előfizetésem
Hírlevél
Anya nem hisztis, csak változókorba lépett – a menopauza családi ügy (is)
A menopauza családi ügye – még ha nem is beszélünk róla eleget. Amikor egy nő belép a menopauza korszakába, gyakran belül zajlik le a legnagyobb küzdelem: próbálja értelmezni a testében és lelkében végbemenő változásokat, miközben kifelé – a külvilág felé – tartani próbálja a megszokott tempót és szerepeket. A valóság azonban az, hogy a menopauza időszaka nemcsak róla szól.
Az ingerlékenység, a szorongás, az alvászavar, a libidócsökkenés, a türelmetlenség, a visszahúzódás – ezek a tünetek nem maradnak zárt falak között. Kihatnak a párkapcsolatra, az anya-gyermek viszonyra, a munkahelyi jelenlétre, és gyakran éppen azokra az emberi kapcsolatokra mérnek csapást, amelyek korábban erőt adtak. A nő belső átalakulása így fokozatosan a család egészének áthangolódását követeli meg.
A menopauza tehát nem pusztán testi változás: ez egy párkapcsolati és családi próbatétel is. És különösen nehéz akkor, ha nemcsak a nő, hanem a partnere is épp az életközépi válsággal küzd, a gyerek, vagy gyerekek pedig a kamaszkor identitáskereső viharában hánykolódnak. A csönd, az elhallgatás, a visszahúzódás ilyenkor könnyen kapcsolatrombolóvá válhat. De mi lenne, ha ez az időszak nem a törés, hanem az újrakapcsolódás ideje lenne?
Lubics Szilvia: A rendszeres futás a menopauza tüneteinek enyhítésében is segíthet
A kérdés nem az, hogy meg lehet-e úszni a menopauzát családi konfliktusok nélkül – hanem az, hogy hogyan lehet úgy jelen lenni egymás életében, hogy a változások ne elválasszanak, hanem közelebb hozzanak.
Két párhuzamos krízis, egy közös út
A változókor legtöbbször női szemszögből kerül a fókuszba, hiszen a testi és lelki átalakulások a nőket érintik közvetlenül. De valóban csak róluk szól ez az időszak? Mi történik a férfival, aki sokszor csak csendes megfigyelőként van jelen, miközben ő maga is az életközepi válság labirintusában bolyong? És hogyan élik meg mindezt a kamasz gyerekek, akik épp saját identitásukat keresik? A menopauza, az életközepi krízis, a kamaszkor – három olyan életállapot, amely önmagában is megterhelő. De ha mindez egyszerre történik egy családon belül, az könnyen felboríthatja a megszokott egyensúlyt.
Pálmai Kitti ciklustudatos személyi edző szerint nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a nyílt kommunikáció és a közös edukáció ebben az időszakban: „Akár a menopauza, akár az életközepi válság esetében még mindig tabutémáról beszélünk, főleg egy párkapcsolaton belül. Pedig pont a beszélgetés és az őszinteség a kulcs ahhoz, hogy egymás támaszai tudjunk lenni a nehézségek idején.”
Selenvie: Nem kell hinni az asztrológiában ahhoz, hogy megértsd a saját ritmusodat
A férfi is része a változásnak
A menopauza testi tünetei – a libidócsökkenés, alvásproblémák, hangulatingadozások, fejfájás, hüvelyszárazság – nemcsak a nőt érintik, hanem közvetve a férfit is. Az addig megszokott reakciók és viselkedések megváltozhatnak, és ha a partner nincs bevonva a folyamatba, könnyen azt érezheti, hogy „valami nincs rendben” vele vagy a kapcsolattal.
„Ha a férfi nem tudja, hogy mi történik a nőben, könnyen magára veheti a hangulatváltozásokat, és kialakulhat benne a bizonytalanság érzése. Ahelyett, hogy támogató társ lenne, elbizonytalanodik, visszahúzódik vagy épp túlreagál. Pedig valójában nem vele van a baj, hanem a kapcsolat kapott egy új keretet, amit újra meg kell tanulni együtt élni” – mondja Pálmai Kitti.
Az életközepi krízis a férfiaknál gyakran az önértékelés, a karrier, a teljesítmény és a férfiszerep újragondolásáról szól. Ha ez a belső munka egybeesik a nő menopauzájával, és egyik fél sem tud, vagy mer nyíltan beszélni a saját nehézségeiről, az könnyen eltávolodáshoz vezethet. Közös nyelvet kell találniuk: nyitott kérdések, empatikus hallgatás, telefonmentes esték, közös séta – ezek mind olyan apró eszközök, amelyek visszahozhatják a kapcsolódás lehetőségét.
A kamasz is érzi az elcsúszást
A kamaszkor amúgy is érzékeny időszak – a függetlenedés és a kötődés kettőssége jellemzi. Egy fáradt, kimerült, hormonális hullámvasúton ülő anya ilyenkor könnyen válhat elérhetetlenné érzelmileg, ami azt az érzetet keltheti a kamaszban, hogy nincs biztonságban, vagy épp „valamit rosszul csinált”.
„Ha az anya nincs jelen lélekben, vagy gyakran feszültebb, mint korábban, azt a gyerekek azonnal megérzik. Sokszor nem tudják megfogalmazni, mi történik, csak azt érzik, hogy a kapcsolatuk változott. Ez frusztrációt és határfeszegetést eredményezhet a gyerek részéről, amit a szülő újabb terhelésként él meg – így indulhat el egy negatív spirál” – figyelmeztet a szakértő, aki szerint kiút a tudatos kommunikáció.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Nem kell részletekbe menni, de fontos elmagyarázni a gyermeknek, hogy az anya most egy természetes életszakaszon megy keresztül, ami nem róla szól, nem miatta történik, és nem veszélyezteti a szeretetet vagy a kapcsolat biztonságát.
Újratervezés – együtt
A megoldás nem mindig bonyolult. Egy-egy őszinte beszélgetés, egy közösen beiktatott heti rutin – például telefonmentes vacsorák, rendszeres mozgás, vagy akár a közös relaxáció – már sokat jelenthet. Akinek szüksége van rá, bátran kérjen segítséget: párterápia, női vagy férfi csoport, vagy egyéni tanácsadás is segíthet kivezetni a kapcsolatot az elakadásokból.
Ha van nő, aki követendő példa az élni akarásban, az maga Linda Evangelista
A hozzáértő szerint a legfontosabb, amit egy pár tehet, hogy megtanul egymás ciklusaira reagálni: „A női ügyfeleim sokszor számolnak be arról, hogy ha elmagyarázzák a partnerüknek, milyen hatással van rájuk a ciklus vagy a hormonális változás, akkor a kapcsolat sokkal gördülékenyebbé válik. Kevesebb a konfliktus, több a megértés és a türelem.”
A változás lehetőség is.
A menopauza és az életközepi válság nem feltétlenül a kapcsolat végét jelenti – sőt, ha mindkét fél tudatosan áll hozzá, ez az időszak új fejezetet is nyithat. A kamasz gyerekek pedig tanúi lehetnek annak, hogyan lehet őszintén, szeretettel és figyelemmel kezelni a nehézségeket – ez pedig az ő felnőttkori kapcsolataikra is hatással lesz. Merünk-e úgy jelen lenni egymás életében, hogy nem csak túlélni akarjuk a változást, hanem megérteni is?
