előfizetésem
Hírlevél
Mi lenne, ha most nem előre, hanem hátra lépnél — önmagadért?
Motiválatlanság, kudarc a karrierútban, kiégés, rossz munkamorál és így tovább. Ezek olyan körülmények, amelyek miatt megfordulhat a fejünkben, hogy feladnánk a jelenlegi pozíciónkat egy időre, és keresnénk helyette olyat, ami kevesebb felelősséggel jár, amelyben nem kell „oda tenni” magunkat, gyakorlatilag „nyaralnánk” a munka világában. A gondolat nem rossz, de legtöbbünknek ismeretlen, mert eltántorít a „mi lesz, ha rosszul sül el?” érzése. Holott bátoríthatna a „mit tudok ebből kihozni?” felvetése.
Van az a mélypont a szakmai életútban, amikor baráti tanácsra vagy esetleg egy segítő szakember javaslatára megfontolás tárgyát képezi a munkahely- vagy kifejezetten a karrierváltás. A háttérben meghúzódó okok változatosak, de napjainkban gyakori a mentális fáradtság, amely számos egyéb kellemetlenséget eredményez. Ugyanis ez a stresszfaktor felelős általában a teljesítménycsökkenésért, amelynek eredményeképpen szaporodnak a hibák, nehezedik a koncentrálás, alulmarad a kreativitás.
Másik tipikus következménye ennek a tartós motivációvesztés, amikor már semmi izgalmat nem jelent a napi feladat, maga a munkakör, olyannyira, hogy azok a technikák sem működnek már, amelyek a feladatkörünk újdonságtartalmának keresésére sarkallnának. Ebből pedig egyenes ágon lehet eljutni a kommunikációs nehézségek felé, ahol már romlik a munkatársakkal az együttműködés, egyre több konfliktus keletkezik, és egyre kisebb a hajlandóság ezek feloldására. Ebben a szituációban sokkal kényelmesebb visszahúzódni, minél kevesebbet érintkezni másokkal. Mindezek megelőzésére vagy a gyógyuláshoz számításba vehető egy módszer.
Egyre több önsegítő könyvet olvasol, mégis elveszettebbnek érzed magad? Nem vagy egyedül!
Amikor elakad a karrier — a motivációvesztés jelei
Igaz, sokan túl merész ötletnek gondolhatják a munkahelyváltás során azt az alternatívát mérlegre tenni, hogy egy időre az új állás legyen valamilyen szempontból kevesebb, mint az eddigi karrierút során betöltött pozíciók. Pedig a gondolat nem ördögtől való, mert egyrészről alkalom adódik önmagunk újrapozícionálására, másrészről esélyt kapunk valami új tapasztalására, a megszokottól eltérő kipróbálására, amiben mindig ott az öngyógyítás és önfejlesztés lehetősége. Ebben a szellemiségben egy bökkenő van már a legelején:
Vajon ki fogja elhinni, hogy kevesebb is elég lenne?
Tény és való, hogy egy magas kvalitásokkal rendelkező személy esetében a HR-munkatársak kétkedve fogadják az önéletrajzot egy, mondjuk úgy, alacsonyabb rendű munkakörnél, mert felmerülnek bennük olyan gondolatok, mint „Mit akar ezzel az önéletrajzzal itt?”, „Minekhívjuk be interjúra?”, „Biztosan félreértette a hirdetést, és mást gondol bele.” Ahhoz, hogy ezekkel a felvetésekkel ne találkozzunk, egyedi álláskeresési stratégiára van szükség, ahol a hívómondatunk: „Hidd el, beérem most kevesebbel!”
A stratégiaépítés első lépéseként a munkaerőpiaci kínálatot kell leszűkíteni arra a körre, ahol a legkevésbé találkozunk az előbbiekhez hasonló megkérdőjelezéssel. Ez pedig nem más, mint a határozott időre szóló álláshirdetések. Ilyen pozícióknál a leggyakoribb munkáltatói szándék valakinek az átmeneti helyettesítése, kapacitáshiány orvoslása vagy ideiglenesen szükséges feladatkör ellátása.
Bármi is legyen ezek közül az indok, biztosak lehetünk abban, hogy az állásinterjún nem kerül középpontba a hosszú távú tervekre kérdezés, mert a munkaadói cél egyszerű: a feladat el legyen végezve a megadott időszakban. Ezért inkább arra irányul majd az érdeklődés, hogy a jelentkező milyen belső motivációja okán szeretné az állást, miért fog ennyivel megelégedni. Erre fókuszálva kell a stratégiánkat nekünk is továbbépíteni.
Miért érhet meg kevesebbel is beérni egy időre?
Második lépésben az önéletrajz elküldése, de sokkal inkább az elkészítése előtt magunk számára kell a legfontosabb kérdéseket összegyűjteni és megválaszolni, hiszen meg kell erősítenünk a tudatunkban, hogy az elnyerni kívánt pozíció számunkra miért lesz jó, mi több, kielégítő ebben az átmeneti időben. Az önéletrajzból és esetleg a motivációs levélből tükröződnie kell ennek a határozottságnak. Ebben az alábbi kérdések adhatnak támpontot:
- Hogyan segíthet ez a pozíció a fejlődésemben, akár szakmai, akár személyes szinten? – Például: nem megterhelő a feladatok összetettsége, ezért kevesebb szellemi terheltségre lehet számítani, tudok a szabadidőmben másra energiát fordítani.
- Milyen aspektusokat szeretek általában a munkában, amelyek ebben a szerepben is megtalálhatók? – Például: melyek azok az alapvető motiváló tényezők, amelyek miatt egy feladatot szívesen elvállalok, végrehajtok.
- Milyen mentális vagy szociális képességeimre van elsődlegesen szükség ebben a munkakörben? – Például: szükségem van arra, hogy ügyfélkezeléssel foglalkozzam, vagy jobb lenne egy back office jellegű feladatkör.
- Milyen új tudásra, kompetenciára tehetek szert az új munkaközösségben? – Például: tudom-e a korábbi feladatkörömet más oldalról szemlélni, vagy felhasználni az abban tanultakat egy teljesen más környezetben.
- Milyen lehetőségeket kínál a pozíció a további fejlődéshez? – Például: ha visszatérnék a korábbi karrierutamra, akkor milyen tapasztalatokkal gazdagíthatom magam.
Elgondolkodtató kérdések ezek, de megéri rájuk szánni az időt. Erre két nyomós ok is van. Az egyik, hogy ezek a témafelvetések segítik értékelni az elmúlt időszakot, és kiemelni azokat az alapvető szükségleteket, amelyek elengedhetetlenek bármilyen munkakörről is van szó a közeljövőre nézve. A másik, hogy felkészítenek az önéletrajzírásra és az interjúkörökre. Ugyanis fontos megjegyezni, hogy a kérdésekre adott válaszok többsége nem fog egy az egyben bekerülni a bemutatkozásunkba, vagy elhangozni személyesen.
A modern kor láthatatlan járványa, ami mindannyiunkat érint
Stratégia a tudatos „visszalépéshez”
Az elhatározásunkat úgy kell tálalni ezek tisztázása után a potenciális munkáltató felé, hogy azt lássa, most erre a tapasztalati útra ténylegesen és őszintén igényünk van szakmai fejlődésünk érdekében, tudatosan akarunk ezzel a lehetőséggel élni. Nem kell tudnia arról, hogy most ide igazából „pihenni” érkezünk, hiszen a következő időszakban sokkal fontosabb dolgunk lesz a háttérben: mentálisan fogunk regenerálódni. Ezen a ponton a stratégia lényege, hogy minden kártyánkat nem mutatjuk meg.
Az így kialakuló kulcsmondatokkal a kezünkben már nekiállhatunk az önéletrajz szerkesztésének. Ma már elvetendő gondolat, hogy megírunk egy önéletrajzot, és minden álláshirdetésre ugyanazt adjuk be. Minden pozícióra egyedileg kell jelentkeznünk, mert sokszor csak ez az egy dokumentum ad lehetőséget bemutatkozásra, nem kérnek motivációs levelet (hiába írunk, nem garancia, hogy elolvassák és figyelembe veszik). A tartalom kapcsán arra kell ügyelni ebben az álláskeresési technikában, hogy a letagadni nem érdemes korábbi munkahelyek leírásakor a megpályázni kívánt munkakörhöz szorosan kapcsolódó, ellátott feladatok kiemelése történjen meg.
Ezt pedig úgy célszerű megtenni, hogy a hirdetésben használt kifejezések és meghatározások visszaköszönjenek, vagy minél nagyobb százalékban megegyezzenek a meglévő gyakorlattal, tapasztalattal. Ezen kívül érdemes az önéletrajzot pár motivációs mondattal kezdeni. Arra a kérdésre kell egy rövid választ megfogalmazni, hogy
Miért pont mi vagyunk a legalkalmasabbak erre a pozícióra az eddigi karrierút ellenére?
Ha az előző kérdéssort nem gondoljuk végig, hanem zsigerből szeretnénk erre felelni, akkor biztosan legalább ugyanannyi időt fogunk a klaviatúra előtt tölteni, mintha foglalkoztunk volna az előbbi önreflexiós gyakorlattal.
Az interjú ezek után már nem lesz annyira megterhelő. A fejünkben van ekkorra minden olyan „pro” gondolat, amely a kevésbé kihívást jelentő pozíció kapcsán érzett „kontra” érveket háttérbe szorítja. Ez olyan kisugárzást fog számunkra biztosítani, amellyel garantáltan elhiszik, hogy ez nekünk most elég lesz.
Az egyik legfiatalabb nő, akit boldoggá avattak Magyarországon: Bódi Mária Magdolna
Ami talán a végső döntésnél, azaz az állásajánlat elfogadásakor még félelemként felbukkan és elbizonytalanít, hogy még egyszer megkérdez minket egy kis hang legbelül: „Biztos, hogy ezt nem fogom megbánni?”. Ámítás lenne azt mondani, hogy a határozott idejű megbízatásunk alatt nem lesz ez egy visszatérő gondolat, mert lesznek pillanatok, amikor többre vágyunk, amikor teljesíteni és bizonyítani akarunk. Ennek örülnünk kell majd, mert ez a mentális fáradtságunkból való kilábalásunk első jele lesz, viszont ilyenkor arra kell emlékeztetni magunkat, hogy mi volt a kiinduló állapot, amiért ezt a rövid kitérőt választottuk a karrierépítésben.
Ahhoz, hogy egy újabb mélypontra kerülés esélyét a nullával tegyük egyenlővé, meg kell erősítenünk magunkat. Ennek kulcsa pedig nem más, mint időt hagyni, türelmesnek lenni, és elérni a szellemi felfrissülést, hogy újra nagy lendülettel vágjunk bele az önmegvalósítási terveinkbe, és elérjük azt a vágyott állapotot, amelyről szőtt álmaink a mélyrepüléskor szertefoszlottak.
