előfizetésem
Hírlevél
Van rosszabb a nárcisztikusnál: ezzel a baráttípussal vigyáznod kell
Miért van az, hogy egyes barátok inkább ellenfelek, mint szövetségesek? Hogyan ismerhetjük fel őket, és miért nem kell meglepődnünk, ha eltűnnek az életünkből, amikor sikeresek leszünk?
Bármit mondasz, érkezik a válasz: az semmi. Rákontráz, nem gratulál, megsemmisíti az álmaidat. Olyan barátok ők, akik akár az ellenségeid sorát is gyarapíthatnák, hiszen valójában nem igazi barátok, hanem ellendrukkerek. Addig állnak melletted, amíg rosszabb helyzetben vagy, mint ők - mert valójában képtelenek versenyre kelni a kitartásoddal és az eredményeiddel. Ők a kompetitív „barátok”. Drelyó Ágnes pszichológussal arról beszélgettünk, hogyan ismerhetjük fel őket, és miért ne érjen váratlanul, ha egyik napról a másikra eltűnnek.
Kik is ők?
A kompetitív barátok azok, akik őszintén drukkolnak neked – de csak addig, amíg a helyzeted rosszabb az övéknél. Valójában nem barátot keresnek, így ne vedd magadra, ha eltűnnek, amikor jobban kezdesz teljesíteni. Számukra minden helyzet versenyhelyzet, ezért nem fognak örülni, ha elérsz valamit. „Hajlamosak állandóan versenyezni a környezetükben lévő emberekkel, még a legszorosabb kapcsolataikban is. Az ilyen típusú viselkedés általában több tényező hatására alakul ki: személyiségjegyek, szocializáció, neveltetés és élethelyzetek együttesen okozhatják, hogy egy egészséges értékrendet túllépő versengés leuralja valakinek az életét.” - kezdi Drelyó Ágnes.
A kompetitív rákontrázás egy álca, amellyel az illető kompenzálni próbálja csekély eredményességét. Az esetek többségében ezek az emberek tisztában vannak képességeik hiányával, és álcájuk mögé bújva próbálják megtéveszteni a külvilágot, ezzel leplezve belső gyengeségüket. „A túlzottan versengő személyiség tulajdonképpen a kontroll gyakorlását szolgálja. Az illető folyamatosan visszaigazolást keres a saját erejéről. Ha egy ilyen embert önismereti tréningre küldenénk, valószínűleg azzal zárná az elemzést, hogy gyenge, alacsony önértékelésű, kisebbségi komplexusokkal terhelt személyiség.”
Ezek az emberek nem barátokat keresnek, hanem közönséget.
Nem személyiségeket választanak maguk mellé, hanem tükröket, akik mellett kiemelkedhetnek, és grandiózusnak tűnhetnek. „Ők sosem magukhoz mérik önmagukat, hanem mások vélt vagy valós gyengeségeihez. Ennek hátterében gyakran az áll, hogy őket sem értékelték gyerekként, így mindig az alulértékelt oldalukat élték meg. Így válnak belőlük olyan felnőttek, akik nem képesek másokat értékelni. Számukra az a fontos, hogy megélhessék: most ők érnek többet, és most ők győzedelmeskedhetnek a másik felett.”
Nem minden barátság tart örökké, innen tudhatod, ha már inkább elvesz tőled
Kompetitív személyiségjegyek
Folyamatos versengés
Valós vagy kitalált történetekkel próbálnak felülkerekedni a te sikereiden, hogy úgy érezd: ők jobb, izgalmasabb emberek nálad. „Ezek az emberek nem tudnak veszíteni. A végletekig ragaszkodnak ahhoz, hogy nekik legyen igazuk, és az ő véleményük legyen a mérvadó. Önigazolásukat azzal fokozzák, hogy ők akarják lezárni a beszélgetést.”
Elismerés helyett lehúzás
Megpróbálják beárnyékolni és aláásni a sikereidet. „Ha elérünk valamit, amire büszkék vagyunk, minden eszközzel igyekeznek csökkenteni az eredmény értékét. Például ha valaki teljesít egy maratont jó idővel, a kompetitív barát azt állítja: ő már régebben lefutotta, ráadásul gyorsabban.” - magyarázza Ágnes.
„Miért nem csinálod jobban?”
A teljesítményt nem gratulációval fogadják, hanem értékcsökkentő módon kérdőjelezik meg. „Hogy ez mennyire destruktív, az már a befogadótól függ. Egy magabiztos emberre kevésbé hat, de egy szerényebb, csendesebb, introvertáltabb személyben komoly károkat okozhat, mert ő elkezdi megkérdőjelezni a saját képességeit.”
A közös sikereket sajátként tüntetik fel
Ha együtt dolgozol velük valamin, az eredményt maguknak tulajdonítják, úgy csinálnak, mintha javarészt az ő ötleteiket és munkájukat fedné a kiváló eredmény. „Saját szerepüket hangsúlyozzák a csapattársak rovására, ezzel lekicsinyítve és háttérbe szorítva másokat.”
Mások dicséretét is versenynek tekintik
A saját sikerük mércéjének használják mások sikereit. Számukra inkább fenyegetés, ha mások elérnek valamit. „Nem tudják elismerni mások eredményeit, mert amit nem ők értek el, az számukra veszteség.”
A barátságok márpedig véget érhetnek - Elmagyarázzuk, miért ne okold magad
Nárcisztikus jegyek
A nárcisztikus emberek kommunikációjában hasonló mintázatok figyelhetők meg: céljuk a másik elbizonytalanítása és gyengítése. „Nem csak egy barát, hanem egy szülő is lehet kompetitív. Például ha a szülő nem tud a gyerek szintjén értékelni, hanem azt mondja, hogy Én a te korodban többre voltam képes! vagy Ez jó, de min fogsz legközelebb dolgozni? – azzal nem felemeli, hanem lenyomja a saját gyerekét.”
Különösen veszélyes lehet ezekben a személyiségekben, hogy úgynevezett mikromanipulációs technikákat alkalmaznak. Ezt a pszichológia úgy nevezi: kihívások felállítása. „Olyan kihívásokat állítanak fel, amelyek folyamatos versengésre kényszerítik a barátokat, miközben baráti összejövetelnek álcázzák. Például megkérnek, hogy süss palacsintát, majd azt mondják: nem volt ez olyan jó, tudsz te jobbat is.”
Meddig tart a barátság?
A kompetitív barátok eltűnnek, amint valaki eredményessé kezd válni. Ezek az emberek próbálják elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek számukra kudarc élményét közvetítik. Márpedig amikor valaki a sikereit kommunikálja – ahogy már említettük –, azt a kompetitív emberek a lelkük mélyén saját kudarcként élik meg. Fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal: nem ő volt a rossz barát, hanem a kompetitív barát viselkedett helytelenül. Nem feltétlenül kell keresni az újabb kapcsolatfelvételt.
Mivel ezek az emberek túl szeretnék szárnyalni a másikat, nem jellemző rájuk, hogy maradnak, ha erre nincs lehetőségük. Bár sokszor és sok helyzetben bőkezűen ajánlják fel a segítségüket, valójában nem tudják őszintén értékelni maguk körül a sikereket, így sosem lehet igazán számítani rájuk.
Eltűnnek, ha valaki valódi eredményeket produkál körülöttük.
“Nem nagyon változnak meg ezek az emberek, így előbb-utóbb úgyis el kell távolodnunk tőlük. Tudni kell nemet mondani, amikor minősítenek minket. Nem szabad hagyni, hogy beárnyékoljanak bennünket, ki kell állnunk saját magunkért. Sajnos azonban abban a pillanatban, hogy már védekeznünk kell az örömteli pillanatainkban, amikor ünnepelnénk egy-egy eredményünket, már el is vették tőlünk az örömöt. Az ilyen jellegű kapcsolatokat egy idő után jobb elkerülni, és helyettük valódi barátokat keresni.”
