előfizetésem
Hírlevél
Pszichológus mondja el, miért késel el mindig, bármennyire is próbálkozol
A leggyakoribb hétköznapi hibánk és sokszor nem is tudjuk eldönteni, mikor zavar minket a legjobban: ha mi késünk vagy mások teszik ezt a mi időnk rovására. Mi okozza ezt a jelenséget, miért vagyunk folyamatos diszharmóniában az idővel?
A késés okairól, pszichológiai hátteréről kérdeztük Budavári Esztert, a Mindwell Pszichológiai Központ pedagógiai szakpszichológusát, aki arra vonatkozólag is adott tanácsokat, hogy javíthatunk a helyzeten.
Miért hajlamosak sokan rendszeresen késni a mindennapokban?
A rendszeres késés mögött gyakran nem pusztán „feledékenység” áll, hanem pszichológiai, személyiségbeli vagy szokásbeli tényezők. Például az idő alulértékelése, a túlzott multitasking, a halogatásra való hajlam, illetve az önszervezési készségek hiánya mind hozzájárulhatnak ehhez.
Milyen pszichológiai okok állnak a notórius késés hátterében?
Állhat e mögött például perfekcionizmus, amikor az illető azért késik, mert túl sokáig készül a programra, fontos számára, hogy minden „tökéletes” legyen. Lehet a háttérben szorongás, is, ilyenkor a személynek nehéz elindulni vagy döntést hozni. Az is elképzelhető, hogy a késő személynek az a tevékenység, amelyet éppen végez, izgalmasabb, mint hogy odaérjen egy “kötelező” programra, esetleg emiatt el is feledkezik róla.
A késés ezeken kívül egyfajta ellenállást, vagy kontrollvágyat is kifejezhet, a személy azt gondolhatja, hogy: “Nem érdekel a program, nem fontos, mikor érek oda”, vagy: “Várjatok rám, addig úgysem kezdődik el semmi, amíg én meg nem érkezem.”
„Én ezt nem tudom megcsinálni” - mondta, majd lemondott az egészről
Hogyan befolyásolja a késés a személyes kapcsolatok minőségét?
A késés rombolhatja a bizalmat: a másik fél azt érezheti, hogy nem tisztelik sem őt, sem az idejét. Hosszú távon feszültséget, csalódottságot, akár konfliktust is okozhat baráti, munkahelyi vagy párkapcsolati szinten.
Miért tűnik nehezebben elfogadni, ha mások késnek, mint ha mi magunk?
Amikor mi késünk, gyakran úgy gondoljuk, „jó okunk” van rá (forgalom, sok feladat, stb.). Amikor más késik, hajlamosak vagyunk azt személyes tiszteletlenségként értelmezni. Ez a kettős mérce a pszichológiában az ún. attribúciós torzítás része: magunknál a körülményeket hibáztatjuk, másoknál magát a személyt.
Milyen hatással van az állandó késés az önértékelésünkre és az önkontrollra?
Az, aki gyakran késik, sokszor bűntudatot él át. Ez ronthatja az önértékelést („megbízhatatlan vagyok”), és gyengíti az önkontrollba vetett hitet. A személy úgy érezheti, mindig kicsúszik a kezéből a kontroll, az események irányítása. Ez akár egy önbeteljesítő jóslattá is válhat, vagyis a személy egyre kevésbé motivált változtatni, hiszen úgyis el fog késni, miért erőlködjön.
Hogyan lehet felismerni a késés mögött rejlő mélyebb problémákat, például stresszt vagy szorongást?
Érdemes figyelni a mintázatra: mindig ugyanabban a helyzetben késünk el (pl. munkába, társas eseményekre)? Ha a késés szorongással, halogatással, döntésképtelenséggel vagy túlterheltséggel társul, akkor az mélyebb pszichés okokra utalhat.
Milyen stratégiákkal lehet hatékonyan csökkenteni vagy megszüntetni a késést?
Érdemes megfigyelni, hogy ténylegesen mennyi idő elkészülnünk indulás előtt, így aztán egy reális időbeosztást készíthetünk, amely segít a napirend megtervezésében. Kalkuláljunk az indulásra, megérkezés idejébe kicsit több időt, így, ha bármi közbe jön, akkor sem késünk el. Priorizáljuk a teendőinket. Az ébresztő, emlékeztető üzenetek szintén sokat segíthetnek, ha hajlamosak vagyunk elkalandozni fejben.
Hogyan szelídítsük meg a belső kritikusunkat?
Hogyan tanulhatjuk meg jobb időérzékkel és időgazdálkodással kezelni a mindennapi feladatainkat?
Az időérzék fejleszthető tudatos gyakorlással: pl. időnapló vezetése, tevékenységek időzítése, a halogatás felismerése. Az időgazdálkodásnál segíthet a Pomodoro-technika, a feladatok kisebb részekre bontása.
Miért okoz sok embernek bűntudatot vagy frusztrációt a saját késése, hogyan dolgozhatunk ezen?
A késés gyakran ütközik azzal, amit önmagunkról hinni szeretnénk („megbízható, tiszteletteljes ember vagyok”). A bűntudat csökkenthető, ha tudatosítjuk a mögöttes okokat, és fokozatosan kis lépésekben alakítunk a szokásainkon. Az önmagunkhoz való együttérzőbb hozzáállás is segít. Adjunk időt magunknak a fejlődésre.
Milyen szerepet játszik a társadalmi és kulturális környezet a késési szokások kialakulásában?
A késés elfogadottsága kultúránként nagyon eltérő: vannak társadalmak, ahol a pontosság szigorú norma (pl. Németország, Svájc), máshol rugalmasabb az időkezelés (pl. mediterrán országok). A magyar kultúrában kettősség figyelhető meg: hivatalos helyzetekben elvárjuk a pontosságot, de a hétköznapi találkozásokban sokszor toleráljuk a késést.
