előfizetésem
Hírlevél
A legnehezebb napok sem tartanak örökké, mert a lelki immunrendszered erősebb mint hinnéd
Vannak időszakok, amikor a világ hirtelen elveszíti a színeit. Amikor az, ami addig biztosnak tűnt, egyik pillanatról a másikra elcsúszik a lábunk alól. Olyankor a levegő is nehezebb, a gondolatok is sötétebbek, és úgy érezzük, sosem lesz már könnyebb. Mégis, van bennünk valami, ami újra és újra a felszínre segít. Egy belső erő, ami halk, de rendíthetetlen. Ez az, ami megtart akkor is, amikor minden más elengedni látszik.
Vannak, akik a legnagyobb viharban is képesek megőrizni tartásukat, miközben mások ugyanattól a próbától szinte összeroppannak. Ugyanaz az élethelyzet – egy veszteség, egy válás, egy hosszan tartó bizonytalanság – valakit megerősít, mást teljesen kibillent. Honnan ered ez a különbség?
„Ez az egyik leggyakoribb kérdés, amivel a klienseim hozzám fordulnak” – mondja Buzási-Végh Viktória, pszichológus. „Sokan érzik úgy, hogy egyszerűen képtelenek úgy reagálni, ahogy szeretnének. Hiába döntik el fejben, hogy erősek lesznek, a testük és az idegrendszerük máshogy működik.”
A szakértő szerint a nehéz helyzetekben való helytállás nem csupán akaraterő kérdése. Amikor veszteség, fájdalom vagy stressz ér bennünket, az idegrendszerünk dönti el, hogyan reagálunk. „A test és az idegrendszer mintázatai, amiket a biztonságról, a kapcsolódásról és a megnyugvásról tanultunk gyerekkorunkban, mélyen meghatározzák, mennyire tudunk stabilak maradni” – magyarázza a pszichológus.
A magyar takarítónő, akinek százezres megtekintései vannak a Youtube-on
Amikor ez a belső biztonság megrendül, a szervezetünk úgy érzékeli: veszélyben vagyunk. Ilyenkor minden energiánk a túlélésre összpontosul. Van, aki lefagy, más menekülne, megint más harcolni kezd. Ezek nem tudatos döntések, hanem biológiai reakciók, amelyek az idegrendszerünk állapotából fakadnak.
A reziliencia: a lélek rugalmas ereje
Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik egy kevésbé ismert, mégis mindent átható képességünk: a reziliencia. Buzási-Végh Viktória szerint a reziliencia a lelki immunrendszerünkhöz hasonlítható. Ahogyan a testünk védekezik a betegségekkel szemben, úgy a lelkünk is képes megerősödni a nehézségeken keresztül.
„A reziliencia nem azt jelenti, hogy nem érintenek meg a krízisek. Hanem azt, hogy elérhetnek bennünket, de idővel vissza tudjuk nyerni az egyensúlyunkat.” A pszichológus egy játékos hasonlattal él: „Olyan ez, mint a Kelj fel Jancsi bábu. Ha eldől, azonnal visszatér eredeti helyzetébe. A reziliens ember is ilyen: nem törik meg, csak meghajlik a viharban, de a belső ereje visszavezeti a stabilitásba.”
A lelki ellenállóképesség részben velünk született, de jó hír, hogy fejleszthető. A gyermekkorban megélt biztonság, a kapcsolódások minősége és a tapasztalataink mind nyomot hagynak, de bármilyen életkorban tanulhatunk új mintákat. Ez egy olyan képesség, amit életünk végéig építhetünk – tudatos figyelemmel, gyakorlással és önismerettel.
A lelki immunrendszer pillérei
A pszichológus szerint a reziliencia három fő pilléren nyugszik: a biológiai, a pszichológiai és a szociális tényezőkön.
Biológiai alapok – az idegrendszer edzése: A testünk és az idegrendszerünk szoros kapcsolatban áll. A mozgás, az alvás, a táplálkozás és a légzés mind hatással vannak arra, mennyire tudunk rugalmasan reagálni. A rendszeres testmozgás, a relaxációs gyakorlatok és a tudatos légzés segítenek aktiválni a paraszimpatikus idegrendszert – ez felelős a megnyugvásért és a testi regenerációért.
„Ahogy a fizikai immunrendszerünket sem akkor kezdjük el erősíteni, amikor már betegek vagyunk, a lelki immunrendszerünkre is naponta érdemes figyelni” – mondja a szakértő. Egy esti rutin, a képernyőmentes lefekvés, vagy akár pár perc csendes befelé figyelés is rengeteget számít. A test nyugalma a lélek stabilitását is visszaadja.
Teljesen normális, ha horkolunk, de hosszú távon nem árt odafigyelni rá
Pszichológiai tényezők – érzelmi tudatosság és önszabályozás: A második pillér az, hogy tudjuk, mi zajlik bennünk. Az érzelmi tudatosság azt jelenti, hogy képesek vagyunk azonosítani és elfogadni a nehéz érzéseinket, ahelyett, hogy elnyomnánk őket. „Most ezt érzem, és ez rendben van” – ez a szemlélet adja a belső biztonság alapját.
A pszichológus szerint különösen fontos az önszabályozás képessége: hogy ne az érzéseink irányítsanak bennünket, hanem mi tanuljunk meg velük együtt létezni. Ebben segítenek a légzésgyakorlatok, a mindfulness és a testérzetek tudatosítása. Amikor megtanuljuk megnyugtatni magunkat, nem sodor el annyira a fájdalom.
A jelentéskeresés is a reziliencia része. „Victor Frankl pszichológus azt mondta: az ember akkor marad lelki értelemben életben, ha értelmet tud találni a szenvedésben. Ez nem a fájdalom tagadása, hanem annak felismerése, hogy a nehézségek is formálhatják az életünket” – idézi Buzási-Végh Viktória.
Szociális kapcsolódás – a megtartó emberi kötelékek: A harmadik pillér az emberi kapcsolatokban rejlik. A biztonságos kötődés, a támogató kapcsolatok óriási védőfaktort jelentenek. „Fontos, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül. Hogy van kihez fordulnunk, és hogy merünk is segítséget kérni, amikor baj van” – mondja a szakértő.
A reziliens emberek nem zárkóznak be, hanem megtanulják, hogy a sebezhetőség nem gyengeség. Amikor merjük kimondani, hogy fáj, hogy félünk, valójában kapcsolódunk – és ez a kapcsolódás az, ami a legnagyobb vihart is elviselhetővé teszi.
A 4-7-8 légzéstechnika, ami nem csak az idegrendszert, de a mentális egészséget is segíti
A reziliencia nem azt jelenti, hogy soha nem esünk el, hanem hogy tudunk újra felállni. Hogy képesek vagyunk elhinni: a fájdalom után is jöhet gyógyulás, a veszteség után is születhet új kezdet. Minden életben vannak törések, de ezek nem végpontok, hanem átmenetek. A belső erőnk, amit a testünkben, a lelkünkben és a kapcsolatainkban építünk, képes megtartani akkor is, amikor minden más bizonytalan. A vihar nem kerülhető el, de megtanulhatunk táncolni az esőben.
És talán ez a valódi lelki ellenállóképesség titka: nem a fájdalom elkerülése, hanem az, hogy tudjuk, a legnehezebb napok sem tarthatnak örökké. Mert mindig ott van bennünk az a halk, rendíthetetlen erő, ami újra és újra a felszínre segít.
