, az éhség- és teltségjeleire, mindezt úgy, hogy nem az adatokra támaszkodunk. A terapeuták szerint sokkal ideálisabb tudatosan, de nem kényszeresen figyelni, hiszen a számoknak statisztikaként kellene működniük, nem pedig uralniuk bennünket. A szakember is úgy véli, az első és legfontosabb, hogy elkezdjünk dolgozni az ételekkel való kapcsolatunkon. Érdemes elsajátítani az intuitív étkezés vagy a mindful eating alapelveit.
„Figyelj a tested jelzéseire, vezess éhség-skálát (étkezések előtt gondold végig, hogy egy 10-es skálán mennyire vagy éhes), vezess étkezési naplót, és ne a grammokat, kalóriákat írd be, hanem azt, hogy mit éreztél étkezés előtt, közben és után. Sokan nem hiszik el, de már egy icipici tudatos jelenlét is elképesztően sokat javít az étkezések minőségén (és ezáltal a befelé figyelésen), amivel jelentős kalóriamennyiséget meg lehet spórolni. Ha arra figyelsz, amit eszel, és nem a telódat pörgeted közben, vagy nem sorozatot nézel, az egy szuper első lépés.
Próbálj lassan enni, tedd le a kanalat-villát, figyelj arra, mikor jönnek az első jóllakottság-érzetek: nem akkor vagy tele, amikor már feszít a gyomrod, hanem amikor pl. sóhajtozni kezdesz, turkálsz a tányéron, magadtól leteszed az evőeszközt, vagy elkezdenél vizet inni. Ez nem megy egyről a kettőre (főleg, ha már régóta másfajta étkezési szokásokat követsz), de egy kis rendszerességgel nagyon sokat segíthetsz azon, hogy ne edd túl magad, és ne egy appra kelljen támaszkodnod, amikor az egészségedről, az étkezéseidről van szó.”
Az intuitív étkezésbe akár egy hamburger is belefér! - Interjú Kurucz Salome táplálkozástudományi szakemberrel
Kitti még fontosnak tartotta kiemelni, hogy az ételek minősége sokszor fontosabb, mint maga a mennyiség. Amennyiben a testünk teljes értékű élelmiszerekből kapja meg az energia nagy részét, tehát nem ultrafeldolgozott ételeket fogyasztunk, akkor még a mentális nehézségekkel is könnyebb lesz megküzdenünk.
„Egy jól táplált test sokkal kevesebb sóvárgásjelzést küld, mint egy alapvetően feldolgozott élelmiszerekkel „megtévesztett” test. DE ez nem azt jelenti, hogy ne legyen otthon a kedvenc sütidből, csokidból – a lényeg az, hogy az arányokat jól, neked megfelelően találd el! A hozzáállás itt is nagyon fontos: ha arra koncentrálsz, hogy mivel tápláld magad, az sokkal örömtelibb mindennapokat eredményez, mintha azt számolgatod, hány kalóriát kell elvenned aznap magadtól. A restriktív étkezés szinte mindig túlevésben mutatkozik meg még azoknál is, akik nem érintettek semmiféle étkezési zavarban.”
A kalóriaszámláló applikációk hosszú távú használatának pszichológiai következményei
Amikor valaki teljes mértékben ráfügg ezekre az applikációkra, az végül könnyedén érzelmi hullámvasúthoz vezethet. A siker érzésével elkerülhetjük a bűntudatot, hogy ma többet ettünk, mint a megengedett. Ez mentálisan azonban rövid távon is kifárasztja az embert, ami végül hosszú távon a munka- és memóriafunkciók csökkenésével járhat együtt. Egy vizsgálat szerint naponta 72 percnyi étkezésnaplózás átlagosan 17%-os teljesítmény-csökkenést okoz az emberek memóriájában. A számokhoz való kötődés csupán a kontroll illúzióját erősíti, miközben csökken az a képességünk, hogy felismerjük, mikor vagyunk éhesek, és mikor ettük tele magunkat.
A szakember is megerősítette, hogy a folyamatos kontroll először biztonságérzetet adhat, de ez végül könnyen átcsaphat kényszerbe azoknál, akik hajlamosak a szorongásukat ilyen külső kapaszkodókkal kezelni.
„Gyakran látom, hogy ezeknek hatására az étel elveszíti az öröm jellegét, és már csak szabályrendszerek és számok lesznek ott, ahol finom és tápláló, élménydús étkezések lehetnének. Ez hosszútávon növelheti a szorongást, a bűntudatot és a rugalmatlanságot – ezek pedig kulcstényezők az evészavarok kialakulásában. Ez a fajta külső kontrollorientáció gátolja a belső szabályozást, ami fontos a fenntartható, egészséges kapcsolat kialakításában az étellel. Sok kliens arról számol be, hogy nem tud az applikáció nélkül enni, vagy erős szorongása van, ha nem tudja bevezetni azt, amit evett.”
Kiindulásnak azt tanácsolja, hogy ismerkedjünk meg az ételek makróival és kalóriatartalmával más dimenzióival is, és ne csak a kalóriákba kapaszkodjunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha ne vegyük elő a táblázatokat, ha kíváncsiak vagyunk az ételek kalóriatartalmára, vagy megnéznénk, miben mennyi rost és fehérje van, de ha úgy érezzük, hogy problémánk van a szabad, intuitív étkezéssel, akkor mindenképpen szakember felkeresése javallott applikációk letöltése helyett!
Minél tovább használ valaki ilyen alkalmazásokat, annál inkább kialakulhat a “mindent vagy semmit” gondolkodásmód, tehát egy falatnyi eltérés is már hibának tekinthető – ezt nevezi a pszichológia fekete-fehér gondolkodásnak. Ennek pedig súlyos önértékelési következményei lehetnek. Ekkor már nem is mi döntünk a táplálkozásunkról, hanem a kijelzőre hagyatkozunk, ami számtalan veszélyt rejt magában. A technológiai tudatosság mellett tehát testi és mentális tudatosságra is szükség van ahhoz, hogy valóban úgy étkezzünk, ahogy arra szükségünk van.
