előfizetésem
Hírlevél
Az első generáció, aki kimondja: a munka nem boldogít – és a szabadság igenis jár
A munka nem mindig örömforrás. Amikor nincs lehetőség kilépni, váltani, nemet mondani, akkor a munka nemcsak terhes, hanem kiszolgáltatottá válik. Különösen a nők esetében, akik egyszerre több fronton is helytállnak, mégis gyakran érzik: nincs valódi kontrolljuk a saját életükkel kapcsolatban. Egzisztenciális szabadság vagy havi törvény?
Vannak napok, amikor az ember csak néz ki az irodai ablakon, és valami teljesen más után vágyik. Nem feltétlenül egy másik munkahelyre – hanem másfajta létre. Olyanra, amiben nem az az első gondolat, hogy „Mi fér bele a hónap végéig?”, hanem hogy „Mit tudnék még adni a világnak?”
A Profession.hu 2023-as kutatása szerint a magyar nők közel 70%-a érzi úgy, hogy nem azzal foglalkozik, ami igazán érdekli. Ennek ellenére a változtatás sokak számára elérhetetlen luxus. A lakbér, a gyerek, a gázszámla nem függeszthető fel a belső önmegvalósítás javára. Miközben minden második poszt a közösségi médiában az „önmegvalósításról” szól, a valóságban rengetegen élnek túl. Nem céljaik vannak, hanem kötelezettségeik. Nem álmaik, hanem határidőik. Nem szabadságban dolgoznak – hanem kiszolgáltatottságban.
A függőség ára – és ami mögötte van
„Ne legyél anyagias” – halljuk gyerekként. Majd felnőttként azt mondják: „Azért jó lenne, ha nem kéne mástól függened.” A pénzhez való viszony sok nő számára belső konfliktus. Elvárás az önállóság, de közben ott lapul a szégyen, ha túl hangosan mondjuk ki: a pénz fontos. A kiszolgáltatottság nem mindig ordít. Néha szolidan húzódik meg a háttérben – egy kapcsolatban, ahol nincs beleszólás a pénzügyekbe. Egy munkahelyen, ahol nem merül fel a bértárgyalás lehetősége. Egy döntéshelyzetben, ahol nem a vágy, hanem a túlélési kényszer diktál.
Erő és elegancia: a délszláv nők stílustitkai - Divatkörkép a Balkánról
A kiégés, a belső motiváció hiánya és a szorongás mind gyakori kísérői az ilyen létformának. A GKI 2023-as adatai szerint a nők több mint 40%-a vállal olyan munkát, amit nem érez önazonosnak – csak az anyagi biztonság kedvéért. A fizikai biztonság ára azonban gyakran mentális bizonytalanság.
„A pénzügyi önállóság nemcsak azt jelenti, hogy van saját keresetem. Ennél sokkal mélyebbről indul. A legtöbb női ügyfelem arról számol be, hogy amikor kérni kellene, megakad. Vagy amikor ki kellene mondani, hogy többet szeretne, beindul egy belső hang: hogy ez túl sok, ez túl önző, hogy nem illik. Ezeket a mintákat gyerekkorban szedjük össze – a családból, az iskolából, a társadalmi narratívákból. Gyakran láttuk azt otthon, hogy a nő alkalmazkodik, a férfi dönt. Hogy a pénzről a családban nem beszélünk, vagy ha igen, akkor veszekedésből. Ezek beépülnek, és később is működnek – akkor is, ha már felnőttek vagyunk, és a magunk urai.
A munkahelyen is sokszor megfigyelhető: a nők nem jelentkeznek pozíciókra, ha nem érzik magukat száz százalékig kompetensnek. Nem kérnek béremelést, mert félnek, hogy hálátlannak tűnnek. Közben pedig rengeteg szorongást cipelnek, és gyakran érzik azt, hogy nincs választásuk, csak egy irány van, és azt végig kell csinálni. Ez a belső kényszer pedig hosszú távon kiégéshez vezet – de nemcsak a munkában, hanem az élet más területein is. A pénzhez való viszony tehát nemcsak gazdasági kérdés, hanem önismereti is. Aki nem hiszi el, hogy kérhet, az előbb-utóbb azt sem fogja hinni, hogy választhat. Márpedig a választás lehetősége az, ami igazán szabaddá tesz” – mondja Szabados Lívia, coach.
Láthatatlan munkák – láthatatlan énképek
A fizetett munkán túl ott van a láthatatlan is: háztartás, gyereknevelés, érzelmi menedzsment, adminisztráció. A nők 70%-a több időt tölt el otthoni munkával, mint férfi partnereik – derül ki a Szociális Demográfiai Intézet 2023-as kutatásából. Ez a fajta munka nemcsak láthatatlan, de gyakran természetesnek is tekintik. Az otthon végzett munka nem „teljesítmény”, hanem „szerep”, és ezért nem jár elismerés, sem kontroll. Sok nő éppen emiatt érzi úgy: a munkája nem ad visszajelzést, nem épít, hanem eltüntet.
Ezért mondanak ma egyre többen nemet a „jó kislány” szerepre
Természetesen nem felejthetjük el a még kevésbé látható másik csoportot: a háztartásbeli nők helyzetét. A KSH 2022-es adatai szerint több mint 300 ezer nő Magyarországon nem folytat keresőtevékenységet, miközben teljes mértékben ellátja a családját. Válás esetén ezek a nők gyakran semmilyen gazdasági védőhálóval nem rendelkeznek. A házasságban betöltött gondoskodó szerep, amely éveken át működtette a családot, egyik pillanatról a másikra válik láthatatlanná, ha a kapcsolat megszakad.
A valódi szabadság ára
A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek. Hanem hogy van lehetőségem nemet mondani. Egy rossz állásra. Egy rossz kapcsolatra. Egy olyan életre, amiben nincs benne az, aki vagyok. A női önrendelkezés alapja az, hogy valaki birtokolja a saját döntési kompetenciáját – gazdaságilag és érzelmileg is. Ez nemcsak anyagi kérdés, hanem mély önismereti folyamat. Az újrakezdés lehetősége, a váltás bátorsága és az önazonos célok követése akkor is fontos, ha éppen nem élünk álmaink életét.
A szakértő szerint: „A valódi függetlenség nem azt jelenti, hogy minden területen egyedül vagyunk. Hanem azt, hogy van döntési jogunk és önazonos működésünk. Az egyik legfájdalmasabb tapasztalat, amit a női ügyfelek megosztanak velem, az a belső bizonytalanság, amit akkor éreznek, ha a külső keret – például a párkapcsolat vagy a munkahely – hirtelen megszűnik. Sok nő nem épít belső támaszt, mert évekig mások jólétére koncentrált.
A függetlenség tehát nemcsak az anyagi biztonságot jelenti, hanem a belső stabilitást is. Hogy képes vagyok magamat képviselni, ha kell – akkor is, ha nehéz. A coachingfolyamatokban azt látom: ha egy nő elkezd hinni abban, hogy lehet másképp, akkor lépésről lépésre elkezdi visszaépíteni a saját identitását. A választás lehetősége mindig ott van – csak néha mélyre kell ásni, hogy megtaláljuk.”
Ajánlott irodalom:
- Barbara Stanny: Secrets of Six-Figure Women
- Katarina Michel: Nők, pénz, hatalom