előfizetésem
Hírlevél
Ilyen, amikor a saját családod nem ad biztonságot, ezért választasz magadnak egy másikat
Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban halljuk azt a kifejezést, hogy „választott család”, angol nevén „chosen family”. Olyan emberek körében jelenik meg, akiknek a biológiai családja valami miatt nem tudta vagy nem akarta megadni mindazt az érzelmi biztonságot, amelyre mindannyiunknak szüksége lenne. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mi állhat ennek a hátterében, és milyen pszichológiai és identitás-vonatkozásai vannak ennek a jelenségnek. Pszichológussal beszélgettünk arról, hogy vajon gyógyító erővel bírhat-e az, ha valaki másik családot választ magának.
A választott család lényegében olyan emberi kapcsolatokból álló hálózat, amit nem vér szerinti, jogilag elismert családi kötelékek automatikus formában tart össze. Olyan tudatos választás, amely kölcsönös elköteleződéssel jár. A fogalom szerint olyan barátok, mentorok, közösségek válhatnak családdá, akiket a személy azért választott, mert érzelmileg támogatónak, elfogadónak és otthoninak érzett. Persze ez sok tekintetben változhat, nincs általános meghatározás, hogy ki tartozhat ide és ki nem.
A választott család tagjai érzelmi közelségben vannak, elég közel ahhoz, hogy családnak tekintsék őket, még ha más tekintetben nem is tartoznak oda. De ez nem pusztán barátság, hanem sokkal inkább egy családi funkciót betöltő kapcsolatrendszer, ami gondoskodással, támogatással, elköteleződéssel jár együtt.
„A választott család ereje abban rejlik, hogy az egyén tudatos döntések mentén választja meg, kikkel szeretne összetartozni. Amikor serdülőként vagy felnőttként képesek vagyunk önszántunkból és önerőből kialakítani egy megtartó közösséget – olyan kapcsolatokat, amelyek érzelmi biztonságot adnak, mintha családtagok lennének –, az önmagában is jelentős teljesítmény. Különösen azok számára, akik gyerekkorukban érzelmi elhanyagolást éltek meg, vagy nem tanultak meg biztonságosan kapcsolódni.” - mondta el Metzger Wanda, pszichológus.
Érdekesség, hogy maga a fogalom az LMBTQ+ közösségben terjedt el, ahol sokan szembesültek azzal, hogy a családjuk nem fogadja el őket, az ő álláspontjukat, nézetüket. A választott család tehát egyfajta túlélési stratégiaként működött számukra. Rajtuk kívül olyan társaságok között ismert, ahol az eredeti családi kapcsolatok hiányosak, meggyengültek, toxikusak. De nem kell ehhez ennyire bekategorizálni valamit. Sokszor elég az is, hogy van egy gyerekkori barát, akivel valamiért jobban tartja a kapcsolatot az ember, közelebb érzi magához, mint a saját testvérét.
Akinek sok barátja van, ellenállóbb lehet a stresszel és a kiégéssel szemben
„Az élmény, hogy „így is lehet bánni velem”, egyszerre lehet megrázó és felszabadító , és ez a két érzés nem zárja ki egymást. Megrázó, mert ilyenkor gyakran új szemmel kezdünk ránézni a saját családunkra, ami fájdalmas felismeréseket ébreszt bennünk arról, mennyi mindent nem kaptunk meg tőlük. Ugyanakkor felszabadító is, hiszen segít kettéválasztani az önértékelésünket a hiányoktól. Nem azért nem kaptunk elég szeretetet, mert nem voltunk szerethetők, hanem mert a családunk nem volt képes – vagy nem akart – úgy szeretni, ahogyan arra szükségünk lett volna.”
Mit adhat a választott család?
Pszichológiai kutatások szerint a valahová tartozás érzése egy alapvető emberi szükségletünk. A „need to belong”, avagy a valahová tartozni elmélet rávilágít arra, hogy az emberi kapcsolatokhoz való tartozás érzése meghatározó az érzelmi jóllét, a társas kapcsolatok, valamint az identitás szempontjából is. Emellett az érzés, hogy valahová tartozom, engem is számításba vesznek és elfogadnak, hatással van az önértékelésre, az identitásra, valamint az „én” és a „mi” viszonyára.
Azért azt nem árt tudni, hogy a választott családnak nem muszáj mindenáron tökéletesnek lennie. Ahogy a vérszerinti családunk sem az, úgy itt sem erre kell törekedni. A Psychology Today egy korábbi cikke szerint: „A választott család nem csak arról szól, hogy barátokból lesz család, hanem arról, hogy olyan emberekkel vesznek körül minket, akikben otthon érezzük magunkat, akikkel együtt létrehozzuk a saját történetünket, és akikhez visszavonhatatlanul tartozunk.”
Ha például valakit gyermekkorában elhanyagoltak, családi bizonytalanságot élt át, az attól még találhat magának olyan barátokat, társakat, akik nem csak alkalmi jelleggel vannak jelen az életében, hanem akkor is, amikor a vérszerinti családja nincsen ott ünnepek, nehézségek, a hétköznapok során. Az így kialakult kapcsolatok stabilabb érzelmi keretet adhatnak számunkra, ami erősíti az én is tartozom valahová érzést.
„Fontos szempont, hogy a gyermek már születésekor rendelkezik egy bizonyos temperamentummal. Amikor a szülő nem tud vagy nem akar ehhez alkalmazkodni, nem veszi fel a gyermeke ritmusát, az eltávolodáshoz vagy konfliktusos kapcsolathoz vezethet. Ez nem menti fel a szülőt a felelősség alól, de segít megérteni, hogy a hiányok nem az értéktelenségünkből fakadtak.”
Ezek a jó kapcsolatok is válhatnak olyanná, ahol közös szokások, rituálék alakulnak ki, ahol vannak elvárások, elkötelezettségek, mindezek tartós formában, amit a biológiai család hiányában gyakran esetleg hosszú ideig kellett nélkülöznünk. Érdekesség, hogy a választott család nem kizárólag baráti viszony, hanem sokkal inkább egy társadalmi hálózat, amely nem engedi meg a kizárást, segíti az identitáskeresést, nem támaszt elvárásokat.
Sokszor tehát még többet is ad, mint a vér szerinti rokonság.
Ha barátságról van szó, a kulturális különbség nem akadály, hanem lehetőség
Az tehát, ha magunk választjuk meg a saját családunkat, sokszor nagyobb stabilitást hordoz magában. Amikor egy választott közösségben elfogadottnak érezzük magunkat, az segít abban, hogy helyre rakjuk magunkban a „Ki vagyok én?” kérdést. Ennek köszönhetően talán egy kicsit tisztábban látjuk, hogy mennyit érünk, hogy mire vagyunk képesek. Az önértékelés megerősödése, amikor tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akikre számíthatunk, akik érzékelnek, látnak, hallanak bennünket, támogatnak, történjék bármi, az segít, hogy ne érezzük azt: nem vagyunk elegek a világ számára.
Emellett fontos megemlíteni a választott család gyógyító erejét is. Különösen az olyan helyzetekben, ahol a biológiai család nem volt jelen sem fizikailag, sem érzelmileg, ott bizony remekül lehet kompenzálni a korábbi hiányokat. „A választott családban lehetőség nyílik arra, hogy a valódi önmagunkat mutassuk meg. Nem kell szerepeket felvenni a szeretetért, mert ezekben a kapcsolatokban minket választottak. A kapcsolódás ilyesfajta megélése önmagában is mélyen gyógyító élmény az identitás és az önértékelés szempontjából.”
Mint mindennek, ennek is megvannak az árnyoldalai
A választott család nem automatikus. Nem oldja meg a múltban elszenvedett traumákat, nem építkezhetünk ezekre az emberekre, ha nem teszünk magunkért, ha nem ismerjük meg azt, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Ne menekülés legyen. Ez egyik fél számára sem lesz kedvező. Ráadásul ez a családtípus sem lesz mentes a nehézségektől. Mindig lesznek konfliktusok, elvárások, lojalitással kapcsolatos problémák, amelyek mind jelen lehetnek, jelen vannak. Az, hogy mennyire és milyen gyakorisággal, az már tőlünk függ. A választott család tehát lehet erőforrás, de önmagában nem válik gyógyítóvá, nem csodaszer, amely megoldja az összes létező problémánkat.
A barátság nem luxus, hanem létszükséglet és talán a hosszú élet egyik legfontosabb titka
„A választott család nem attól működik jól, hogy nincsenek konfliktusok, hanem attól, hogy a konfliktusok biztonságosan kezelhetők. Amikor nehéz érzések, határokkal kapcsolatos problémák vagy nézeteltérések mellett is megélhető a biztonságos kapcsolódás, az fokozatosan gyógyítja a belső gyermeki sérüléseket. Minden jól kezelt konfliktus megerősíti azt az élményt, hogy szerethetőek és értékesek vagyunk akkor is, amikor hibázunk. Ebben az értelemben a választott család valóban gyógyító erejű lehet. Új kötődési tapasztalatot ad, amely átírhatja a korábbi hiányokra épülő önképet és kapcsolati mintákat.”
Általánosságban elmondható tehát, hogy igen, de ez nem minden esetben van így, és nem is automatikus. Fontos, hogy tudatosak legyünk, hogy megfelelően kommunikáljunk, hogy határokat húzzunk, hogy elköteleződjünk. Fontos továbbá a tudatosság, a kommunikáció, valamint a határok húzása, és a lojalitás, az elköteleződés olyan emberek felé, akikkel nem köt össze bennünket a vér.
Amikor viszont megtapasztuljuk ennek előnyét, hogy számíthatunk valakire, hogy ott van, szeret és bízik bennünk, javíthatja az életminőségünket, a magunkhoz való viszonyunkat. De a múlt traumáival így is foglalkozni kell, hiszen a traumákkal kapcsolatban nem várhatjuk el, hogy ezek az emberek oldják meg a problémáikat.
