előfizetésem
Hírlevél
Innen tudhatod, hogy érdemes-e felmelegíteni egy kihűlt barátságot vagy sem
Közel a harminchoz sokan érezzük, hogy valami megváltozott a baráti életünkben. Az egyetemi évek könnyedsége, a spontán kávézások, a hirtelen szervezett hétvégi programok és a hosszú, átbeszélgetett éjszakák lassan eltűnnek a mindennapokból. Helyettük időpont-egyeztetések, gyerekek alvásidejéhez igazított találkozók, munkahelyi túlórák és a külföldre költözött barátokkal zajló, egyre ritkább online kapcsolattartás kerül a helyükre. Észre sem vesszük, mikor történik mindez, majd egy rádöbbenünk, hogy egykori baráti társaságunk peremére sodródtunk, vagy hogy azok, akikkel korábban mindent megbeszéltünk, már hónapok óta nem jelentkeztek.
A felismerés bizonytalanságot és bűntudatot kelt. Rosszul csináltunk valamit? Megbántottunk valakit? Vagy már nem számítunk annyira? Túl sokat vártunk el másoktól? - cikáznak benneünk a kérdések, pedig a távolodás legtöbbször nem arról szól, hogy valamelyik fél elrontott valamit. Inkább arról, hogy az életünk ritmusa és fókusza megváltozott. „Ez nem egyéni kudarc, ez egy természetes folyamat. Harminc körül szinte mindenki megtapasztalja, hogy a kapcsolatai átalakulnak, de kevesen beszélnek róla őszintén, mert sokan szégyellik, hogy egykor szoros kötelékek meglazulnak” - mondja Ritzl Andrea klinikai szakpszichológus, integratív pszichoterapeuta.
Természetes távolodás
A szakember szerint ennek a jelenségnek mélyebb pszichológiai okai is vannak. Fiatal felnőttként ugyanis mindannyian átmegyünk egy úgynevezett normatív krízisen. Ennek a krízisnek a lényege, hogy meg kell tanulnunk másokkal kölcsönös, mély kapcsolódásokat kialakítani, vagy kockáztatjuk, hogy elszigetelődünk. Ha korábban sikerült stabil identitást építenünk, és tudjuk, kik vagyunk, mit várunk magunktól és másoktól, akkor a barátságaink ápolása sem jelent akkora kihívást.
Ha viszont még mindig belső konfliktusokkal küzdünk, vagy nem találjuk a helyünket a világban, akkor ezek a bizonytalanságok a kapcsolatainkba is begyűrűznek. Ilyenkor könnyen érezhetjük úgy, hogy egyszerűen nincs elég érzelmi energiánk a barátaink felé fordulni, különösen amikor úgy látjuk, hogy ők magabiztosan haladnak előre, karriert építenek, családot alapítanak, míg mi egy helyben toporgunk.
A digitális világ alapjaiban megrengette, kiben bízhatunk meg, már a barátságok sem a régiek
Az élethelyzeti változások tehát, amelyek ebben az életszakaszban szinte mindenkit utolérnek – gyerekvállalás, munkahelyi túlterheltség, külföldre költözés vagy éppen a párkapcsolati átrendeződések – további kihívást jelentenek a baráti kapcsolatok szempontjából. Ezek a változások ugyanis nemcsak a mindennapokat írják át, de belső átalakulást is hoznak. Megváltozik, mit tartunk fontosnak, hogyan osztjuk be az időnket, mire van energiánk, és mi fér bele a napjainkba.
Egy olyan barátság, amely például a közös bulikra, spontán kiruccanásokra vagy rendszeres hétvégi találkozókra épült, könnyen meginoghat, amikor az egyik fél élettere beszűkül, és megszűnnek azok a közös élmények, amelyek addig a barátság alapját jelentették. Csakhogy a női barátságok érzelmi szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak.
„Ezekben a kapcsolatokban olyan érzelmi biztonságot és támaszt találhatunk, amely a legnehezebb élethelyzeteken is átsegíthet minket. De ez csak akkor működik, ha a kapcsolat kölcsönösségre épül. Az a barátság, amelyben mindketten megéljük, hogy a másik számára fontosak az érzelmi szükségleteink, túléli a hosszabb eltolódásokat is. Például amikor valaki épp az anyává válás nehézségeivel küzd, és egy ideig kevesebbet tud beletenni a kapcsolatba.” Ez a kölcsönösség az, ami hosszú távon megkülönbözteti a felszínes ismeretségeket a valódi barátságoktól, pontosabban a tudat, hogy ha most én nem tudok jelen lenni, a másik akkor is számíthat rám, és fordítva.
A kommunikáció szerepe a barátságok újraépítésében
De mi történik akkor, ha ez a kölcsönösség valahol megszakad, és a kapcsolat elkezd kihűlni? Ritzl Andrea szerint a barátságok újraépítésének legnagyobb akadálya nem az időhiány, amire sokan hivatkoznak, hanem a ki nem mondott érzelmek. A kimondatlan csalódások, a be nem vallott hiányérzet, a felgyülemlett düh vagy szomorúság idővel falakat húz a barátok közé. Minél tovább halogatjuk ezeknek az érzéseknek a kifejezését, annál nehezebb lesz újra közel kerülni egymáshoz, hiszen a közös élmények hiánya mellett már az érzelmi távolság is egyre nő.
Sokan elveszítik a barátaikat, amikor kialakul egy párkapcsolatuk, de nem kell, hogy így legyen
A helyzetet nehezíti, hogy sokan kerülik a konfrontációt, és inkább csendben elengedik a kapcsolatot, minthogy felvállalják a sebezhetőségüket. Pedig elég lenne csupán egy őszinte üzenet, mondjuk ennyi is elég, hogy elinduljon a közeledés:
Sokat gondolok rád, hiányzol, jó lenne beszélni.
Az újrakapcsolódás bátorságot kíván, és azt is, hogy képesek legyünk elfogadni, a barátság a változással együtt maradhat életképes, de ugyanolyanná már sosem lesz, mint régen. Amennyiben a másik fél nyitott a kapcsolat új alapokra helyezésére, a szakember szerint érdemes először tisztázni, hogy mit várunk egymástól, és mire van reálisan kapacitásunk. A külföldön élő baráttól például nem várhatjuk el, hogy ugyanannyit találkozzon velünk, mint korábban, de találhatunk új formákat a kapcsolódásra.
Egy rendszeres videóhívás, egy hosszabb hangüzenet vagy akár egy közösen olvasott könyv megbeszélése segíthet fenntartani a kapcsolatot akkor is, ha fizikailag messze vagyunk egymástól. Az újrakezdéshez az is hozzátartozik, hogy hajlandóak legyünk kompromisszumokat kötni, és új szokásokat kialakítani. A régi rutinok helyett próbáljunk új élményeket teremteni, mondjuk egy kisebb, de rendszeres közös program sokkal stabilabban tartja életben a kapcsolatot, mint a ritkán összehozott, nagy szervezést igénylő találkozók.
Miért rivalizálnak a nők egymással, mikor szövetségesek is lehetnének?
Mikor kell elengedni?
Vannak helyzetek, amikor a kapcsolat már nem menthető meg. „Ha a megváltozott élethelyzet ellenére ragaszkodunk a régi működéshez, és tagadjuk, hogy változásra lenne szükség, vagy ha a nyílt érzéskifejezés helyét a vádaskodások veszik át, az a kapcsolat végét jelentheti. Ilyenkor talán a lezárás a legjobb döntés.” Az elengedés fájdalmas, de ettől még nem feltétlenül jelent kudarcot. Sokszor épp ez teszi lehetővé, hogy helyet adjunk új kapcsolódásoknak, olyan barátságoknak, amelyek a jelenlegi élethelyzetünkhöz illeszkednek, és valódi kölcsönösséget hordoznak.
Ehhez persze hozzátartozik, hogy a barátságok ápolása felnőttként tudatos erőfeszítést igényel, és a pszichológus szerint bizony megéri a befektetett energia. „Amennyiben képesek vagyunk beismerni a hiányokat, és nyitottak maradunk az új működésmódokra, a baráti kapcsolataink mélyebbek és erősebbek lehetnek, mint valaha.” Harminc körül talán nehezebb összeegyeztetni az életünket másokéval, mint valaha, de ha hajlandóak vagyunk újra és újra nekifutni a kapcsolódásnak, és teret adni a változásnak, akkor ezek a barátságok túlélhetik a változásokat, sőt megerősítik a kapcsolatot.
