A modern világ zajában a kóser életmód egyszerűsége visszavezet a valódi gyökereinkhez

Deutsch-Fehérváry Mercédesz és férje, Deutsch Péter rabbi közös Instagram-oldalukon mutatják meg a zsidó vallás különlegességét, szépségét, ünnepeit, szokásait és a vallásos élet hétköznapjait. Kóser konyhájukba nem csak a videóikon keresztül pillanthatunk be, hiszen megírták az ország első kóser szakácskönyvét, ami sokkal több, mint egy receptgyűjtemény.

A vallásos zsidó élet egyik alappillére a kóser konyha vezetése. Deutsch-Fehérváry Mercédesz amellett, hogy rebecen, azaz rabbifeleség, két édes kisgyermek anyukája, dolgozó nő és a „KOSHER – Deutschék Konyhája” című szakácskönyv szerzője is. Könyvében és közösségi oldalán a zsidó mindennapokba ad betekintést, megmutatja, hogy mi is a feladata egy rebecennek, hogy mitől lesz kóser a kóser, vagy hogy mit jelent a sabbat tartása.

Vallásos neveltetést kaptál?

Az én szüleim nem voltak vallásosak, viszont a közeg, amiben felnevelkedtem, az volt. Benjámin ovis voltam, Lauderes, majd Scheiberes lettem, aztán az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemre jártam. Abszolút a zsidó buborékban nőttem fel. Szerintem a zsidóság 90%-a így nő fel, otthon az alapdolgokat megtartják, elmennek a zsinagógába, de a gyerekek az intézményekben kapják meg az igazi vallásos zsidó nevelést.

Mikor döntötted el, hogy vallásosan szeretnél élni?

Tizenhét éves voltam, amikor elkezdtem érdeklődni a vallásos élet iránt, igazából addigra már megtanultam mindent, és a legtöbb dolog az életem része volt, de ekkor éreztem egy belső hívást és elköteleződést. Nagyon érdekelt, hogy milyen az igazán vallásos élet, amikor csak kósert eszik az ember, vagy tényleg megtartja a sabbatot, és ezen a napon valóban elcsendesedik.

Folyamatosan tanultam, és beépítettem ezeket a dolgokat a hétköznapjaimba, majd az évek alatt szépen lassan Peti is az életem része lett. Egy közös munka kapcsán kerültünk közel egymáshoz, nagyon sokáig randizgattunk, de én mindig tudtam, hogy szeretnék elmenni Izraelbe, miután lediplomáztam. Ez így is lett, közösségszervezőként végeztem az OR-ZSE-n, utána pedig aliáztam.

Jeruzsálemben, Ramat Slomóban éltem másfél évet, és rengeteget tanultam arról, hogy milyen egy vallásos zsidó nő, feleség élete. Tulajdonképpen itt megkaptam mindent, ami a gyerekkoromból hiányzott. Látni és tapasztalni akartam azt, hogy milyen egy vallásos közösségben élni kint, a szent földön. A megismerkedésünk után pedig úgy éreztem, hogy ha a kapcsolatunk komolyra fordul, és én valóban rabbifeleség leszek, akkor még inkább szeretném megtanulni, hogy hogyan működik egy vallásos zsidó család és egy rebecen élete a mindennapokban.

Magamba szívtam mindent az ott töltött idő alatt, és mire hazajöttem, nekem is éppen olyan zsigeri volt a vallásosság, mint Petinek, aki ebben nőtt fel, hiszen ő vallásos neveltetést kapott a szüleitől. Miután hazajöttem, megkérte a kezem, összeházasodtunk, és csak ezután költöztünk össze.

Nagyon-nagyon hosszú út volt ez mindkettőnk számára, de az teszi széppé a mi történetünket, hogy megvártuk egymást. A megismerkedésünktől az esküvőnk napjáig hat év telt el, de éppen emiatt lett igazán mély a kapcsolatunk, nagyon erős, elszakíthatatlan kötelék van köztünk. Ő tizenegy évvel idősebb nálam, tehát én mondhatni felnőttem, miközben megismertük egymást.

Stumpf-Biró Balázs: Egy olyan buborékban élünk, amit a végtelenségig akarunk fújni

Rebecenként mi lett a feladatod a rabbi mellett?

A vallásos rebeceni élet gyönyörű, nagyon sok értékkel teli, de egyáltalán nem könnyű. Számomra a családunk, a gyerekek szerepelnek az első helyen, aztán jön a zsinagóga, de ha az ember emellett még dolgozik, és ráadásul belevág abba is, hogy írjon egy könyvet, akkor nem sok ideje marad önmagára.

Rebecenként a zsinagóga életével napi szinten foglalkoznom kell, mindenki engem hív, akinek kérdése van vagy segítségre van szüksége, én szervezem a programokat, és gyakran főzök az ünnepeken. Az én legfőbb feladatom az otthoni és a közösségi béke megteremtése és fenntartása, nagyon fontos, hogy a rabbi számára nyugodt, békét adó hátország és egyben segítőtárs legyek.

Most egy kicsit nehezebb jelen lennem a zsinagóga életében, mivel két kisbabát nevelek, de igyekszem megtenni mindent, ami tőlem telik. A zsidó újév apropóján készültem pár újdonsággal, többek között elkészült egy gyereksarok a kicsiknek. Nagyon sok tervem van, szeretnék női találkozókat szervezni, de gyakran megyek előadni, ha felkérnek rá, és az új betérők tanításában is mindig segítek Petinek.

A zsidó feleségek eltakarják a hajukat, ezzel jelzik, hogy férjnél vannak. Milyen szabályok vonatkoznak erre? Te milyen kiegészítőket használsz?

A fej elfedésének módja teljesen irányzatfüggő. Izraelben is rengetegféle irányzat van jelen, az ortodoxok parókát vagy kendőt hordanak. Itthon azért is nehéz ez, mert csak a két véglet van jelen: vagy azt látjuk, hogy valaki semmit nem hord, vagy azt, hogy parókát, teljes hajat elfedő kendőt visel. Talán egyedül én vagyok ebben a középút, mert a hétköznapokban hajpántot hordok.

Ezt Petivel közösen döntöttük el, a fej eltakarása annak a jelzése, hogy egy férjezett asszonyról van szó, szerintünk a hajpántnak is megvan ez a jelzésértéke, másrészt ezt Izraelben is nagyon sokan így tartják. Amikor templomba megyünk imádkozni, vagy egy nagyobb esemény, például briss van, akkor viszont kendővel elfedem a fejem. Nem vagyok parókapárti, de a kendőket nagyon szeretem.

Selenvie szerint decemberben minden megmozdul, érzelmi ébredés, motiváció és új lehetőségek várnak

Az Instagram-oldaladnak, amin egyébként a férjedet is láthatjuk, egyre nagyobb követőtábora van. Hogy indult el a közös tartalomgyártás?

A Covid alatt kezdődött, amikor nem tudtunk találkozni az emberekkel, emiatt a zsinagógai térből kiléptünk az internet világába. Én már nagyon régóta csináltam az Instagram-oldalamat, ami elsősorban kóser konyhával foglalkozott, de amikor nem tudtunk találkozni a közösségünkkel, akkor megmondtam Petinek, hogy muszáj lesz neki is csatlakoznia, mert jelenleg nincs más út. Ekkor született meg az első videónk, amelyben levezettünk egy széder estét.

Egy szerda délután csak úgy felvettük, ennek köszönhetően mindenki tudott otthon magának is széder estét tartani. A covid előtt és ma is 160 fős széder estéket vezetünk a zsinagógában, a vallás miatt online, élőben nem lehetett megtartani, ezért találtuk ki ezt a megoldást. Így kezdődött, és akkor kezdtünk el komolyabban ráállni a közös videók gyártására, amikor megjelent a kóser szakácskönyvem.

Idén jelent meg a „KOSHER – Deutschék Konyhája” című szakácskönyved. Mi ihlette?

Mindig is nagyon szerettem főzni, és az én online jelenlétem abszolút a kóser receptekre épült.

Nagyon nagy álmom volt, hogy írjak egy szakácskönyvet, mert kóser szakácskönyv Magyarországon nincs.

Évekig az volt a hobbim, hogy Amerikából és Izraelből gyűjtöttem a szakácskönyveket. Ez a könyvfelkérés egyik pillanatról a másikra jött, három hónapja jelent meg, és úgy tűnik, hogy az embereket nem csak a receptek, de maga a zsidóság és a vallásos élet is nagyon érdekli.

A rebecen mint édesanya, a szeretetből főzés, a családi együttlétek és az otthon melege mind benne van ebben a könyvben. A YouTube-vlogjainkban és az Instagram-videóinkban is ezt szeretnénk megmutatni azoknak, akik őszintén érdeklődnek irántunk.

Mitől lesz egy étel, egy konyha kóser?

Már a kóser konyha berendezése is eltér a hagyományostól, mert a kóserben mindenből kettő van. Az alapja az, hogy különválasztjuk a húsos és a tejes konyhát: két sütő, két mosogatócsap és külön edények vannak. Nagyon fontos, hogy ezeket az edényeket, tányérokat, evőeszközöket soha ne cseréljük össze, mert akkor az már nem lesz kóser. Például, ha egy tejes tányérba beleteszek egy jó kis csirkecombot, akkor onnantól kezdve az már nem kóser. Ezekre nagyon oda kell figyelni.

Ha húsosat ettünk, akkor utána irányzattól függően több órát kell várnunk, mire tejeset ehetünk. Vannak, akik csak egy órát várnak, de általánosan hat óra a leggyakoribb, mi a négy órát szoktuk tartani. Tehát ha valaki húst evett ebédre, csak négy óra múlva ihatja meg az ebéd utáni kapucsínóját.