A legnehezebb napok sem tartanak örökké, mert a lelki immunrendszered erősebb mint hinnéd

2025. december 1.
Mindannyian hordozunk láthatatlan terheket, mégis csak kevesen tudják honnan jön az a belső erő ami megtart
Mindannyian hordozunk láthatatlan terheket, mégis csak kevesen tudják honnan jön az a belső erő ami megtart
Fotó: Launchmetrics/Spotlight

Vannak időszakok, amikor a világ hirtelen elveszíti a színeit. Amikor az, ami addig biztosnak tűnt, egyik pillanatról a másikra elcsúszik a lábunk alól. Olyankor a levegő is nehezebb, a gondolatok is sötétebbek, és úgy érezzük, sosem lesz már könnyebb. Mégis, van bennünk valami, ami újra és újra a felszínre segít. Egy belső erő, ami halk, de rendíthetetlen. Ez az, ami megtart akkor is, amikor minden más elengedni látszik.

Vannak, akik a legnagyobb viharban is képesek megőrizni tartásukat, miközben mások ugyanattól a próbától szinte összeroppannak. Ugyanaz az élethelyzet – egy veszteség, egy válás, egy hosszan tartó bizonytalanság – valakit megerősít, mást teljesen kibillent. Honnan ered ez a különbség?

Ez az egyik leggyakoribb kérdés, amivel a klienseim hozzám fordulnak” – mondja Buzási-Végh Viktória, pszichológus. „Sokan érzik úgy, hogy egyszerűen képtelenek úgy reagálni, ahogy szeretnének. Hiába döntik el fejben, hogy erősek lesznek, a testük és az idegrendszerük máshogy működik.

A szakértő szerint a nehéz helyzetekben való helytállás nem csupán akaraterő kérdése. Amikor veszteség, fájdalom vagy stressz ér bennünket, az idegrendszerünk dönti el, hogyan reagálunk. „A test és az idegrendszer mintázatai, amiket a biztonságról, a kapcsolódásról és a megnyugvásról tanultunk gyerekkorunkban, mélyen meghatározzák, mennyire tudunk stabilak maradni” – magyarázza a pszichológus.

glamour plusz ikon A magyar takarítónő, akinek százezres megtekintései vannak a Youtube-on

A magyar takarítónő, akinek százezres megtekintései vannak a Youtube-on

Amikor ez a belső biztonság megrendül, a szervezetünk úgy érzékeli: veszélyben vagyunk. Ilyenkor minden energiánk a túlélésre összpontosul. Van, aki lefagy, más menekülne, megint más harcolni kezd. Ezek nem tudatos döntések, hanem biológiai reakciók, amelyek az idegrendszerünk állapotából fakadnak.

A reziliencia: a lélek rugalmas ereje

Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik egy kevésbé ismert, mégis mindent átható képességünk: a reziliencia. Buzási-Végh Viktória szerint a reziliencia a lelki immunrendszerünkhöz hasonlítható. Ahogyan a testünk védekezik a betegségekkel szemben, úgy a lelkünk is képes megerősödni a nehézségeken keresztül.

A reziliencia nem azt jelenti, hogy nem érintenek meg a krízisek. Hanem azt, hogy elérhetnek bennünket, de idővel vissza tudjuk nyerni az egyensúlyunkat.” A pszichológus egy játékos hasonlattal él: „Olyan ez, mint a Kelj fel Jancsi bábu. Ha eldől, azonnal visszatér eredeti helyzetébe. A reziliens ember is ilyen: nem törik meg, csak meghajlik a viharban, de a belső ereje visszavezeti a stabilitásba.”

A lelki ellenállóképesség részben velünk született, de jó hír, hogy fejleszthető. A gyermekkorban megélt biztonság, a kapcsolódások minősége és a tapasztalataink mind nyomot hagynak, de bármilyen életkorban tanulhatunk új mintákat. Ez egy olyan képesség, amit életünk végéig építhetünk – tudatos figyelemmel, gyakorlással és önismerettel.

A lelki immunrendszer pillérei

A pszichológus szerint a reziliencia három fő pilléren nyugszik: a biológiai, a pszichológiai és a szociális tényezőkön.

Biológiai alapok – az idegrendszer edzése: A testünk és az idegrendszerünk szoros kapcsolatban áll. A mozgás, az alvás, a táplálkozás és a légzés mind hatással vannak arra, mennyire tudunk rugalmasan reagálni. A rendszeres testmozgás, a relaxációs gyakorlatok és a tudatos légzés segítenek aktiválni a paraszimpatikus idegrendszert – ez felelős a megnyugvásért és a testi regenerációért.

Ahogy a fizikai immunrendszerünket sem akkor kezdjük el erősíteni, amikor már betegek vagyunk, a lelki immunrendszerünkre is naponta érdemes figyelni” – mondja a szakértő. Egy esti rutin, a képernyőmentes lefekvés, vagy akár pár perc csendes befelé figyelés is rengeteget számít. A test nyugalma a lélek stabilitását is visszaadja.

glamour plusz ikon Teljesen normális, ha horkolunk, de hosszú távon nem árt odafigyelni rá

Teljesen normális, ha horkolunk, de hosszú távon nem árt odafigyelni rá

Pszichológiai tényezők – érzelmi tudatosság és önszabályozás: A második pillér az, hogy tudjuk, mi zajlik bennünk. Az érzelmi tudatosság azt jelenti, hogy képesek vagyunk azonosítani és elfogadni a nehéz érzéseinket, ahelyett, hogy elnyomnánk őket. „Most ezt érzem, és ez rendben van” – ez a szemlélet adja a belső biztonság alapját.

A pszichológus szerint különösen fontos az önszabályozás képessége: hogy ne az érzéseink irányítsanak bennünket, hanem mi tanuljunk meg velük együtt létezni. Ebben segítenek a légzésgyakorlatok, a mindfulness és a testérzetek tudatosítása. Amikor megtanuljuk megnyugtatni magunkat, nem sodor el annyira a fájdalom.

A jelentéskeresés is a reziliencia része. „Victor Frankl pszichológus azt mondta: az ember akkor marad lelki értelemben életben, ha értelmet tud találni a szenvedésben. Ez nem a fájdalom tagadása, hanem annak felismerése, hogy a nehézségek is formálhatják az életünket” – idézi Buzási-Végh Viktória.

Szociális kapcsolódás – a megtartó emberi kötelékek: A harmadik pillér az emberi kapcsolatokban rejlik. A biztonságos kötődés, a támogató kapcsolatok óriási védőfaktort jelentenek. „Fontos, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül. Hogy van kihez fordulnunk, és hogy merünk is segítséget kérni, amikor baj van” – mondja a szakértő.

A reziliens emberek nem zárkóznak be, hanem megtanulják, hogy a sebezhetőség nem gyengeség. Amikor merjük kimondani, hogy fáj, hogy félünk, valójában kapcsolódunk – és ez a kapcsolódás az, ami a legnagyobb vihart is elviselhetővé teszi.

glamour plusz ikon A 4-7-8 légzéstechnika, ami nem csak az idegrendszert, de a mentális egészséget is segíti

A 4-7-8 légzéstechnika, ami nem csak az idegrendszert, de a mentális egészséget is segíti

A reziliencia nem azt jelenti, hogy soha nem esünk el, hanem hogy tudunk újra felállni. Hogy képesek vagyunk elhinni: a fájdalom után is jöhet gyógyulás, a veszteség után is születhet új kezdet. Minden életben vannak törések, de ezek nem végpontok, hanem átmenetek. A belső erőnk, amit a testünkben, a lelkünkben és a kapcsolatainkban építünk, képes megtartani akkor is, amikor minden más bizonytalan. A vihar nem kerülhető el, de megtanulhatunk táncolni az esőben.

És talán ez a valódi lelki ellenállóképesség titka: nem a fájdalom elkerülése, hanem az, hogy tudjuk, a legnehezebb napok sem tarthatnak örökké. Mert mindig ott van bennünk az a halk, rendíthetetlen erő, ami újra és újra a felszínre segít.